Weboldalunkon cookie-kat használunk, melyek célja, hogy teljesebb szolgáltatást nyújtsunk látogatóink részére. További információ

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Kína elsőkézből (2): Az odaút és az első megrökönyödések

Más tudni, és más szembesülni vele, hogy sokan vannak. A kultúrsokk első hulláma.
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Előzmény:

  • Kína elsőkézből (1): előkészületek; avagy mi a manóért utazunk Kínába? Kína elsőkézből (1): előkészületek; avagy mi a manóért utazunk Kínába? 2019. August 24. 09:08
  • A szabad sajtó nem létezhet nélküled. Támogasd a Nyugat.hu-t!
    Támogatom

    Szóval azon az estén ott várakozunk a bécsi reptéren, és úgy döntünk, egy kávé belefér a kapunál, merthogy az majd csak fél óra múlva nyílik.

    Hörpintjük is lazán az eszpresszót, már amennyire laza az ember az első kínai repülőútja előtt, amikor látjuk, hogy a szomszéd kapunál vidáman csekkolnak be az erősen ázsiainak tűnő utasok.

    Mivel a mi kapunknál egy teremtett lélek nincs, egy idő után gyanút fogok és megkérdezem.

    Persze, itt kell becsekkolni a China Southern kantoni járatára, ne foglalkozzunk a kapu számával

    - mondja egy fickó, és mi először szembesülünk a kínai nagyvonalúsággal, ami egyik nézetből slendriánság, a másikból rugalmasság. Lemarad egy pecsét, az étteremben elfelejtik a rizst, a biztonsági ellenőrzésen csak legyintenek, hogy menjünk. Néha bosszantó, néha üdítő, de számolni kell vele.

    Kína, Kanton (Guangzhou)
    Ezzel mentünk
    Józing Antal

    Aztán bevackolunk a nagy Boeingen, és némi meglepetéssel szembesülünk azzal, hogy a cirka félezer utasból maximum egy tucatnyian lehetünk európaiak.

    Meglepetésünk tovább nő, amikor még felszállás előtt az utaskísérő lányok végigjárnak a székek között és begyűjtik az utasok termoszait. Nekünk persze nincs mit odaadnunk, így csak figyeljük, hogy a személyzet a gép hátuljában forró vizet ereszt a palackokba, amelyekben már ott az előkészített teafű.

    Később szembesülünk azzal, hogy a kínaiakhoz ezek a termoszok úgy hozzátartoznak, mint huszárhoz a kardja. Ott vannak teával töltve a táskák oldalzsebében a metrón, a sofőr mellett a buszon, a pénztár alatt a szupermarketben. Később majd mi is veszünk egyet, kemény 10 jüant fizetünk érte (1 jüan = 42 ft).

    Ürümcsi, kiszállás, kérjük az útlevelet!

    A repülőjegyet egy szombathelyi utazási irodában vesszük, mert korábban azt tapasztaltuk, hogy gyakran jobb áron tudnak szerezni, mintha mi kínlódnánk a Pelikánnal és hasonlókkal, ráadásul megteszik nekünk azt, hogy befoglalják őket, és csak akkor élesítik, amikor valóban megkapjuk a vízumot.

    Szóval az utazási irodában azt mondják, ne aggódjunk a jegyen feltüntetett Ürümcsi miatt, ott csak tankolni fogunk, esetleg újabb felszállók lesznek. Szóra sem érdemes kis technikai megálló.

    Aggódni nem is aggódunk, de amikor a hangosbemondó azt mondja életem legrövidebb éjszakája után (a Föld gyorsan kiforog alólunk kelet felé), hogy viszontlátásra, akkor elbizonytalanodom.

    Próbálom az utaskísérőktől megtudni, hogy mi is fog történni a 3,5 milliós Ürümcsiben, de mind más mond. (Valószínűleg ugyanazt akarják, de az angol máshogy jön a nyelvükre.) A szomszéd sorban ülő szlovén pár is tanácstalanul nézeget.

    Aztán leszállás után egyértelmű lesz minden. Mindenki fogja a kis cókmókját, és elhagyja a gépet. Mi is. És kézipoggyásszal a kezünkben ott pislogunk hajnalban a kissé szocreál ürümcsi reptér folyosóján.

