Felemelő érzés volt a tegnap estét (és éjszakát) a szombathelyi színházban tölteni. A politikusokkal tarkított hivatalos díszünnepség Átadták a Weöres Színházat 2011. January 22. 21:43 után ugyanis a színház társulata egy laza örömünnepet is tartott a szakmával és a közönséggel közösen.
Miközben a folyosón baracklevünket szürcsöltük, az üvegfalon túl Kern András füstölt, elsuhant mellettünk az öregedésre képtelen, életfogytig sármos Mácsai Pál, a kabátoknál Rátóti Zoltán beszélgetett, a bejáratnál Bálint Andrásra és Szabó Győzőre lettünk figyelmesek. Sznobságunk kielégült, örültünk, hogy jelen lehettünk, és nem csupán azért mert lépten-nyomon valódi, (nem celeb-) emblematikus hírességekbe ütköztünk. Hanem, mert a Weöres Sándor Színház színpada hétfőn este ezer színben pompázott, kvalitásos előadóművészek és színészek sora szórakoztatott.
Örömünnep, lazán és színvonalasan
A jóbarátok és pályatársak – ahogy annak idején Betlehemben a három királyok – egy-egy ajándékba hozott produkciót helyeztek az újszülött szombathelyi színház, és alapító főálmodó, Jordán Tamás lábai elé. – Egymás után érkeztek, két felvonásban, ez volt az est dramaturgiája. A gép forgott hát magában, Jordán, az alkotó, a nagy organizátor a színpad bal sarkában egy fotelben pihent (többnyire csendben). Mellette Stohl András foglalt helyet, a műsorvezetés feladatát látta volna el, lelkesedésben sem volt hiány, azonban a házigazdák Stohl poénjait rendre kilőtték. Kiss Mari és Trokán Péter nem csak beszélgettek a hírességekkel, de többnyire fel is konferálták a műsorszámokat. (Aztán az éjfélhez közeledve ritkultak az anekdoták, és már csak a produkciók követték egymást.)
A vegyestáltól nem kaptunk csömört: a hírességek legjava a rá szabott tíz percbe is beletette tehetsége legjavát. Ahogy Haumann Péter, Mácsai Pál, Bálint András verset mond, ahogy Sebőék és a Kalálka előad, ahogy Udvaros Dorottya (most épp a Ravaszdi Shakespeare Williamről) énekel, úgy ebben az országban senki. A társulatból Németh Judit dalai is levettek a lábamról, Jordánhoz intézett „Talán” című dala pedig tényleg szívbemarkoló volt. De a humoros epizódokról se feledkezzünk meg, mert abból is akadt bővel. Darvas Ferenc mint fejszámoló-művész, Haumann Péter Petőfi verse, vagy Csankó Zoltán és fia vers-pantomimje. Kern András elkapott, szombathelyi színházhoz írt leveliről – és színészparódiáiról – ne is beszéljünk, az est egyik csúcspontja volt. Sajnáltuk, hogy Törőcsik Mari nem lehetett személyesen jelen, de hangja és szavai kárpótoltak.
A szakma tehát – kétség nem férhet hozzá - méltóképpen avatta fel az ország új színházát. Jó volt ott lenni, jó volt részesnek lenni. Az oszlopok állnak, van már mire építkezni: Hajrá!