Miközben mindenki azzal volt elfoglalva, hogyan szarja telibe a kormány az alkotmányosság egészét, kisebb vihar zajlott le a magyar könnyűzene dimenzióiban, ami ha sok vizet nem is kavart, utórezgései azért szolgálnak tanulságokkal. Történt két hete ugyanis, hogy 65 zenész összeállt, és egy közös nyilatkozatot írtak alá, ami azt mondta: kirekesztő és értelmetlen a médiatörvénynek azon rendelkezése, amely a magyar zenemű fogalmát a nyelvhez köti. Vagyis jelen állás szerint ha egy magyar előadó angolul (de akár kínaiul, héberül vagy gudzsarátiul) fakad dalra, az tulajdonképpen nem is számít magyar előadónak. Szerintük a kormány félreértelmezi a zene működését, hiszen ugyanezt a logikát alkalmazva
nem volna svéd zene az ABBA, és nem volna izlandi Björk sem
- írják.A zenészek nem értik, miért van szükség van annak definíciós kerítéssel való körbekerítésére, hogy mi a magyar zene, de ha már definiálgatunk, akkor nem szűkítő, hanem a legszélesebb módon kiterjesztő meghatározást kéne alkotni. Ez a szép gondolat annyira megtetszett a már nem LMP-s, hanem független Karácsony Gergely képviselőnek, hogy felkarolta és előterjesztette az Országgyűlés Kulturális és sajtóbizottsága elé, aminél első körben sikert ért el: még L. Simon László fideszes bizottsági elnökben is kigyúlt a lámpás, hogy hát tényleg, Janus Pannonius sem lenne így magyar, nézzenek oda. Gáva Krisztián KIM-államtitkár azonban frissében hűtötte le a kedélyeket: a vonatkozó uniós irányelv a különbséget elsősorban az előadás nyelve alapján határozza meg, és ők ezt követni kívánják. A Parlament végül nem is szavazta meg a módosítót.
Az angol nyelven éneklők tehát hivatalosan maradtak nem magyarok. Szörnyen hangzik egyébként, de ez inkább csak egy eszmei csata elveszítése volt, szerencsére másból nem rekesztették ki őket - csupán annyi történt, hogy a kereskedelmi rádiók kötelező 35 százalékos magyar kvótája helyett ők a maradék 65-ben maradnak.
Csakhogy a sztori végére itt még nem került pont. Jött ugyanis nagy dérrel-dúrral, sajtónyilatkozattal az egyébként komolyan hangzó nevű, de semmi súllyal nem rendelkező Magyar Zenészbázis Egyesület (vagyis annak elnöke, a - jajj, jajj - Kozmixos Lányi Lala), és belerúgott még utólag egyet a tiltakozó akcióba, mondván, bölcs döntés született a Parlamentben, a hatvanöt zenész nyilatkozatát pedig egy
be nem azonosított érdekből fakadó médiatörvény hacknek tartunk, miután az a magyar zenésztársadalom többségének érdekei ellen szól.
A tagjai között többnyire a könnyűzene slágeresebb, olykor egyenesen sekélyes irányvonalában mozgó előadókat (Kozsó, Dobrády "TNT" Ákos, Pataky Attila, és így tovább) tudó szervezet nagyon hivataloskodó nyílt levelének hajszálrepedésein azért csak-csak beszüremkedik a mögöttes szándék acsarkodó hangja, amikor azt írják: a nem magyar nyelven bazseválók számára
továbbra is adott a lehetőség hogy a műsoridő 65%-ban teszteljék versenyképességüket a külföldi dalokkal szemben, mindezt a hazai - tehát elnézőbb és könnyített körülmények között. Számukra is jó visszajelzést adhat és eldöntheti a kérdést, hogy érdemes-e világszínpadra vágyni addig, amíg a hazai mezőnyben nem tudják legyőzni világi versenytársaikat.
Nyilatkozatuk cinikus címe is magáért beszél: Megvédjük a magyar zenét!Aha. Nézzük csak meg, ki az a hatvanöt zenész, akitől meg akarják "védeni": a Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas zeneszerző Dés László, az egykori Kontroll Csoportban rendszerellenes dalokat éneklő Bárdos Deák Ágnes, Péterfy Bori és Lovasi András, Bródy János és Závada Péter, csak hogy néhányat említsünk közülük, akik még véletlenül sem idegen nyelven adnak elő. Nem nehéz kitalálni mindezek fényében, ki műveli a médiahecket, és ki akarja a Fidesz felé irányzott sűrű nyelvcsapásokkal kapargatni maga a gesztenyéjét. Arról nem beszélve, milyen érzéseket kelt, amikor zenészek dicsérik a Parlament munkáját.
Kedves Kozmix Lala, talán több értelme volna megpróbálni jó poplemezeket készíteni, mert példák akadnak bőven. Az istenadta tehetség pedig, most figyelj: még mindig nyelvfüggetlen.
