A német zöld párt egyik kulturális alapítványa, akit Henrich Böllről neveztek el, aggódik a magyarok mentális állapota miatt, ezért Berlinbe hívták vitatkozni a magyar kultúra zászlóshajóját vezető Vidnyánszkyt, és Schilling Árpádot.
Rendező rendezővel szemben, valódi párbaj, igaz, Szabó Gyuri (Trafó volt igazgatója) is jelen volt, hozzá is szólt, ami elvileg zavarhatta volna Vidnyánszkyt, de nyugi, nem. Le se szarta, hogy mit mondanak neki, szívbaj nélkül felejtette el a Krétakör Színház múltját, sikereit, fontosságát. Ehhez a Szabó Gyuri túl értelmes és szelíd, hogy változtatni tudjon a süketek párbeszédén. Mindjárt elmondom, miért nem szeretem én a Vidnyánszky félék gondolkodásmódját, de előtte a németekről egy picit.
Egyszer meghívtak barátaimmal együtt Berlinbe, hogy mutassunk be egy filmes fanzinunkat. A fanzin olyan újság, ami nincs az újságosoknál, 600 darabos, örülteknek készül, kipostázzák pénzért. Csak a német autópályán jutott eszembe, hogy ennek semmi értelme, mert pont szombat estére hívtak minket, és tuti, hogy senkit nem fog érdekelni. Gondoljunk bele, egy magyar nyelvű filmes újság, amit nem lehet kapni az utcán, az szombaton, a világ kulturális fővárosában, amikor világsztárok lépnek fel kocsmákban, kit fog érdekelni?!
Tele volt, a terem, kb kétszázan. Ennek nincs magyarázata, a németek ilyenek, nyitottak, és mindent tudni akarnak rólunk Kertész Imre és Horn Gyula óta. Az érdekes az, hogy ez a beszélgetés Budapesten fel sem merülhetett volna. A kontextus már szennyezett. De ne csodálkozzunk, ha a friss hírekre gondolunk: a jobbiktól jobbra álló Torockait volt MSZP-és vagyis új DK-sok támogatják majd a választáson. Tehát Berlin levegője tisztább, hátha a fejek is.
Na, most mondom el, hogy abszolút semmi új nincs Vidnyánszky tagadásában. A Fidesz kultúrharcának csodafegyvere, hogy tagadja az elmúlt húsz év eredményeit, de mindenestül. Mindegy, hogy intézmény vagy ember, nem érdekesek az eddigi eredményei, sikerei, nekik nem kell, másra akarják használni. Műcsarnok, Ludwig, Trafó, és a színházak is. Schillingen például bosszút álltak, csak annyit adtak, hogy megdögöljön. Persze, a gyáva Berlinig futott, mert a marha németeknek minden libsi szemét jó.
Hadd személyeskedjek. Azt is tudom, hogy egész generációmat letagadja az égről, mert semmiféle formában nem értékeli sem a liberalizmust, sem Európát. Pontosan megfelel neki és a klánnak a széna illatú padlás a Nemzeti Színház tetején, mert az jászol lesz neki a közelről is, távolról is magyar igazságok színpadi kifejtéséhez.
Nem is gondolom azt, hogy nem hatásos retorikai fogás tagadni beszélgető partnerem munkásságát így puszta létezését, vagyis Vidnyánszky büszke lehetett magára Berlinben, jól megmondta nekik. Az én kedvencem, hogy ő nem kérdéseket tesz föl, hanem válaszokat ad a színpadon. Na, a teológián akkora cerkát kapott volna logikából, hogy még ma is látszana a járásán.
A baj ezzel a szellemi hozzáállással csak az, hogy nem kulturált. A szó is rétegzettséget jelent, vagyis az új a régibe olvadva fejti ki hatását. Egymásra épül az angol kultúra évszázadok óta, függetlenül, ki van kormányon. Az Orbán kormány kulturális értelemben nem volt forradalom, hanem puccs, a lojalitás volt az alattvaló legfőbb értéke, vagyis kulturális téren tartalmilag megfelelt egy Pol Pot féle tisztogatásnak. Ez történt a filmben, a színházakban, jöttek a Dörnerek, Vajnák, Fekete Györgyök. Beszélni sem lehet velük. Vége. Szétszakadt a magyar kultúra, pont akkor, amikor hivatalosan hozzáláttak a védelméhez.
Gondolom, a németek nem lepődtek meg, ismerik milyen, amikor valami kettészakad. Igaz, azt nem önszántukból csinálták.
