Tavaly 30 mikuláscsomagot készítettünk a falu gyerekeinek - mondja büszkén házigazdánk, Kostyák Borbála. A 220 fős Kissomlyón járunk, Vas megye keleti részén, a 84-es és 8-as főutak kereszteződésétől bő három kilométerre.
Házigazdánk azért is büszke, mert a hasonló falvakban kevés a fiatal, a települések elöregednek, itt viszont nyüzsgés, összefogás, programok vannak. Kostyák Borbála közművelődési szakember, Kolozsvárról érkezett, Veszprémben érettségizett, a szegedi egyetemen diplomázott. Délelőtt tanít a közeli Jánosháza egyik iskolájában, délután a kulturális ügyeket viszi, intézi a könyvtárat, fesztivált szervez, könyveket ír.
A falu a Kissomlyó nevű hegy déli lábánál fekszik, történetét a honfoglalás korára vezeti vissza. A hegy 220 méter magas, vulkanikus eredetű. Lankáin szőlőt termesztenek, igaz, kisebb méretekben, ma 4-600 négyszögöl nagyságú parcellák a jellemzőek. A környék a somlói borvidék része.
Kostyák Bori a volt általános iskola épületében kialakított lakásában fogad minket. Az iskolát az 1700-as évek végén alapították az evangélikus többségű faluban, rövid ideig a szomszédos Egyházashetyén született Berzsenyi Dániel is a diákja volt. A falunak már nincs iskolája, a gyerekek Jánosházára járnak, a pályázaton nyert falubusz hozza-viszi őket, most több mint húsz általános iskolásuk van.
A lakás nappalijában sok a gyerekméretű kisbútor, rendszeresen összegyűlnek itt a gyerekek, az egyik polc tele van társasjátékkal. A faluban erős a közösségi szellem, sok mindent elértek együtt - mondja Bori. Ebben az önkormányzat is partner, a rendszerváltás óta összesen három polgármestere volt Kissomlyónak, a jelenlegi polgármester, Gulyás Zsanett tavaly kezdte harmadik ciklusát.
A volt iskola udvaráról teljes nagyságában látható az evangélikus templom, amit szintén a 18. század végén építettek, jelenlegi formáját 1905-ben nyerte el. A templomban ma is tartanak istentiszteleteket, de időnként komolyzenei koncerteknek is helyet ad. Kissomlyó korábban erősen evangélikus volt, a Kemenesalja többi településéhez hasonlóan, de ma már élnek katolikusok, reformátusok is a faluban.
Sétára indulunk, az utca takaros, rendezett. Kísérőnk meséli, nemrég árajánlatot kértek egy cégtől új utcanévtáblákra, a cég közölte, hogy egy ekkora munkához nincs most kapacitásuk. Aztán, amikor megtudták, hogy összesen öt utcáról van szó, mosolyogva elvállalták.
Egy szűk bejáraton jutunk a közösségi térbe. Itt van egy közösségi ház, az udvaron egy szabadtéri kemence, rendezvényeken használják is, és ki is lehet bérelni. A nagy udvaron sokan elférnek, ezt ki is használják. Van itt egy kisbolt is, a régi, nagyobb bolt már régen bezárt, a falusiak a húsz kilométerre lévő Sárvárra szupermarketjeibe járnak bevásárolni. A kis boltban a legszükségesebb napi árukat kínálják.
A faluban nincs vendéglátóhely, kocsma már hét éve bezárt, így maradnak a közösségi programok. Az udvar túlsó szélén a könyvtár áll, a kínálat csupán két szekrénnyi, de megtudjuk, hogy a celldömölki könyvtárhoz tartoznak, és időnként kicserélik a könyveket.
A faluházban szakkörök működnek, van itt kézműves-foglalkozás, makramé, bútorfestés. Kérdezzük, miből telik minderre, segítőnk azt mondja, rengeteget pályáznak, és az önkormányzat is segít, ahol tud. A falu a jánosházi közös hivatalhoz tartozik, itt csak egy kis iroda van, az orvos, gyerekorvos, védőnő hetente egyszer jön.
