A nyolcvanas évek elején születtem, és bevallom, a Patyolatról csak annyit tudtam, hogy az otthon nem, vagy csak körülményesen tisztítható ruhákat szokás oda vinni. Valójában egykoron hatalmas szereppel bírt a háztartásokban, a háztartásbeli munkát próbálták államilag segíteni vele, hogy nő és férfi egyaránt dolgozhasson a termelésben.
A Patyolat annak köszönhette sikerét, hogy országosan jelen volt mosodáival, városonként jellemzően több felvevőhellyel (az 1980-as évek végén országosan több mint ezer üzletben adhatta le a lakosság a szennyest).
Az árak rögzítve voltak, egy mosás árának csak a felét fizette a polgár, a másik felét az állam állta, így volt megfizethető szolgáltatás. Később a mosási díjak emelkedtek, az állami szerepvállalás csökkent, végül megszűnt, és a háztartásokban is egyre terjedtek a mosógépek, a kék hattyú pedig szárnyaszegetten sodródott kétes jövője felé.
A vállalatra pedig van igény. Eredetileg lakossági szolgáltató volt, még ma is hordják ide a mosnivalót az emberek, de ez csak az összmennyiség öt százaléka. A többit a szállodák, a kórházak és ipari intézmények adják.
4-5 ezer kiló ruhát dolgoznak fel naponta, aminek kétharmada sík textil - lepedők, ágyneműk törölközők, abroszok és szalvéták -, ezeket mossák, szárítják és vasalják (a maradék egyharmad javarészt munkaruhákból áll).
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
