Pontosan mikor, és miért is vágtál neki Angliának? Mi volt az, ami azt mondatta veled, hogy itt kell hagynod Magyarországot?
Éppen pár hete, egy londoni Anima koncerten ünnepeltem a három éves évfordulót Prieger Zsoltékkal. Kint, a klub teraszán brightoni magyarokkal iszogattam, miközben kiderült, hogy az asztalnál ült egy srác, aki napra pontosan ezt az évfordulót ünnepelte. Szerinted mennyi esély volt erre? Azért jöttem ki egyébként, mert sokmindenből elegem lett, ami ott folyik, gondolok itt az alkotni vágyó hétköznapi emberek ellehetetlenítésére, vagy az emiatt felhalmozódott feszültségek nem éppen okos levezetésére. Másrészt a magánéletem is úgy alakult, hogy azt gondoltam, csak egy radikális váltással mászhatok ki a gödörből. És persze mindig lusta voltam leülni az angol nyelvtannal, így a "könnyű" nyelvtanulás lehetősége is latba esett.
Miért pont Leeds?
Nagybátyámék itt élnek több mint ötven éve, uncsitesóim már itt születtek. Ha külföldre költözöl, nem árt egy jóbarát vagy némi rokoni kapcsolat, egy ilyennel körökkel könnyebb dolgod lehet. Néha meg is szoktam ezért kérdezni nagybátyámat, miért nem L.A.-be vagy San Franciscóba tiplizett...
Egyébként nem rossz hely ez. 25-30 évvel ezelőtt, amikor mondjuk a The Cult vagy a Sisters Of Mercy indította innét a pályafutását, állítólag nagyon morcos ipari város volt, de ennek már maradványa is alig van, szinte az összes régi ipari épületet luxus- vagy csak egyszerű lakóházakká alakították. Az ideköltözésem óta is gombamód szaporodnak a magas toronyházak. És majdnem 800 ezren lakják.
Mivel foglalkozol ott? Nehéz ott munkát találni, vagy nem, csak éppen keresni kell?
Én Yorkshire legmenőbb virágnagykereskedésében dolgozom már a kezdetektől fogva. Ez jó referenciának számít, ha esetleg tovább akarok lépni. Nem mondom, hogy könnyű munkát találni, de egyáltalán nem lehetetlen. Nyilván minél nagyobb városba költözöl, annál nagyobb az esélyed az elhelyezkedésre. Én három hetet adtam magamnak a munkahelyszerzésre, amikor kijöttem, és a legvégére meg is lett - a legjobb, ha összegyűjt az ember pár százezer forintot, keres egy külföldi ismerőst, és ad magának időt. Azt mondom, 95 százalék eséllyel el tud helyezkedni.
Gyanítom, hogy a bérviszonyok is kedvezőbben alakulnak a magyarországihoz képest.
A minimálbér úgy tudom jelenleg bruttó £5.93/óra 22 év fölöttieknek. Gyors számítással is látható, hogy ez jóval több mint Magyarországon, normál munkaidőben ezzel a fizetéssel úgy havi 1000 fontot kereshetsz (307 ezer forint - a szerk). Ha jól beszélsz angolul és jók a referenciáid, jóval többet is kaphatsz. Persze a pénznek egy részét itt is költöd el megélhetésre, vagyis korántsem ilyen egyszerű a két ország egymás mellé állítása. Jóval drágább egy házat bérelni, vagy vonaton, buszon utazni, de az áram, a gáz vagy az étel talán csak egy kicsivel drágább mint otthon. De érdekes az is, hogy ha Leedsből Londonba utazol, és nem egy nappal, hanem mondjuk egy hónappal előtte megvásárolod a jegyet, akkor átszámítva 2500 forintból megúszhatod. És 315 kilométerről beszélünk.
Hogyan tekintenek mondjuk egy magyarra? Úgy gondolnám, hogy más a helyzet, mint Londonban, ahol szinte evidens a nem britek magas aránya.
A helyzet az, hogy baromira hozzá vannak szokva, mivel generációk óta ezt viselniük kell. Ha átsétálok Leeds belvárosán, tíz emberből öt láthatóan nem ide valósi, és akkor még nem beszéltem a külső alapján nem felismerhetőkről. Néha el szoktam gondolkodni, hogy otthon azzal a kevés etnikai kisebbséggel is nehezen birkózunk meg, mi lenne, ha hasonló helyzet lenne mint itt, vagy más fejlett nyugati államokban?
