Weboldalunkon cookie-kat használunk, melyek célja, hogy teljesebb szolgáltatást nyújtsunk látogatóink részére. További információ

Drogok, örömlányok, gyilkosság és alkohol - Magyar költők, írók sötét oldala

A kötelező magyar irodalom alakjai egy másik nézőpontból.

Bizonyára mindenki emlékszik még azokra irodalomórákra, ahol a magyar írók és költők életrajzát és műveiket kellett megtanulni vagy elemezni. Sokaknak akkor az járt az eszében, hogy milyen halál unalmasak ezek a figurák, ülnek a könyveik és a jegyzeteik felett és fájdalmasabbnál fájdalmasabb érzéseket írnak bele a verseikbe. Egész nap intellektuális beszélgetéseket folytatnak, majd elmennek aludni és reggel folytatják ugyanezt. Ki kell ábrándítsam az olvasót, ez koránt sem volt így.

A mostani cikkünkben bemutatjuk a magyar költők és írók azon oldalát, amelyről senki nem beszélt az iskolában. A túlfűtött élni akarás, a drogok és az alkohol járta át a verseiket, némelyikükből több liter bor, míg másokból a személyiségzavar vagy a kokain beszélt. Kétségtelen, hogy amit maguk után hagytak az remekmű, de érdemes beletekinteni abba, hogy miként születtek meg ezek az alkotások és valójában kik voltak ezek az emberek, akiknek mindez a tollából íródott.

Ady Endre

Ady Endre aki leginkább a nőkben a töménytelen mennyiségű borban kereste a boldogságot, negyvenkét évesen belehalt egy nemi betegségbe
YouTube
Bizonyára mindenkinek van története egy-egy jól sikerült szombat estéről, amikor nagyobb mennyiségű alkohollal gazdagította a szervezetét. Ha valaki egy ilyen estén felvetette volna, hogy nem tudsz több liter bort bevedelni, akkor erre Ady csak annyit mondott volna, hogy fogd meg a söröm. A Nyugat nemzedékének ikonikus alakja ugyanis masszív alkoholista volt.

Nyári Krisztián irodalomtörténész, tíz éve Facebookon osztott meg egy 1915-ös naplóbejegyzést, aminek a címe: "vétkes, könnyelmű hitel-füzet" ebben Ady maga írja meg, hogy mennyit ivott meg szívott egy nap. "Napi 4 doboz Király-cigaretta, 4-5 liter bor, néha egy Ágnes ásványvíz."

Azért itt halkan megjegyezném, hogy az orvosok által javasolt napi folyadékbevitel 2-3 liter. Természetesen azzal semmi baj, ha valaki ezt túlteljesíti, viszont Adynak valószínűleg nem szólak arról, hogy ez nem nem borból kéne megtennie.

Nem egy esetben történtek olyan visszaemlékezések, amikben a költőt talicskában tolják haza. Amellett, hogy ennyit ivott, hozzá kell tenni azt is, hogy nappal aludt, persze altató veronál segítségével, éjszaka pedig mulatott. A költő tudatában volt annak, hogy ez az életforma sokáig nem mehet így, ezért még felfokozottabb életet kezdett élni. Amikor a Párizsban járt az ősz című verset írta, már tudta, hogy meg fog halni és a Szent Mihály úton tartott nyári sétája alatt lélekben már megérintette a halál szele.

„S égtek lelkemben kis rőzse-dalok: Füstösek, furcsák, búsak, bíborak, Arról, hogy meghalok”

Nagyváradon egy táncosnőtől kapott szifilisz gyűrte le a szervezetét, amire jócskán rásegített az az életforma, amit képviselt. Negyvenegy évesen halt meg, temetésén több ezres tömeg kísérte.

