Különös aktualitását az adja, hogy Pali bácsi nemcsak az Astoriában seftelgetett olimpiai bajnoki címével, hanem az univerzitáson belül is (ami nem azonos az univerzummal) a csúcsra jutott. Címzetes egyetemi tanár lett, ami egy névjegyen szolid eleganciát ad az embernek, akkor is, ha éppen agystopban szenved, és semmi nem jut eszébe Wagnerről, csak hogy mennyi lehet most a pontos idő?! Más apropó nincsen, ha apropóságnak vesszük a nyelvvizsgák hatékony megszerzését, vagy elvesztését, hol is történt ez, kedves szombathelyi polgárok? Ne szabódjatok, különben is régen volt, kétezerben, kár hogy tudás megszerzése nem évül el.
A múlt rendszerben a szegény, és osztályidegen gyerekeknek jó sorsuk volt, mondhatom. A tanuláson kívül semmi más perspektíva nem volt előttünk, hisz minden társadalmi szervezetből (KISZ, MSZMP, Munkásőrség) automatikusan kizártak, úgy, hogy fel sem vettek. Sajnáltam, mert a felkészítő táborokban lehetett csak igazán csajozni, vagyis ha valaki nem vesztette el brutális gyorsasággal a szüzességét Zánkán, az vagy impotens volt, vagy meleg.
Ki az a néger?
Az örökös tanulás előnye behozhatatlan, mert aki annak termékét, gyümölcseit lenyúlja, nem vesz el tőled semmit. Az un. néger kifejezés használatos volt a nyolcvanas években, és annyit jelentett, a könyv hivatalos szerzője XY, de aki a munkát elvégezte, az egy ismeretlen, de ambiciózus fiatal, vagyis a néger volt. Pár ezer forintért így szerkesztettem szócikkeket lexikonokban, jelent meg tanulmányom könyvekben, fogadta el forgatókönyvemet több filmes bizottság. A siker egyetlen bibije, hogy bár én arattam, egy másik ember neve volt rajta.
Azért mondom, mert fölöslegesen megsajnáltam a bolgár olimpiai kutatót, Nikolaj Georgievet, hisz mégis csak lenyúlták az ő szellemi termékét. Oly pofátlanul, hogy summa cum lauda, beszarok a tudományos bizottság minősíthetetlen minősítésén, legalább a latin nyelvet tisztelhették volna. De ne csodálkozzatok a kádári időkön, a legtöbb besúgó az egyházakban volt, meg a Magyar Tudományos Akadémián. A KGB-nek is dolgoztak. De lássuk be, most sem történt olyan lopás, amiből kár származik, hisz innentől még híresebb lesz a néger bolgár, akit egy távoli és félelmetesen vad ország írástudatlan Elnöke nyúlta le.
Általában pénzért írtam meg más helyett a diplomáját, ami életem legjobb melói közé számított. Nem a dicsőségre gondoltam, hanem arra, hogy még finanszírozzák is tanulási folyamatomat. Ahhoz hogy valaki diplomát szerezzen, valakinek tanulnia is kell, és én ezt vállaltam be. A duplatökjó az volt benne, hogy tanulóként megismertem a tanárt is, annak tudását, kiismertem szellemi horizontját. Megdöbbennének Havas tanár úrék, mennyiszer adtak 5-öst, 4-est, hármast nekem, vakon.
No, volt egy szabály, amit minden esetben betartottak a négerek. Soha nem veszünk át szó szerint gondolatokat, mert az tiszta bebukás. Meg tahóság is. Legalább annyit melózni kell a diplomán, hogy a szórendet, fejezeteket megváltoztatod. Ne legyünk képmutatók, a tudományban, a művészetben létezik a lopás, Hermész a görög istene. A részek ellopása megengedett, mert a teljes összkép megalkotása a lényeg. Bartók lenyúlja az egész magyar népzenét, a tudományban meg lehetetlen már egyedül bármit is létrehozni. Vagyis, persze, hogy felhasználom a többi kutató gondolatait, transzformálom azokat, így hozok létre újat.
"Nem a feje kellett a hatalomnak, hanem csak a keze"
Vagyis Pali bácsi doktorijában nem az a legvaskosabb tahóság, hogy lopta, hanem, hogy ennyire lustán. Egy olimpiai bajnok, akinek az a sorsa, hogy a végére teljesen szétesik. Pingvin totyog a Sándor palotában. Az ember, aki ott se volt.
Pedig Pali bácsi ereje a kézírásában van. Most nem a magyar nyelvtan számomra is kiismerhetetlen szabályrendszere miatt mondom, amiben a ló is megbotlik, hanem mert őt is négerként alkalmazták. Fura mód nem a feje kellett a hatalomnak, hanem csak a keze. Alá is írt mindent, amit elé tettek. A kéz, ami lusta is, meg nem is. Igazi magyar horror népmese a XXI. századból.
Egyszer egy csaj töri szakdolgozatát megírtam. Nem pénzért, azt sugallta, hogy mértéken felül kedves lesz hozzám. Soha ennyi jót még nem kaptam szellemi rabszolgamunkáért. Megérte, pedig csak egy óráig tartott. Higgyétek el. Azóta is vágok mindent a Horthy rendszer első nagy vasutassztrájkjáról.