Az utca mellett kisebb tér, ahol egy világháborús emlékmű mellett egy rajzos falutérkép áll, szemben egy újnak tűnő játszótér. Közelebb megyünk, gyerekek most nincsenek, ilyenkor óvodában, iskolában vannak. Bori közben mesél, a faluban viszonylag sokan telepedtek le, köztük több fiatal, és meglepő módon elég sok a művész közöttük. Élnek itt grafikusok, fotósok, videósok, fafaragók, fazekasok. A művészek vonzzák egymást - mondja Borbála.
A faluban élnek volt kollégáink, egy fotóspár is, akik aktívak a közösségi oldalakon, posztjaikban sokat szerepel a falu és a Kissomlyó-hegy is. Régebben egy színjátszókör is működött a faluban Kelemen Zoltán, a Weöres Sándor Színház színművészének vezetésével, aki korábban rendszeresen publikált lapunkban. A Somolygó Amatőr Színtársulat 2018-ban a Nemzeti Színházban is bemutatkozott 
Kelemen Zoltán: Ha "unnám a banánt”, rég elhúztam volna máshová 2018. February 24. 19:09 .
Kicsit arrébb IV. Béla emlékoszlopa mered az égnek, a legenda szerint a tatárok elől menekülő IV. Béla király és kísérete a hegytetőn álló Királykő alatt tett rövid pihenőt. Autóba ülünk, hogy meglátogassuk a Kissomlyó hegyet. Kanyargós úton hajtunk, a házakat a szőlőparcellák váltják fel. A hegy tetején egy füves részen leparkolunk, süt nap, lenyűgöző a látvány.
Nézelődünk, próbálom beazonosítani a hegyeket. Légvonalban keletre a Somló, délre a Balaton-felvidék, Bori szerint a jobbra látható kis csúcsos hegy Sümeg.
Egy mélyedésbe kanyarodunk le az útról,ami egy volt kőbányát takar, látni is a fejtések nyomát. Kis ösvény vezet rajta végig, balra faépület, szemben egy fából épült színpad. Komoly fesztiválok helyszíne, a Rákfesztivált például már 27-szer szervezték meg. Ez egy helyi rockfesztivál, olyan, mint egy szabadtéri házibuli. Zenekarok, fellépők az ország minden részéből, Budapestről, Veszprémből, Pécsről, Szombathelyről is érkeznek.
A faépületből szolgálják ki a közönséget, átlagosan 100-120 érdeklődő érkezik ide. De komolyzenei koncerteket is szerveznek, ez a Hangköz fesztivál. A koncertek egy részét itt tartják a hegyen, de van, amit az evangélikus templomban rendeznek meg, és van, amit a sárvári Zene Házában.
Továbbsétálunk a hegyen, mindenütt szőlőtőkék. A Somlói Borvidék hivatalos oldala szerint a kissomlyói borok lágyabbak, teltebbek, és leginkább a somlóvásárhelyi borokhoz hasonlítanak. Azt is írják, hogy a Kissomlyón nem folyik piaci céllal történő termelés, sok az apró pince, ahol azonban minden érdeklődőt szívesen invitálnak egy pohár jó borra.
Feljebb aztán egy hatalmas, már nem működő kőbányára bukkanunk. Több emelet mély, meredek falakkal. Látszanak a kavicsrétegek, a külszíni fejtés nyomai is, de most már gaz nőtte be az egészet. A bánya magánkézben, külföldi tulajdonban van, de nem kerítették körbe, tábla sem figyelmeztet, így akár be is lehet sétálni. Mi azért ezt most kihagyjuk.
Visszaülünk a kocsiba, a napsütés ellenére csípős az idő, visszahajtunk a faluba, ahol elbúcsúzunk Borbálától. Sétálunk még egyet a falu másik részén, aztán hazafelé vesszük az irányt. A kocsiban megállapodunk, hogy tavasszal, amikor újra kizöldülnek a fák és melegebb lesz az idő, visszatérünk a Kissomlyóra.
(A képekre kattintva galéria nyílik.)
