Miért áll bukásra a liberális demokrácia a volt szocialista táborban?

A hiba nem az állampolgárokban van. Kit érdekel a jogállam, amikor nincs hol lakni?

Jó ideje foglalkoztat a kérdés, mitől buktak meg néhány év alatt Magyarországon a liberális eszmék, miért nem vonzó a demokrácia. Miért vonzódnak az emberek inkább a tekintélyelvű, manipulatív, mindent irányítani akaró hatalomhoz?

A rendszerváltás időszakában az ország egyik legnépszerűbb pártja az SZDSZ volt a maga nyugatias gondolkodásával, liberális elveivel. De kiderült, hogy az SZDSZ-ben nem a liberalizmusa volt a népszerű, hanem a kommunistaellenesség miatt, ami erősebbnek tűnt, mint a nagy ellenfélé, a nyugodt erőnek mutatkozó MDF-é.

A nagy tévedése az volt az egykori szabaddemokratáknak, hogy azt hitték, elég, ha megteremtik a liberális demokrácia jogi kereteit, aztán majd a magyarok szépen beköltöznek a keretek közé, és az ország máris liberális demokrácia lesz.

Az SZDSZ már régóta sehol sincs, a liberalizmus a társadalom jó része számára szitokszóvá változott. Ma már tömegek tapsolnak, ha eltűnik egy-egy liberális vívmány, és üdvözlik az illiberálisnak nevezett, központilag vezérelt, parancsuralomra készülő rendszert.

A történtek mögött viszont mélyen emberi dolgok állnak. Hiszen miről beszéltek a liberálisok? Szabadságjogokról, jogállamról, egyenlőségről, társadalmi felelősségvállalásról, öngondoskodásról, érdekképviseletről. Csupa úri dolog, ami a volt szocialista országok lakosságának nagy részét nem is érdekli. Mert mással van elfoglalva.

Sokan ismerik a Maslow-piramist, vagyis a Maslow-féle szükséglethierarchia elméletét. Ennek lényege, hogy az emberek motivációját a szükségleteik, pontosabban azok kielégítése irányítja. A szükségleteket pedig hierarchiába rendezik, vannak nagyon fontosak, a fontosak, a kevésbé fontosak, és így tovább, a végén azokkal, amikre ritkán jut erőforrás, és az is csak keveseknek.

Valahogy így:

Maslow szükségletpiramisa

Ezt a piramist képzeljük el úgy,mint egy edényt, amit fel kell töltenünk folyadékkal. Addig, amíg az alsó szint nem telik meg, nem jut folyadék a következő szintre. és így tovább, egészen az edény csúcsáig.

A lényeg, hogy amíg az embernek nincsenek kielégítve a fizikai szükségletei, nem érzi magát biztonságban, addig nem érdekli semmi más. Ha ehhez még hozzájön az összetartozás, a csoportszellem érzete is, akkor a többségnek ez elég is.

Az emberek többsége nálunk és a volt szocialista országokban is az első három szint valamelyikén van. Ami persze sajnálatos, de érthető, hogy őket a lakhatás, az étel, az otthon foglalkoztatja. Ha ehhez még valaki, egy vezér, biztonságot és védelmet ígér, ráadásul az összetartozás illúzióját is sugallja, akkor nyert ügye van.

Az már más kérdés, hogy vannak olyan hatalmak, ahol szándékosan tartják az embereket ezeken a szinteken, mert így irányíthatóak, még talán hálásak is a megélhetésért és a biztonságért. És eszükbe sem jut az önbecsülés, az önmegvalósítás, és az sem, hogy képesek lehetnének az önfenntartásra, és talán még érdekképviseleti szervezeteket alapítanánk, és tevékenyen részt akarnának venni a politikában. Micsoda nyugati, liberális fertő lenne, nem?

Amíg az alapok nem biztosak, amíg az emberek nem veszik észre, ha manipulálják őket, a liberális demokrácia nem opció. Hiszen sokkal könnyebb a liberalizmust hibáztatni, mint szembenézni a valósággal.

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk, vagy küldjön róla fotót. Akár névtelenül, titkosított üzenetküldő rendszerünkön keresztül itt , vagy facebook messengeren ide kattintva. Esetleg emailben, itt: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje. A részletes moderálási szabályokért ide kattintson!

Vélemény