Kempelen Farkas az utolsó polihisztorok egyike, nyolc nyelven beszélt, jártas volt művészetekben, a természettudományokban, és szorgos hivatalnokként szolgálta a Habsburgokat. A Magyarországi Sóbányákat felügyelő udvari tanácsos, latinról németre fordította Mária Terézia törvénykönyvét. 1767-ben Bácska betelepítését kormánybiztosként irányította. Közreműködött a pozsonyi hajóhíd építésénél, megtervezte a Schönbrunn kastély szökőkútjainak vízellátó rendszerét, és Mária Terézia mozgatható betegágyát. Foglalkozott a Budai vár vízellátásával, és egy Száva-Adria csatorna építésével.
1791-ben adta közre
Az emberi beszéd mechanizmusa
című tanulmányát, amely a modern fonetika alapja lett. Híressé azonban sakkautomatája tette, amelyet eredetileg gyermekjátéknak, mechanikai tréfának szánt. Az 1769-ben bemutatott szerkezet, az egész világot bejárta. Legyőzte Napóleont, II. Frigyes porosz királyt és Edgar Allan Poe-t is. Szabálytalan lépés esetén reklamált. Kempelen nem csinált titkot belőle, hogy a szerkezetben egy törpe lapul, de olyan zseniális mechanikai és optikai trükkökkel tudta elrejteni a játékost, hogy az ajtók kinyitásakor csak fogaskerekek látszottak így senki sem tudta leleplezni.Az 1854-ben elégett szerkezet rekonstrukcióját a Műcsarnok 2007-benrendezett kiállításán mutatták be, ahol látható volt beszélőgépének egyetlen fennmaradt, Németországban őrzött példánya is. Kempelen Farkastól jakobinus kapcsolatait miatt I. Ferenc császár megvonta járadékait, így a 18. század egyik legragyogóbb elméje, hetven évesen, 1804. március 26-án nagy szegénységben halt meg. Életéről és munkásságáról Szalatnai Rezső írt nagyszerű történelmi regényt.
