Köszöntenek a halálba menők

Láttam nemrégiben egy videót Rooie Marcról, aki a Feyenoord szurkolója volt, és rákos. Utolsó kívánsága halála előtt az volt, hogy még egyszer láthassa a kedvenc csapatát focizni.

Kivitték a stadionba, és a pálya széléről nézhette a meccset. A közönség tombolt, görögtüzek lobbantak, mindegyik játékos megölelte őt. Három nap múlva meghalt. Nincs mit szégyenkezni, miközben néztem az amatőr felvételt, potyogtak a könnyeim. Tudom, hogy a pszichopaták túlzott érzékenységükben sokat sírnak, miután elvágták áldozatuk torkát, de most nem erről volt szó, hanem a katarzisról, ami átjárta szívemet.

Marc is elsírta magát, amikor a stadionban rigmusokkal, tapssal fogadták őt. Ritkán képes egy személy ilyen tökéletesen feloldódni a közösség erejében. Ritkán képes egy közösség kifejezni érzéseit az őt alkotó egyénnek. Erős szimbólum volt, amibe sok minden belefért. Minarik Ede örökbecsű mondása, mely szerint "kell egy csapat!" De benne volt Pál apostol híres kiszólása is: "halál, hol a te fullánkod?"

Igen, meg kell halnunk, de ez nem változtat a tényen, hogy a Feyenooord örök. (Mindenki olyan nevet ír a holland helyére, amit szeretne, és akkor érthetőbb.) Sőt, azt is jelenti, hogy egy vérbeli szurkoló haláláig biztatja a csapatát. Lovagkorok eszmeisége ez, ahol a halál megszégyenül a hűség szent eszméje előtt. De még a carpe diem görög és az "elég a mai nap baja" zsidó szellemisége is benne volt, hisz a felvétel pillanatában még az élet uralkodik, sehol még a halál kaszása, élünk, labdát rúgunk, a stadion őrjöng, és az orvosi ágyról leszálló hős utolsó erejével még odafut a drukkerekhez, hogy megköszönje mindezt.

Ötvennégy éves volt, jövőre én is annyi leszek. Vajon, kívánni fogom-e córesz esetén, hogy vigyenek ki a Fradi pályára? Hadd lássam még egyszer Ricardó Moniz csapatát? Bödét és Besicet?

Rosszkedvű lettem, mert az jutott eszembe, hogy hasonlót nem látok sem az utcán, sem az állami és magán pénzből épülő stadionjainkban. Empátia és szolidaritás dolgában csak szégyellhetjük magunkat. Saját bőrömön érezve tudom. Azt még el tudom képzelni, hogy valakinek hasonló kérését teljesíti egy barát, de a meccs után csendben hazamennek. És úgy hal meg. Nem köszönti őt a B közép, nincs ölelkezés, csak a vereség.

Vagyis óriási lenne a veszély, hogy a magyar Marc már ott a pálya szélén meghalna, látva ezt a bűn rossz játékot. Puskás Akadémia-Videoton, 1:1. Mindkét gólt Orbán Viktor rúgta. De Fradi meccsre sem megyek ki addig, amíg a Ferencvárosnak bármi köze van a nácikhoz, vagy a Fideszhez. A Fradi halálomig az enyém lesz, Kubatov Gábor a klub történetében pedig beugró statiszta marad élete végéig.

Vagyis Marc lelkében ott ültem, a saját csapatomra gondoltam, azokra, akiket saját szememmel láttam, Varga Zolira, Flórira, Szőke Pistára, Kű Lajosra, Ebedlire, Zsiborásra. Halálig a Fradi kapusa. Nem tudom, hogy a másvilágon mi a helyzet, de ha van fönn foci, én azt kérem az Istentől, hogy zöld-fehér csíkos szárnyakat kapjak.

Az emberben tényleg van valami földhöz ragadt, főleg, ha a fölött a labdát rúgják. De néha megtörténik a csoda, egy felhőfejes, bólints Tibi… bólintok, pedig fogalmam sincs, megérem-e azt a napot? Amikor odaszólok a fiamhoz, Bencéhez: húzd a cipőt kófic, mert apád elvisz egy focimeccsre. Ezt a piros pólót vedd le, húzzál bármit, csak zöld-fehér legyen!

Ez eddig, az elmúlt huszonkét évben nem történt meg. Félek, hogy nincs rá még húsz évem. Még ha minden évben egyre jobb a magyar labdarúgók teljesítménye, akkor sem.

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk, vagy küldjön róla fotót. Akár névtelenül, titkosított üzenetküldő rendszerünkön keresztül itt , vagy facebook messengeren ide kattintva . Esetleg emailben, itt: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje. A részletes moderálási szabályokért ide kattintson!

Vélemény