55 éve a színpadon a mi Frank Sinatránk, a mindenki Gyuri bácsija, a Korda. Nem csak énekes, de egy jelenség, akit mindenki szeret. Mert kedvességével és egyedi bájával elvarázsolja a közönséget. Arról nem is beszélve, hogy bár bőven túl van a hetedik X-en, nem lehet olyan örültségét kitalálni, amiben ne lenne benne. Mindezt pedig olyan eleganciával teszi, ami csakis rá jellemző. Kisujjain csillogó briliánsaiból egy kisebb garzont lehetne venni, öltönyein pedig csak a gomb kerülhetett annyiba, mint a havi mobilszámlánk. Mégis úgy viselkedik, hogy bárki örökbe fogadná, hogy legyen a kedvenc nagypapája.
Szóval ő volt itt vasárnap este a szombathelyi Sportházban. Ahol kijutott mindenből. Nosztalgiázásból, Klárikából, Solymos Tóniból és a régi „úri” szórakozás legmagasabb szintjéből.
Hiába, amelyik koncertszervező tutira akar menni, az Kordát hívja meg fellépni. A Sportház tömve volt és nem csak a nyugdíjas korosztállyal de bizony a fiatalok is tomboltak. A jól ismert dalokat egy kissé áthangszerelték, és megtudtuk, hogy a Rozsda lepi már azért nem szerepel a repertoáron, mert Gyuri bácsi elfelejti a szövegét.
Ezen kívül azonban minden nagy slágert megkaptunk. Csak azt az egyet bántuk, hogy Gyuri bá bizony play backről nyomta. Ha valaki kevésbé lett volna szemfüles, az a dalok előtti nagy mikrofon kapcsolgatásból is rájöhetett.
Nem baj! Igazi Korda show volt ez. Imádtuk, habzsoltuk, úsztunk benne.
Hát Gyuri bácsi, élj sokáig és gyere vissza minél hamarabb, hogy ismét részesei lehessünk a fehér szmokingos varázsnak!
