Fél lábbal a hősök között – Bakács írása Joó Abigélről

A hősöknél a körülmények nem számítanak, különösen a fájdalom elviselése feltétele annak, hogy a neve kiemelkedjen a középszerűség tengeréből.

Vajon, ki emlékszik még Anton Geesingre, a hollandok 21 aranyérmet nyert cselgáncsozójára, aki már a mennyei tatamin élvezi megérdemelt pihenését? Ő volt például az első fehér ember, aki 1961-ben megverte világversenyen a japánokat. Ez akkora szenzáció volt, mint a „mi” amerikai-magyar-izlandi Bobby Fisherünk győzelme az orosz sakkozók felett.

25 éves a Nyugat.hu. Ne feledd, ide kattintva támogathatod következő 25 évünket!
Támogatom

Geesing nemcsak ezért lett hazájában ikon. A judo szabályai szerint a karfeszítés addig tart, amíg az ellenfél fájdalmában le nem kopogja azt. Geesing nem volt az a kopogós fajta, el is tört a keze, de nem számított, mert felálltak, és egy kézzel is megverte ellenfelét.

Ez ugrott be, amikor Joó Abigél egy lábbal úgy dobta el a lengyel Daria Pogorzelecet, hogy a becsapódásra a londoni dokkokban is felriadtak a másnaptól szenvedő rakodó munkások. A lengyel csaj már vezetett két jukóval, az idő is vészesen kevés volt, vagyis megfelelő taktikával csak arra figyelt, hogy két lábbal a földön maradjon.

De a hősöknél a körülmények nem számítanak, különösen a fájdalom elviselése, sőt, feltétele annak, hogy a neve kiemelkedjen a középszerűség tengeréből. Abigél befordult combdobásra, felhúzta magára ellenfelét, és olyan ívet adott a dobáshoz, hogy nyugodtan mutogathatják oktató videókon a világon: ilyen a belső combdobás, ha a másik lábad kripli.

A bronz meccsen Audrey Tcheuméo, 2011 Európa- és világbajnoka volt az ellenfele, vagyis a franciával szemben már nem volt kérdés a végeredmény, de hát olimpián vagyunk, ahol még mindig igaz Coubertin báró beköpése: nem a győzelem fontos, hanem a részvét. Egy hátsó gáncs le is döntötte a mi amazonunkat, a gallé a bronz. Aki ezután csak összeroskadva sírt a tatami sarkán, és nem feltétlenül az örömtől.

Egy sportolónak az igazi dicsőség az ellenfelének legyőzése, de normális körülmények között. E számomra szimpatikus judós bronz érme inkább drámai volt, mint szenzációs. Ő is érezhette ezt, nem is ugrált örömében, hanem edzője nyakába borult, aki őt vigasztalta. A győztest. Érdekes.

Az is, mennyire a népművészeti fülesedények (köcsögök) világába tartoznak még mindig a sportújságírók, akik 19-re is lapot kérnek. Oly sikeresen rágalmazták a franciát sportszerűtlensége miatt, hogy barátaim előtt, akik nem látták az összecsapást, magyarázkodnom kellett. „De hát a lábát támadta…a sérülésére akciózott…a franciák mindig is genyók voltak…”- vagyis a trianoni trauma azonnal elöntötte agyukat és a médiát, így ahelyett, hogy észrevették volna Audrey ambivalens örömét, sportszerűtlenséggel vádolták meg.

Újságíróként szakmám nevében bocsánatot is kérek tőle. Arról nem is beszélve, hogy látva Abigélünk iponos dobását, fél lábbal sem tűnt veszélytelen ellenfélnek. Nem tudom, milyen stratégiával kellett volna küzdenie a mi lányunk ellen? Ráhuhog?

A magyarok most azon keseregnek, hogy Cseh Laci padlót fogott, és „csak” egy bronzéremmel állt fel a padlóról. Gyárfás Tamás pont a Nyugat Rádióban figyelmeztetett arra, hogy az itthoni sikeres Európa bajnokság nem jelent semmit az olimpiára vonatkozóan. Ő egy aranyat várt, méghozzá Gyurtától, vagyis jósnak is bevált. Ahogy nem kell jósnak lennem ahhoz, hogy nem fog sikerülni a Kemény-fiúknak sporttörténelmet írni negyedik olimpiai győzelmükkel. (Óh, be szép lenne, ha tévednék!)

Attól még nem leszünk vizesnyolcasok, nagyhatalom maradunk továbbra is. A jövő kérdése nem ez, hanem a foci. Vagy az nem is kérdés, hiszen kormányunk már döntött ez ügyben. Megleckéztetjük a kerek világot. Kár, hogy a világ nem akceptálja Orbán Viktor álmát. Akkor már jobb, ha két vagy egy lábbal a tatamin állunk.

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk, vagy küldjön róla fotót. Akár névtelenül, titkosított üzenetküldő rendszerünkön keresztül itt, vagy facebook messengeren ide kattintva. Esetleg emailben, itt: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu

Vélemény