Vígh Gáborral a City Café nevű étteremben ülünk le beszélgetni, s bevezetésként udvariasan arról biztosítjuk egymást, hogy mindketten szégyelljük magunkat. Én szombathelyi polgárként szégyellem magamat mindig, ha a ronda telek környékén járok, mondom Vígh Gábornak, aki rögtön rámlicitál: ő nemcsak szombathelyiként, de a beruházó cég vezetőjeként is szégyenkezik már jó ideje. Kicsit szégyenkezünk még, aztán röviden felidézzük a Magellán Center szomorú történetét, a melynek fejezeteiről mi is 
Nem lesz Magellán Center 2012. April 25. 10:16 szorgalmasan tudósítottunk.
Politikával átszőtt viták
A beruházók 2006 őszén hozták nyilvánosságra a komplexum tervezetét, amelyről csakhamar kiderült, hogy nem felel meg a város rendezési tervének. Aztán elkezdődtek a politikával jócskán átszőtt viták, a beruházót ugyanis Fidesz-közeli cégként tartották számon, ráadásul az ügyvezető, Vígh Gábor, önkormányzati képviselőként is dolgozott. Ez a helyzet természetesen tarthatatlannak bizonyult, Vígh Gábor hamarosan le is mondott mandátumáról.
Az építési engedélyt is csak nagy nehezen, hosszadalmas eljárások után kapta meg a cég, ráadásul a város, a forgalmi rend megváltozására hivatkozva, fellebbezett. Később azonban a fellebbezést visszavonta, mondván: hadd történjen már valami a város szívében éktelenkedő romhalmazzal. Az építkezés azonban nem kezdődött el. Telt-múlt az idő, aztán 2010-ben a beruházó arról számolt be, hogy a válság miatt nehezebben jut hitelhez, éppen ezért nem tud tenni egy lépést sem az ügyben.
Ugyanennek az évnek a végén viszont örömmel jelentette, hogy mégis nekilátnak a munkálatoknak. Nem láttak neki. Ezután hosszú ideig nem hallhattunk semmit arról, hol tart a Magellán Center ügye, ezért a nyugat. hu néhány hete megkérte Vígh Gábort, hogy számoljon be a dolgok állásáról. A cég erre válaszul küldte el az emlegetett közleményt Nem lesz Magellán Center 2012. April 25. 10:16 , amely igen különös olvasmány. Azon kívül, hogy a cég lakásokat és üzlethelyiségeket építene, nemigen található benne konkrétum. Homályos utalások szólnak csupán a részletekről, úgyhogy arra kérem Vígh Gábort, fogjunk neki a megfejtésnek.
Ütemes építkezés
Igen, lakásokat, irodákat, üzleteket építenek a telken, mondja a cégvezető. A Magellán Center megépítésének terve, ahogyan ebben a közleményben is áll, végképp kútba esett. Több okból is. Először is: megváltoztak a piaci körülmények, magyarán mondva válság van, nehéz idők járnak. Másodszor: a plázastop miatt 300 négyzetméternél nagyobb kereskedelmi egységet már nem építhet senki. Végezetül: Oberwartban időközben megépült az a bevásárlóközpont, amelynek itt kellett volna megépülnie, s amellyel nem nagyon lehetne vetekedni.
Az új ingatlan, amelyet szakaszokra bontva, hat ütemben építenek meg, jóval kevesebb pénzbe kerül, mint amennyibe a center került volna. Az első ütemben 16 lakás és 5 üzlet készül el, ennyire van piaci igény, és ennyit tud most finanszírozni a cég. Ha egyáltalán elindul a munka, mondom, hiszen elérkeztünk a közlemény legrejtélyesebb részéhez, amelyből az olvasó csakis azt hámozhatja ki, hogy nem lesz semmiféle építkezés, ha a város nem „száll be” valamiképpen a beruházásba.
Ilyen mondatokat képesek leírni a szerzők:
A beruházók felajánlják annak lehetőségét, hogy a város a SZOVÁN keresztül aktív szereplője legyen a terület beépítésének, mert a város akarata nélkül még évekig nem oldódik meg a telek hányatott sorsa.
Aztán:A SZOVA befektetőként való részvételével jelentősen javulna a beruházás megvalósulásának esélye.
Őrület, sóhajthatna fel az olvasó, meglehet, fel is sóhajt, én pedig azt kérdezem a cégvezetőtől, megfogalmazná-e egy kicsit konkrétabban, mit vár a cég a várostól, illetve a SZOVÁTÓL. Anyagi segítséget? Esetleg erkölcsi támogatást? Csereberét? Mit?A város érdeke
A várostól semmiféle anyagi hozzájárulást nem kérnek a beruházók, mondja Vígh Gábor, pusztán politikai támogatást várnak el, annak kinyilvánítását, hogy Szombathelynek érdeke a projekt megvalósulása. Ez a kiállás több okból is elengedhetetlen, például a hitelkérelem elbírálásánál is sokat nyomhat a latban. S Puskás Tivadartól tulajdonképpen már meg is kapták ezt a politikai támogatást, a polgármester ugyanis közölte, hogy a város számára fontos a terület rendbetétele, éppen ezért arra kérte a SZOVA vezérigazgatóját, vizsgálja meg, hogyan vehetne részt a beruházásban a cég.
