A nyolcvanas években indult az MMIK-ban a Kakaóbár nevű program, majd jó pár éves kihagyás után 2007-ben elevenítették fel újra a sikeres rendezvényt. A ráncfelvarrás számos újítást hozott, például az élőzenét, rajzfilm vetítést, amik aztán már szervesen beépültek a havi egy, vasárnap délelőttönként megtartott Kakaóbárba.
De vajon vasárnap délelőtt kirobbanthatók-e a családok a jó meleg fészekből? A legutóbbi Kakaóbár is bizonyítja, hogy igen. Több mint száz gyerkőc érkezett és valamivel több felnőtt. A 600 forintos belépőt csak a gyerekek után kell megfizetni, ebben benne vannak a felhasznált anyagok költségei. Mert a gyerekek nem nézőnek érkeznek, hanem rengeteg lehetőségük van kreativitásuk csillogtatására. Most éppen kesztyűbábot varrtak, lábakat mozgató békát, vagy mackót vágtak, kötöztek, szegeztek, vagy éppen festegettek.
A kisebbeknek még a szülők segítettek, de a nagyobbak már azt élvezik jobban, ha maguk készíthetik el a figurákat. És legyen bármilyen cikk-cakkos a vágás, a gyerekeknek mégis az a legszebb, amit maguk csináltak. Persze a szülők is büszkélkedhetnek ilyenkor. Az ügyeskedők pedig kakaójegyet kapnak, amiért egy nagy pohár finom, habos kakaó jár az MMIK kávézójában. Az sem utolsó szempont, hogy nem a legek, a legjobbak, leggyorsabbak, legügyesebbek kapnak jutalmat, hanem azok, akik megpróbálkoznak a feladattal és azt be is fejezik. A sikerélmény tehát garantált.
A vágás, varrás, festésen kívül mozgató feladatok is vannak, így például ugróiskolázni, táncolni is lehet, amiben a szülők is részt vesznek, főleg, amikor néhány éves apróságokat állítanak sorba. A kicsik láthatóan élvezik, hogy beállhatnak a csapatba és próbálják utánozni a többieket. Ahhoz pedig nem kell brit kutatónak lenni, hogy megállapítsuk: azok a kisgyerekek, akik rendszeresen járnak hasonló programokra sokkal könnyebben beilleszkednek a bölcsődében, oviban, vagy az iskolában.
Akik elfáradtak a táncban, vagy a kézműveskedésben, azok a Magyar népmesék egyes epizódjain is kipihenhették magukat. Érdekes volt látni, ahogy az egyik kisfiú odament a zenészekhez és énekelni kezdte az éppen játszott dalt, majd hamarosan már fél tucat gyerkőc tette ugyanezt, a lámpaláz legkisebb jele nélkül.
A Kakaóbár egyik mozgatórugója Parais István táncpedagógus, koreográfus, az MMIK szakmai igazgatóhelyettese, aki gyakorlatilag végig pörgi a délelőtti rendezvényt. Táncol, feladatokat talál ki, amiket be is mutat, kakaójegyeket oszt, azon van, hogy senki ne unatkozzon egy pillanatig sem. Segítői is vannak, a kreatív animátorok személyében, akik mindig ott teremnek, ha egy gyerkőc elakad a munkájában. A szülők pedig jókat beszélgethetnek, amíg csemetéik dolgoznak.
A többit mondják el a képek. A következő Kakaóbár március 20-án lesz az MMIK-ban, várhatóan a tavasszal kapcsolatos témákkal.
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
