Először is hallgassuk meg az evangéliumot, amit a kétharmaddal sámánnak választott Orbán Viktor Felcsúton vizionált, amikor megtartotta szokásos évértékelőjét a magyar fociról.
És nem is kérdéses, még nyugdíjas korom előtt ülök én még olyan mérkőzésen a lelátón, ahol a legmagasabb kategóriában jegyzett csapatot verünk majd el, és nem barátságos meccsen, hanem egy világversenyen.
A
jó hír
, hogy tíz-húsz év múlva végre beérik az a gyümölcs, amit ő legbensőbb baráti körével (Csányi, Kósa, Kubatov) jó kertész módjára gondoz. Vagyis nem igaz az, amitől én már húsz éve szenvedek, és kicsinyhitűségem miatt néha azt gondolom, fiam sem jár jobban. Magyar csapat a világbajnokságon leckézteti meg majd a brazilokat, spanyolokat, hollandokat. Ha Isten is akarja, akkor látni fogom az új aranycsapatot, meg Orbán Viktort is a lelátón, akiről még az ellenségei is elismerik majd, hogy jól tartja magát, pedig a nyugdíj előtt áll.Nem beszélve arról, hogy ritkán hallani magyar politikustól ekkora mértéktartást. A politikus mindig a közeljövőre ígéri a csodát, legalább is arra az időre, míg kormányzása tart. Ő nem ígér felelőtlenül százezer számra munkahelyeket, nem hazudja azt, hogy megmenti a nyugdíjak reálértékét, hogy nő a GDP, hogy több pénz marad az emberek bukszájába, stb…sőt, tudja, hogy hosszú az út hazáig.
Jelen pillanatban még nem lehet látni a sikereket, de ez összefügghet azzal, hogy én magam mindig is sötéten látom azt a jövőt, ami a konkrét jelenből sugárzódik. A szemszögem az én hibám, nem a magyar focié. Kifejezetten bíztató volt ez az évünk. Igaz, nem jutottunk ki semmilyen világversenyre, de ez egyértelműen Gyurcsány és bandájának tudható be. Ha nem pusztított volna e hazában a neoliberalizmus szelleme, megvertük volna a finneket is, esküszöm. Igaz, ebben az évben bukott le egy tucat labdarúgó bundázással, de a TEK most is a helyén volt.
Így hiába trükközött a Szombathely edzője, mégis sikerült Aczélt elvitetni egy fehérvári bajnokiról, kár, hogy mindent tagadott. (Orbán csak azt tette, amit a jó orvostól elvárunk. Ha a bundázás olyan, mint a pestis, a leghelyesebb, ha már a pestis gyanújára karanténba zárjuk a delikvenst. Ez a bilincselés fontos volt a magyar foci megtisztulása szempontjából, lássuk be.)
Jó évünk volt az idei, hisz sikerült az MLSZ-t stabilizálni anyagilag, mutatott rá az ország legfontosabb középcsatárja. Na, végre! Hadd mondjam meg őszintén, már régóta nem alszom emiatt. Én azt hittem, hogy a Fradi, Videoton több százmilliós tartozása probléma, de ez is a labanc jellememmel magyarázható. Azt hittem, hogy az Újpestnél az eladott játékosok után fizetett közreműködői jutalék hihetetlenül magas volt, de erről Duchatelet, az idegen szívű tulajdonos tehet csak, minek fizetett?!
Még jó, hogy a BRFK bizalmasan kezeli az ügyet, különben kiderülne, hogy mekkora mafla a tulaj, még a szerződéseket sem olvassa el. Emiatt kár lenne nem örülni a magyar foci stabilizálódásának, különösen akkor, amikor olyan világhírű bírónk van, mint Kassai, és az ő csapata. Baki mindenkivel előfordulhat, mondom én, így egyetértek a miniszterelnökkel abban, hogy a gólbíró a jövőben is stoplis cipős bioorganizmus legyen, ne kamera.
Amikor O.V. Felcsúton magasba dekázta a magyar foci jövőjét, mint gondos apa, és jó pszichológus járt el. Semmi értelme nem lett volna emlékeztetni az embereket arra, hogy a veretlen magyar bajnok Albániában kikapott egy nullára. Ha arra gondolok, hogy ötöt is kaphattak volna, akkor megint a depressziós szemszögemet hibáztathatom csak. Valószínűen érezte, hogy nemsokára leikszelünk a félelmetes hírű Slovan Bratislavával, amitől az embernek hamar megjön az étvágya. Vagyis képesek vagyunk arra, hogy elüssük a szlovákokat a nemzetközi kupában, ami már az Új Világ szimfóniája, csak a süketek (mint én) nem hallják ki belőle a rezeseket.
Rosszul ülök a lovon, hisz nem az a kérdés, miért szerződtette kedvenc csapata élére a kiválóan fejelő Paulo Sousát, hanem miért nincs elég magyar edző külföldön? Ha képesek vagyunk arra, hogy ellássuk a világot szakképzett orvosokkal, betegápolókkal, szakmunkásokkal, akkor az edzők is összeszedhetnék magukat, dubajozhatnának ők is. (Most ne kekeckedjünk a múlttal, amikor csak lehetett, leléptek a magyar edzők Afrikába, az arab világba, bár ez sem segített a honi állapotokon, de hát hogyan is, amikor Gyurcsány Ferenc még mindig szabadlábon van?!)
Nincs már sok hátra, tudom, de mégis szorongok, vajon megérem-e? Először is a nyugdíjam, másodsorban azt, hogy macska módjára cicázzunk majd az argentin egerekkel. Ehhez, persze, sok mindenre van szükség, például stadionokra. De nyugi, az ország fővárosában, Debrecenben már elkezdődött a
méreteiben magyar, de minőségében német
jövő. Azért abban bízom, hogy a Fradiból mégsem lesz Franzstadt. Kubatov rá a biztosíték.