Az SZDSZ-en belül voltak háborúk a listás helyekért? A többi pártban kőkemény alkudozások folytak.
Érthető, mert sajnos vannak, olyan politikusok, akik azt gondolják, az európai parlamenti mandátum nyugdíjas állás, a politikából kivezető út is lehet. Ha megnézzük, milyen politikusok szerepelnek a két nagy párt listáján, azt látjuk, hogy egyfelől kiváló szakpolitikusok, akiket nem csak Magyarországon, de Európa-szerte is ismernek és elismernek. És vannak, akiknek a nevét látva az jut eszébe az embernek, valószínűleg úgy érzi, lassan kifelé megy a politikából, és ezzel kapna még egy kis bónuszt. Nálunk fel se merült, hogy Szent-Iványi Istvánt lecserélnénk, hogy nem neki adná meg az SZDSZ azt a lehetőséget, hogy folytassa a munkáját.
Miért ragaszkodnak ennyire hozzá?
Ennek sok oka van, az egyik, hogy Istvánt még a többi magyar párt EP-képviselője is elismeri és tiszteli a munkássága miatt, és a pártban is elismertségnek örvend.
Mivel a kampányol az SZDSZ? Hiszen jelen pillanatban a közhangulat nem éppen a liberálisok szekerét tolja.
Bizonyos tekintetben ez így van. Éppen ma reggel olvastam egy friss kutatásról, ami azt mérte, milyen a magyar átlaglakosság attitűdje a cigányokhoz. Az a nem meglepő, de döbbenetes szám jött ki, hogy a lakosság több, mint 80 százaléka alapvetően cigányellenes. Ebben benne van az is, aki szeretné őket felrakni egy vonatra, és az is, aki csak nem szeretne a közelükben élni. De ez egy nagyon aggasztó és ijesztő szám.
És az SZDSZ nem ért egyet ezzel a 80 százalékkal…
Ha ezt nézzük, akkor persze, az SZDSZ abszolút szembe megy ezzel a 80 százalékkal, de meggyőződésünk, hogy csak akkor érdemes liberális pártot csinálni Magyarországon, ha ez valóban liberális párt. Nem ülhetünk rá erre a – keményebben vagy finomabban -, de mégiscsak rasszista hadjáratra, hullámra. A kampányunk vizuális része is arról szól, hogy keressük azt kétszázezeregy olyan embert, aki egyetért velünk, és azt gondolja, hogy nem születik valaki bűnözőnek pusztán azért, mert cigány. Nem gondolja, hogy egy nőnek ugyanazért a munkáért kevesebb pénzt kell kapnia, mint egy férfinak. Hogy a nő arra való, hogy otthon főzzön, miközben a férfi pénzt keres és munkába jár. Nem gondolja azt, hogy Magyarország nem 93 ezer négyzetkilométer, hanem 300 ezer. Hogy rendben van elmenni a Felvidékre árpádsávos zászlókkal, Nagy-Magyarország molinókkal tüntetni, mert ez provokáció. Ettől még nincs rendben persze a dunaszerdahelyi szurkolók megverése, de képesnek kell lenni a normális együttélésre a környező népekkel.
Az SZDSZ programja nem neoliberális
Meggyőződésem, hogy van kétszázezeregy ilyen ember, aki azt is látja, hogy működésképtelen mindaz, amit a gazdasági válsággal kapcsolatban a miniszterelnök, vagy a Fidesz javasol. És olyan pártot, olyan képviselőket akar küldeni most az EP-be, később a magyar országgyűlésbe, akik hajlandóak és képesek nem pusztán a közvéleménykutatási adatokat nézve megfogalmazni a javaslatokat.
A korábbi kampányokban viszont az SZDSZ azért nem szerepelt túlságosan jól, mert az embereknek nem jön át, ha egy párt az emberi szabadságjogokkal, a toleranciával kampányol. Ezek megfoghatatlan dolgok az átlagembernek, egyszerűen nem szólítja meg őket. Másrészt a neoliberális gazdaságpolitika a szakemberek kritikáját is kiváltotta.