    Kiderül, hogy itt lesz az útlevél és vízumellenőrzés. Ez időben kicsit több és macerásabb, mint egy tankolás.

    Kapunk a nyakbaakasztós műanyag kártyát is, amit majd később visszavesznek, és aminek máig nem tudjuk meg a funkcióját.

    Szép hosszú a sor, míg a katonák felügyelete mellett végül sorra kerülünk a szigorú hivatalnoknál, aki alaposan megnéz mindent, kérdéseket tesz fel, ujjlenyomatot vesz és arcfotót készít.

    Aztán mehetünk. De nem jutunk messzire, merthogy biztonsági ellenőrzés következik. Ugyan Bécsben már volt egy, de rend a lelke mindennek. Gyakorlatilag egyetlen sor, egyetlen vizsgálógép és egyetlen hölgy van munkában, a többiek nézik. Így eltart egy darabig. Mire végzünk, egészen felébredünk, futunk vissza a gépbe, hogy leüljünk a helyünkre, ami szerencsére még üres.

    Csodálatos város Ürümcsi. (Amit a kínaiak “urumucsi”-nak ejtenek.)

    Ürümcsitől Kantonig

    Bár az ülésünk és a repülőnk a korábbi, az utazóközönség alaposan megváltozik. Hiába, no, immár belföldi járaton vagyunk, ez már nemcsak a gazdagok terepe. Mellém egy fiatalember telepszik le, aki a hosszú út során mobilról könyvet olvas. Amikor megkapjuk az ebédet, megszólítom, hogy segítsen abban, hogy mi micsoda. Örömmel segít, de mivel egyetlen szót sem beszél angolul, meglehetősen egyoldalú a kommunikáció. A China Southern amúgy elég jól tart minket.

    Kína, Kanton (Guangzhou)
    Józing Antal

    Mire Kantonig érünk, már minden bajunk van, nem tudjuk, hova tenni a lábunkat, sem ébren lenni, sem aludni nem tudunk, de a várakozás azért felülírja a testi gondjainkat. Mellettünk a szlovének sokkal rosszabb színben vannak. De lehet, ők ugyanezt mondják rólunk.

    Az első hökkenet: a kantoni reptér

    Ürümcsi szocreál reptere után mellbevág a kantoni reptér, nemcsak azért mert hatalmas, de azért is, mert először szembesít a 21. század modern Kínájával. Formatervezés, digitalizáció, és kiváló funkcionalitás. A mosdó akár Bécsben is lehetne, kiegészítve egy férfivel, akinek láthatóan egyetlen dolga van: a mosdó rendjének és tisztaságának a felügyelete. Munkaerő van bőven.

    Kína, Kanton (Guangzhou)
    A kantoni reptér
    Józing Antal

    Itt egyébként nem nyakba akasztós kártyát, hanem egy kék matricát kapunk a vállunkra. Ezt nem veszik vissza, de ugyanúgy fogalmunk sincs, miért kaptuk.

    Vegyünk metrókártyát! Jó, de hogyan?

    Az euró jüanra váltása még egész jól megy, merthogy a pénzváltó lányok beszélnek angolul. Miután megállapítjuk, hogy a reptéri KFC annyiba kerül, mint nálunk, no meg amúgy se ez legyen az első kínai vásárlásunk színhelye, egy kisebb reptéri boltba ugrunk be italért. És ott szembesülünk először a nyelvi nehézség fokával. A feliratokból ugyanis - kis túlzással - azt sem tudjuk megállapítani, hogy sampont vagy ásványvizet rejt a flakon. Aztán rányúlunk valamire. Ami tényleg rettenetes, de szomjasak vagyunk, megisszuk. Talán valóban sampon volt?

    De a tudományunk a metrókártya vásárlásnál nullázódik le igazán.