Kosztolányi Dezső

Kosztolányi Dezső a Szegény kisgyermek panaszai című művében megírja, hogy fiatalon mennyi mindentől félt, főleg a haláltól, amelyet addig kísértett, míg utolérte
YouTube

Képzelj el egy kisfiút, aki fél mindentől. Fél az ismeretlentől, fél az újszerű dolgoktól, fél attól, hogy fel kell nőnie, fél a doktor bácsitól és retteg a haláltól. Igen, Kosztolányi Dezsőről van szó, egy beteges és ártatlan fiúról, aki egész életében arra készült, hogy egyszer meg kell halnia. Erről a Szegény kisgyermek panaszai című munkájában olvashatunk. Felnőttként ez a nézőpont csak annyiban változott, hogy elfogadta a halál tudatának a tényét, de ettől még ugyanúgy rettegett tőle:

„majd én is túlesek rajta, mint annyi millió ember a világteremtése óta”

Ha most magad elé akarnád képzelni Kosztolányit, akkor elengedhetetlen, hogy cigarettával a szájában képzeld el, négy-öt csésze kávéspohárral maga körül. Ez az ember egy életen át füstölte magát, és még ha csak ez volna az egyetlen, amivel pusztította a saját életé. Felesége visszaemlékezései szerint sokszor volt mámoros hangulatban, sokszor csöpögtetett az orrába valamit.

Kosztolányi kedvese, Harmos Ilona így emlékszik vissza arra, hogyan találta meg azt a cuccot amiről kiderült, hogy kokain volt: "A könyvtárszobában kulcsaimat keresem, egy sor könyv mögött pedig végül megtalálom a veszedelmes szert."

Korábban szénanátha gyötörte, és ennek enyhítésére szerezte be az anyagot, aztán később szenvedéllyé vált erről Szállási Árpád írt híres magyar írók betegségeiről szóló tanulmányában

Arany Zsuzsanna irodalomtörténész az egyik tanulmányában ezt írta:

„Kosztolányi a háborús években, illetve az azt követő időszakban esetenként, a húszas-harmincas években pedig talán folyamatosan élhetett drogokkal”

Természetesen nem csak a felesége figyelt fel a költő káros szenvedélyére. Édesapja 1918-ban így írt fiának, kifejezve ezzel aggodalmát:

"Nem tudjuk megérteni ma kapott leveledből azt, hogy miért kaptál te Hatvany bárótól karácsonyi ajándékul a hőmérő mellé oltó tűt? Mi a csodának volna ez neked? Csak nem lettél morfinista vagy kokainista? Nyugtass meg, kérlek, bennünket minél előbb e tekintetben is."

Harmos Ilona szerint nagyon nehéz volt Kosztolányival együtt élni. A nyaralások során folyamatosan elvonási tünetek gyötörték és az érdekelte, hogy a napi adagját biztosítani tudja. Folyamatosan folyt az orra, ami valószínű nem a szer oka, hanem a következménye volt. Ennek ellenére a költő próbált lejönni a szerről, amelyről a felesége számolt be a visszaemlékezéseiben.

Most keserves napok következnek. Sír, könyörög, fenyegetőzik, orvost, mentőket követel éjszakánként. Órákon keresztül vigyázom az ütőerét

1933-ban járunk, amikor a költő a szájában észrevett egy szilvamag nagyságú piros duzzanatot az ínyén. Egyből megnézette a fogorvosával és még nagyjából húsz mások orvossal. Megnyugtatták, azonban ez a duzzanat rákká fejlődött és 1936-ban gégemetszést is végezni kellett rajta.

Ebben az időszakban már csak írásban kommunikált, ekkor születtek meg a beszélő füzetek, és ez még nem minden. Közben szerelmes lett egy másik nőbe, és ott akarta hagyni a feleségét. Ennek ellenére az asszony mégis maradt vele, hogy ápolja a férjét. Kosztolányi ezt később szánta-bánta, és rájött, hogy csak őt, Harmos Ilonát szereti igazán.

1936-ban bekövetkezett az, amire egy egész életen át készült. Kosztolányi Dezső ekkor 51 éves volt. Kosztolányi kokainista szenvedélyeiről korábban az Index írt, amelyről itt olvashatnak.