A Brit Birodalomról, amikor a legnagyobb volt, azt mondták, hogy ez az az ország, ahol soha nem nyugszik le a nap, mert mindig volt legalább egy gyarmat, ahol éppen sütött. Ezt csak azért mondom, mert sokan a volt gyarmatokról érkeztek, nekem például voltak zimbabwei szomszédaim. Minden vasárnap vallásos-transzbaesős szertartást tartottak, mi pedig ámulattal hallgattuk az átszűrődő hangokat a konyhán. Magyarokkal viszont itt - Londonnal ellentétben - csak ritkán lehet találkozni. Nekem úgy tűnik, egy kalap alá veszik a kelet-európaiakat és csodálkoznak amikor jelzem, hogy nem értem, amit a lengyelek beszélnek.
Könnyű kialakítani kapcsolatokat, vagy a külföldiek inkább csak külföldiekkel ismerkednek?
Ha párkapcsolatra gondolsz, azt mondom, a legtöbben inkább a hasonszőrűekkel lépnek kapcsolatba, de persze azert akad bőven kivétel is. A legritkábban látok feketét fehérrel, viszont sok angolnak van kelet-európai felesége. Ennek a fordítottja nagyon ritka. Ha barátságokról beszélünk, ott már nincsenek korlátok. Ha van közös nyelv, márpedig itt van, akkor ugyanannyi esélyed van barátságokat kötni, mint Magyarországon magyarokkal. Mulattam olyan házibuliban, ahol volt spanyol, lengyel, litván, erdélyi, angol, olasz és magyar is. Az angolok egyébként nyitottak, barátságosak és udvariasak általában.
Hogyan tudnád leírni Leeds-t valakinek, aki még sosem járt ott, milyen a tempója, a lélegzetvétele? Mennyire tér el a népszerű fővárostól?
Leeds Anglia leggyorsabban fejlődő városa, és legnagyobb üzleti központja Londonon kívül. Mivel a tájairól híres Yorkshire-ban van, így a város körül nagyon szép az úgy nevezett countryside. Két kisebb város méretű egyeteme van, ami kapásból megsokszorozza a szórakozóhelyek és kulturális központok számát. Számtalan pub és club van jó zenékkel és koncertekkel. Az őrültek városához hasonló szombatok kivételével - amikor hihetetlen maskarás emberek partiznak a belvárosban, és lehet látni tűzoltóautóból kilógó guminőket meg neonkéken vibráló strechlimuzinokat - Leeds persze lényegesen nyugisabb, mint a főváros. Nyugodtan, tolongás nélkül lehet eljutni egyik helyről a másikra, és nem kell azon aggódni, hogy elkésel egy dugó miatt.
A múltad - és a jelened, hisz ha jól tudom, nem hagytad abba a zenélést - alapján adja magát a kérdés: mi a helyzet ott muzikális fronton?
Ha megnézzük, milyen zenekarok startoltak innét vagy a környékről... A The Cultot és a S.O.M.-t már említettem, de mondhatnám az Arctic Monkeyst, a Soft Cellt, a Joy Divisiont, az Oasist vagy a Kaiser Chiefs-et is. Itt, a Liverpool-Manchester-Leeds tengelyen inkább a gitárzenék mennek, számtalan koncert és party van nap mint nap, számomra ismeretlen nevek hegyeivel. Sajnos a munkánk és a próbák miatt nem engedhetjük meg magunknak a korlátlan bulizást, de azért ha tehetjük, nekiindulunk.
A gitárzenék erőssége kiütközik az öltözködésben is?
Nem is tudom, a gitárzenéhez vagy az elektróhoz tartozik-e valamiféle jellemző viselet, szerintem ezek a dolgok mára eléggé összemosódtak. Van ez a tipikus angol elegancia, vagy mondhatnám "mod" viselet, mikor valaki inget vesz fel nyakkendővel, vagy csak egy pöpec Fred Perry pólót, frissen van borotválkozva, be van lőve a haja és messziről érezni a körülötte lengő parfümfelhőt. De ugyanúgy láthatsz térdig lecsúszott ülepű gatyákat kockás inggel, vagy éppen a legextrémebb extravaganciát is. Nincsenek szabályok, és a lényeg: bármit felvehetsz, elfogadnak, és még csak meg sem néznek.
Említetted, hogy próbáltok, ez alatt mit értsünk? A Strong-ról van még szó, vagy valami másra készültök?
Berendeztük a nappalit próbateremnek. Ezt úgy értsd, hogy ott csinálunk "silent", azaz fejhallgatós próbákat, mert a szomszédoknak nem akarjuk tönkretenni a hétköznapjaikat. A Strong Deformity kétharmada itt van egyébként, rengeteg kidolgozásra váró dalötlettel. Ha kész lesznek a dalok, keresünk egy kiadót, felvesszük őket egy jó stúdióban és koncerteket fogunk adni. A Strong Deformityt úgy gondolom, lezártuk, és az új dalokat már egy új név alatt fogjuk előadni. Ha a stílusunkról érdeklődsz, természetesen marad a gitárközpontúság, mert ahhoz értünk igazán. Egyszerűen jó dalokat akarunk játszani mindenféle hókuszpókusz nélkül.