A SZOVÁTÓL mint önálló gazdasági társaságtól magától értetődően másféle szerepvállalásra számítanak a beruházók. A „szerepvállalás” kifejezés most sem tetszik, megkérdezem hát Vígh Gábortól, hogy anyagi hozzájárulást várnak-e el a társaságtól. Nem feltétlenül, mondja a cégvezető, s hozzáteszi: ők maguk elképzelhetőnek tartják azt is, hogy a SZOVA tulajdonrészt kapjon tőlük, de azt is, hogy csupán szaktanácsadóként működjön közre. Az anyagi hozzájárulás, ha egyáltalán szóba jön valamikor, csak jelképes lehet, ne gondoljon senki százmilliókra.
A SZOVÁNAK kell eldöntenie, hogyan cselekszik. Neki kell tudnia például azt, hogy szüksége van-e ingatlanokra, irodákra, mert ha igen, akkor a jövendő épület a rendelkezésére áll. Ide telepíthetné például a távhő, a parkolási részleg, a vízszolgáltató ügyfélszolgálati irodáit, az emberek egy helyen intézhetnék idevágó ügyeiket. A Kossuth Lajos utca végén lévő orvosi rendelőket is el lehetne itt helyezni, ha a szabályok szigorúbb feltételeket írnának elő a számukra.
Tulajdonrész ingyen
Azt is el kell dönteni, sorolja tovább Vígh Gábor, hogy ki és hogyan üzemeltesse az épületegyütteshez tartozó parkolót, amelyet a beruházóknak kötelezően meg kell építeniük. S arról is határozni kell, hogy ki és milyen mértékben finanszírozza a közterületek, a körforgalom, a zebra, miegyéb kialakítását. Ott van aztán a Mithras-szentély, amelyet a bontás befejeztével tártak fel. Be kell mutatni a nagyközönségnek, vagy sem? Ha úgy döntenek az ebben illetékesek, hogy a szentély érdemes a bemutatásra, akkor abban is meg kell egyezni, hogy ki fizesse azokat a munkálatokat, amelyek lehetővé teszik a kiállítást…
Egyszóval: most a SZOVÁN a sor, ki kell találnia mielőbb, mit lép. A cég válaszára valószínűleg nem kell sokat várni, már vizsgálják a kérdést, számba veszik a lehetőségeket. Vígh Gábor azt mondja, bizakodik, s azt sem hallgatja el, hogy ők akár ingyen is adnának tulajdonrészt a SZOVÁNAK, csak legyen részese a beruházásnak. Mert ha nem így lesz, akkor a sokat emlegetett telken nem épül semmi, marad minden úgy, ahogyan most van. Kő kövön. Ők egy kapavágást sem tesznek.
Nem gondolom, mondom némi csönd után, hogy a város, a SZOVA, figyelembe véve a politikai viszonyokat, szimpátiákat, kedvezőtlen választ adna önöknek. Azt viszont gondolom, hogy az eddig elmondottak alapján bárki, például én, nyugodtan élhet a gyanúperrel: a város megsegít egy magánberuházást. S azt is gondolhatom, hogy az időközben városvezetőkké avanzsált régi barátok kihúznak a csávából egy olyan társaságot, amelynek az egyik tulajdonosa ráadásul egy fideszes önkormányzati képviselő testvére.
Nem régi barátok, nem harcostársak
Ha az eddigiekből nem derült volna ki egyértelműen, akkor megismétlem: a városnak nem kell részt vennie a projektben, sőt, pénzhez juthat a beruházás révén, mondja minderre a cégvezető. S a SZOVÁNAK sem kötelező a részvétel. Mi azt ajánljuk fel neki, hogy üzleti alapon csatlakozhat. Vizsgálja meg, miként teheti ezt meg, s ha nyereséges lesz az üzlet, a hasznot is elviheti. A lényeg az, hogy Szombathely hitet tegyen a projekt mellett.
Mi egy 8 milliárdos beruházás bukása után nem engedhetjük meg magunknak a város olyasfajta hozzáállását, hogy: „Jól van, gyerekek, csináljátok, sziasztok.” A régi barátokról meg annyit... Jól emlékszem, régi barátokat említett? Igen, mondom. Hát, nem biztos, hogy régi barátok, mondja elgondolkodva Vígh Gábor. Na jó, javítok, akkor régi harcostársak. Ó, hát ez meg végképp erős túlzás. Vicc még csak feltételezni is az ő segítségüket.
Nem kell tovább szégyenkezni
Az viszont igaz, hogy a beruházó cég egyik tulajdonosa egy önkormányzati képviselő testvére. Igen, egy 30 éves fiatalember. Mi a baj ezzel? Talán találgatásokra adhat okot, mondom. Talán nem etikus így kérni a város támogatását. Na igen, de akkor az is találgatásokra adhat okot, s talán az sem etikus, mondja a cégvezető, hogy egy önkormányzati képviselő körmönfont módon azért bírál egy projektet, mert félti az állását... Erre már semmi okosat nem lehet mondani, ennyiben maradunk. Vígh Gábor végezetül hozzáteszi: ő abban reménykedik, hogy jövőre elkezdődhetnek a munkálatok.
S végre nem kell szégyenkeznie se neki, se a szégyenkezésre hajlamos szombathelyi polgároknak. Senkinek.