Kezdjük a második felével. A neoliberális gazdaságpolitika értelmezése megérne egy külön misét, az SZDSZ gazdaságpolitikája egyébként nem neoliberális. Az utóbbi időben lehet olyan hangokat hallani, hogy megbukott a piacgazdaság, ez a kapitalizmus utolsó nagy válsága. Kérdezem, hogy mi jön utána, mert mehetünk hátraarccal vissza a nyolcvanas évekbe, a gulyáskommunizmusba és a legvidámabb barakkba, lehet itt reprivatizálni, tervgazdaságot bevezetni. Kipróbáltuk, nem nagyon ment a dolog. Nem véletlenül tart itt egyébként Magyarország, ez nem csak az elmúlt húsz év gazdaságpolitikájának eredménye, sajnos, benne van a Kádár-rendszer, az akkori eladósodás is vastagon.
Bőven vannak olyan hangok, hogy Magyarországnak önerőből kell megoldania a problémákat.
Lehet ezt az utat választani, de ehhez például, praktikus lesz kilépni majd az Európai Unióból, meg elfelejteni az eurót. Lehet megint azt gondolni, hogy a határainkon megáll a gáz- és olajáremelés: és hogy képesek leszünk saját magunkat, önellátó módon ellátni, mint az őskorban.
De ha nincsen egy nagy testvér, mint annak idején a Szovjetunió, akkor ez két hétig sem működik. Egyrészt. Másrészt, amikor az általunk is támogatott adó- és járulékcsökkentést a Fidesz úgy javasolja, hogy nem csak a fedezetét nem jelöli meg, hanem azt állítja, hogy ehhez nem kell fedezet, mert majd Münchausen báró módjára saját magát fogja ezzel kihúzni a gazdaság. Ez, sajnos, nonszensz. Meg kellene mondani, honnan kell elvenni, de itt jön az érdekalapú politizálás. Ráadásul nagy szavazóbázissal rendelkező pártról van szó, most már nem is tud mást mondani, mert minden szavazói rétegben veszítene akkor a pozíciójából.
Az MSZP egymás után hirdeti meg a programokat.
Igen, de mit mond a Fidesszel szemben a szocialista párt és a miniszterelnök? Most éppen patrióta gazdaságpolitikát hirdetett meg, ez az új szlogen. Ami nagyon jól hangzik, de amikor elmondja a részleteit, akkor derül ki, hogy ez sem működik. Ugyanis szintén Münchausen báróról beszél, hogy majd magunkat fogjuk kihúzni a bajból. Kérdezem, mindezt hogyan, amikor azért, hogy ne menjen csődbe az ország, több tízmilliárd eurós IMF-hitelre volt szükség. Honnan jön az a pénz, amit majd belerakunk a gazdaságba, és ezáltal mentjük meg a munkahelyeket és teremtünk újakat? Nem látszik ez a pénz, ez megint egy üres blöff, amiből nem lesz semmi. Azt állítani viszont, hogy a piacgazdaság mint olyan, megbukott, egészen elképesztő tudatlanságra vall.
Volt egy másik kérdésem is…
Jogos a kérdés, sokszor illetik azzal az SZDSZ-t, hogy túl elvontan fogalmaz, túl elvont problémákkal törődik. Pont itt van az elmúlt két-három hét, a miskolci és a veszprémi ügy, ami azt mutatja, hogy ezek egyáltalán nem elvont problémák, hanem igazán húsbavágó, a mindennapjainkat meghatározó, megkeserítő kérdések. Az, hogy ma úgy nő fel egy újabb cigány generáció Magyarországon, hogy nem rendelkezik a legalapvetőbb esélyekkel arra, hogy az életében normális, tisztességes munkát tudjon találni és normális életet élhessen. Ez mindannyiunknak a problémája, távolról sem csak a cigányoké. Erre nem nagyon lehet azt mondani, hogy elvont kérdés. Persze, ha általában beszélünk a szabadságról, az sok ember számára nehezen megfogható.
Főleg azoknak, akiknek nincs emlékük Kádár-rendszerről. Akik a mai rendszert diktatúrának nevezik, nem is jelent semmit a szabadság fogalma.