    A metró lejáratánál egyetlen alkalmazott sincs, kártyát kizárólag automatáknál lehet venni. A menüt még úgy-ahogy át tudjuk állítani angolra, hogy kiderüljön, a gépeken a már említett Kína elsőkézből (1): előkészületek; avagy mi a manóért utazunk Kínába? 2019. August 24. 09:08 Wechat nevű mobil alkalmazással lehet fizetni. Aztán találunk egy olyant a sarokban, ami elfogad készpénzt, és azt rakjuk össze az angolból és a kínaiból (akivel utaztam, az tanulta az utóbbit valamennyire, ez néha életmentőnek bizonyult), hogy 50 jüanost kellene bedobni. Visszafutunk a pénzváltó lányokhoz, akik segítenek.

    Annak már itthon korábban utánanéztem, és nagyon büszke voltam a tudásomra, hogy nekünk egy kecskével illusztrált kártya kell. Csakhogy amikor a gép méltóztatik felajánlani a választékát, minden van, csak kecskés nincs.

    Akkor legyen a malacos

    - bökünk rá az egyikre, merthogy az legalább állat. És mi csodálkozunk a legjobban, amikor kinyílik előttünk a metró kapuja.

    Hú, de sokan vannak!

    A kantoni metró megállóit szerencsére angolul is feltüntetik, így a két átszállás egész simán megy. Először az emberek ruháit nézzük, melyek nagyon mások, mint errefelé (erről később), majd magát az embertömeget.

    Kína, Kanton (Guangzhou)
    Átszállás közben egy metrómegállóban - sokan vannak
    Józing Antal

    Persze, eddig is láttunk tömeget Budapesten, Londonban, New Yorkban, de a kantoni valami egész más. A központi pályaudvar metrómegállójában olyan ide-oda hömpölygés van vasárnap késő délután, mint nálunk egy nagyobb tömegrendezvényen (mondjuk a Szigeten). Szokni kell a sűrűséget, az udvariasság hiányát és a terek méreteit. És ez csak az előjáték.

    Üdv Ázsiában!

    Először úgy volt, hogy vendéglátónk kijön elénk a metrómegállóhoz, de a Wechaten írja, hogy nem tud, inkább fogjunk egy taxit.

    Hát jó. Fogjunk!

    Kisétálunk a megálló elé, ahol Ázsia rögtön beviszi a védhetetlen gyomrost: az emberek, a járművek, a hangok, a zajok, a színek, a szagok és a nyelv egyszerre támadnak, és mi csak állunk.

    Jó három másodpercig.

    Mert már jön is egy fickó, aki azt mutogatja, hogy ő taxis. Mondjuk, hogy oké. Mutatjuk a Wechat-térképen, hogy hova kellene mennünk. Mobilján pötyögi, hogy 25 jüan. Bólintunk.

    Ezt a taxiból készítettem a beszállás után. Akkor nagyon különlegesnek gondoltam. Úgy egy napig.

    Egy perc múlva már egy jelöletlen kínai autóban ülünk, ide-oda tekergünk a kantoni külváros utcáin, kerülgetve a szürreálisan közlekedő két- és háromkerekűeket, abban a hitben, hogy talán nem egy szervkereskedő kisvállalkozása a végcél.

    De nem, épen és egészségesen megérkezünk a címre, ahol 5 jüan borravalót adunk, amitől a taxisofőrnek nagyon jó kedve kerekedik és ezerrel emelgeti ki a bőröndjeinket a csomagtartóból, majd hosszan integet.

    Kína, Kanton (Guangzhou)
    A mi kis utcánk - Más a hangulat, mint Európában
    Józing Antal

    Vendéglátónk meg mosolyogva vár minket a toronyházak tövében, és mi azt hisszük, a Kínával való találkozás nehézségein már túl vagyunk. Tévedtünk.

    Előzmény:

  • Kína elsőkézből (1): előkészületek; avagy mi a manóért utazunk Kínába? Kína elsőkézből (1): előkészületek; avagy mi a manóért utazunk Kínába? 2019. August 24. 09:08
  • Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk vagy küldjön róla fotót, akár névtelenül is facebook messengeren ide kattintva vagy emailben: jelentem@nyugat.hu
    Hirdetés
    Hirdetés

    Hozzászólások

    A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

    A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje. A részletes moderálási szabályokért ide kattintson!

    Hirdetés
    Hirdetés
    Hirdetés
    Hirdetés

    Helyek

    Hirdetés