1921-et írunk. A trianoni békét már aláírták a felek, mind a Károlyi-féle első köztársaság, mind a tanácsköztársaság megbukott. A szerződés értelmében az Őrvidék és Sopron környéke Ausztriához került volna. Az osztrák nemzetgyűlés januárban elfogadott törvény alapján a terület a Burgenland nevet kapta.
Viszont egy, a világháborút megjárt katonákból álló csoport, a Rongyos Gárda tagjai nem hagyták, hogy ezeket a területek elcsatolják. Ezért addig is elmentek, hogy kikiáltottak egy független államot Lajtabánság néven.
Kik voltak a rongyosok?
A Rongyos Gárda 1919. április 18-án alakult meg Prónay Pál vezetésével. Az önszerveződő alakulatot veteránok és napszámosokból állt össze. A gárdát muszlim, többségében bosnyák és albán önkéntesek segítették.
A tagok között szerepelt több különítményes is, akik részt vettek a Tanácsköztársaság bukása utáni fehér terrorban, többek között Prónayék kínozták halálra Simon József marcali káplánt, aki a helyi földek újraosztását szorgalmazta. Ezen kívül vidéken és Budapesten is követtek el atrocitásokat zsidók, parasztok és a tanácsköztársaság (vagy ahogy akkor hívták kommün) résztvevői ellen.
Ennek következtében nem meglepő, hogy sok egykori gárdista később a szélsőjobboldalon politizált, Prónay például a Magyar Országos Fasiszta Párt egyik alapítója volt. Bár voltak olyanok is, akik a második világháború idején a lengyel ellenállást segítették, a szintén szerepet vállaló Sigray Antal gróf pedig a nácik éles kritikusa lett.
A nyugat-magyarországi felkelés
A felkelés augusztus 28-án kezdődött el az első ágfalvai összecsapással. Akárcsak a későbbi összetűzések, ez nem egy rendes csata volt, hanem inkább egy afféle gerilla ellenállás az osztrák csendőrökkel szemben. A rongyosok győzelmével véget érő ütközettel egy időben több helyen is harcok törtek ki.
A győztes gárdistákat viszont nem mindenki fogadta örömmel, ugyanis azok kutakodtak a lehetséges kommunisták és egyéb csoportok iránt. Az sem az ő malmukra hajtotta a vizet, hogy mind ők, mind a muszlim önkéntesek egyes helyeken fosztogatásokba kezdtek. A lakosságból volt olyan, aki inkább elmenekült Ausztriába.
Október 4-én a sikerek után Felsőőrött kikiáltották az osztrákok által elcsatolni kívánt területeken a Lajtabánságot, élén Prónay Pállal. Az volt a terv, hogy a magyar és osztrák állam kiegyezik és elismerik függetlenségüket, a báni pozícióba pedig vagy Albrecht osztrák főherceg, vagy a később a nácik által elhurcolt Sigray Antal gróf kapta volna. Bár a Lajtabánságot az európai államok nem ismerték el, de az általuk nyomtatott bélyegeket igen.
Végül a magyar kormány Velencében tárgyalt az antant hatalmakkal arról, hogy vállalja a felkelők visszavonását. Cserébe Sopronban és környékén népszavazást írtak ki, hogy melyik országhoz szeretnének csatlakozni az ott lakók. Az 1921. december 14-e és 16-a közötti referendumon 65-35% arányban a helyiek Magyarországot választották. Ennek következtében Sopron megkapta a Civitas fidelissima (a leghűségesebb város), a folyamatban kezdeményező szerepet játszó Szentpéterfa pedig a Communitas Fidelissima (a leghűségesebb község) címet.
Nem elhanyagolható a történetben a muszlim katonák részvétele sem, akiknek a segítségével ez megvalósulhatott. Durics Hilmi Huszeint, a parancsnokukat később budai főmuftivá nevezték ki és több katona is itthon telepedett le és szolgálták tovább valamilyen formában Magyarországot.