Szerintem azért jelent valamit. Annak egyébként nagyon örülök, hogy az én generációm számára nem érthető az, hogy mondjuk betiltanak egy zenekart, vagy egy írót, egy újságot. Jó, hogy ezt csak a történelemkönyvekből ismeri az én generációm. Ugyanakkor, amikor olyan mondatok hangozhatnak el az állam erőszakszervezetének a képviselőjétől, hogy az etnikum nem képes normális együttélésre velünk, többségi magyarokkal, és cigánybűnözésről beszél, akkor nem csak bennem merül fel az, hogy milyen országban élünk. És hol van például a legalapvetőbb emberi érték, az emberi méltósághoz való jog.
Nehéz magunkat a helyükbe képzelni.
Szerintem mindenki szembesül hasonló dolgokkal. Aki kövér gyerek volt, azt utálták az iskolában, aki szeplős volt, szemüveges volt, felmentése volt testnevelésből, csúnyán énekelt, csúnyán rajzolt, azt kinevették. Mindannyian voltunk gyerekkorunkban kirekesztett helyzetben. És pontosan tudjuk, az milyen elviselhetetlen és igazságtalan. Csak ezeket ki lehet nőni. Le lehet fogyni, lehet kontaktlencsét hordani, meg lehet tanulni rendesen írni, olvasni, számolni. De ha az ember cigánynak születik, akkor élete végéig cigány marad. Ez az, amit az én korosztályom igenis megért, és meg tud tapasztalni.
Amiről eddig beszéltünk, azok mind racionális dolgok, amit ésszel kell felfogni. De ma a politikát, a politikai szimpátiát teljesen eluralta az érzelem. Érzelmekkel nem lehet vitatkozni.
Ha megnézzük a történelemben mi történt, amikor egy ilyen súlyos gazdasági, társadalmi válságban lévő országban teljesen eluralkodott a politika minden egyes szereplőjén az érzelmi, indulatbeli politizálás, azt látjuk, hogy teljesen egyértelműen csődbe vitte az országot. Függetlenül attól, hogy bal vagy jobboldali kormány, diktatúra, vagy valamelyest demokráciának nevezhető rendszer volt. Egyértelmű csőd, és utána hosszú-hosszú évek szenvedésével lehetett csak kikecmeregni belőle. Biztos, hogy mi nem fogunk ebbe az irányba elmenni, azt gondolom, van erre képes más politikai szereplő is Magyarországon, ha nem is egész pártok, hanem egyes képviselőik. Ilyen például a veszprémi fideszes polgármester, aki példamutatóan viselkedett a Cozma-gyilkosság kapcsán. Nyugalomra intette az embereket, azt mondta, teljesen mindegy, milyen nemzetiségű a bűnöző, példásan meg kell őket büntetni. És ebből nem lehet az adott népcsoportra vonatkozó általánosításokat levonni. Ez az a higgadt politizálás, amit a Fideszben és az MSZP-ben is képviselnek néhányan. Csak maguk az anyapártok nem lépnek fel ezért hangsúlyosan.
Adja magát a kérdés: milyen eredményre számítanak az EP-választáson ezzel a kampánnyal?
Én biztos vagyok, hogy ebben az országban legalább lesz ennyi ember, aki azt mondja, elég abból, ami itt zajlik, és arra van szükség, amit az SZDSZ képvisel. Hogy pontosan kétszázezeregy emberről beszélünk, és ez a szám jelenik meg a plakátokon, annak köszönhető, hogy egy magas, 50 százalékos részvételi aránnyal számolva ennyi szavazat elég ahhoz, hogy egy képviselőt bejuttassunk az Európai Parlamentbe. Biztos vagyok abban, hogy június után is legalább egy képviselője lesz az EP-ben a magyar liberálisoknak. Ami miatt igazából agódom, hogy mi lesz ezzel az országgal ezek után, mennyire lehet majd kordában tartani azokat az indulatokat, amelyek részben a mostani történések, részben az egyre súlyosabb gazdasági, megélhetési problémák miatt fognak előtörni.