József Attila

József Attila egész életében szeretetre éhezett, de senki nem tudta megadni neki
YouTube

A magyar irodalom egyik legtragikusabb és legtehetségesebb alakja. Az, hogy e kettő között van-e összefüggés, azt nehéz megítélni. Mindenesetre József Attilának van jó pár olyan verse, amely szerintem azért is lett mestermű, mert olyan mély érzelmek szabadulnak fel benne, amelyek elképesztő szenvedélyessé teszik a verseit.

Erre talán a legjobb példa az Óda című műve, amelyet akárhányszor elolvasok, mindig kiráz a hideg. Ezt a művet Marton Márta művészettörténésznek írta, aki iránt a találkozása után ilyen aránytalanul szenvedélyes érzelmek törtek fel a költőben:

„Elmémbe, mint a fémbe a savak, ösztöneimmel belemartalak”

Azt már mindenki megtanulta az iskolában, hogy nehéz gyerekkora volt, apja elhagyta, édesanyja nem tudta felnevelni, ezért nevelőszülőkhöz került. Egész életében hiányzott a szeretet, egy félredobott ember volt, aki az utolsó percig küzdött azért, hogy valaki figyeljen rá. A traumák, a szegénység és a szeretet hiánya mentálisan eltorzította a költőt és a magánéletében sem tudott egészséges kapcsolatokat kialakítani.

Egész életében egy anyát keresett, amelyet a múzsaiban igyekezett megtalálni. Egyik szerelme, Vágó Márta - akinek amúgy a második találkozásukkor már megkérte a kezét- , ezt írta a gondoskodásra vágyó költőnek:

„Még sokkal nagyobb gyerek vagy, mint én, de mivel csak két évvel vagy fiatalabb nálam, nem adoptálhatlak, pedig, akármennyire is haragszol mindig érte, ez volna az egyetlen megoldás. Nem tudsz nevelni, vezetni, nem bízok az ítéletedben, nem érezlek okosabbnak magamnál, hogy támaszom lehetnél, csak sokkal-sokkal jobbnak, emberebbnek, tisztábbnak, igazabbnak, és ezért nagyon szégyenlem magam előtted!”

Idővel ez a fajta torzulás már kezelhetetlen lett átlagos keretek között, ezért Gyömrői Edit pszichoanalitikushoz járt kezelésre, akibe beleszeretett. Majd miután Gyömrőit eljegyezték, halálosan megfenyegette. A pszichoanaliikus igyekezett kezelni a súlyos mentális betegségben szenvedő költőt, adott neki egy füzetet, amibe le kellett írnia éppen azt, ami az eszébe jutott. Ez bármi lehetett, lényeg az volt, hogy folyamatosan írjon hosszabb időn keresztül azért, hogy a tudatalattiból feltörjenek a gondolatai. Így született meg a Szabad ötletek jegyzéke. Ami József Attilából feltört, abból inkább nem idéznék, és sokak szerint is hiba volt nyilvánosságra hozni ezeket az írásokat, bár kétségtelen, hogy sokkal könnyebben át tudjuk érezni a verseit, ha megértjük, hogy a szerzője mekkora válságban volt.

Aki beleolvas, láthatja, hogy ez egy súlyosan beteg ember naplója, aki nap mint nap a démonaival küzdött. Halála előtt egy évvel ezt írta a Leltár című versében:

„Éltem - és ebbe más is belehalt már.”

1933-ig bírta amikor harminckét évesen, Balatonszárszón vonat elé vetette magát.

Csáth Géza

Csáth Géza szabályosan kivégezte a feleségét, miután megszökött a kórházból, az elképesztő tragédia után megpróbált öngyilkosságot elkövetni, ekkor megmentették. Azonban második alkalommal sikerült önkezűleg véget vetni az életének.
YouTube

Kosztolányi Dezső unokatestvére, író, orvos, pszichiáter, pszichoanalitikus, zenekritikus, zeneszerző, tehát egy elég sokoldalú figurája volt a magyar irodalomnak. Csáth Géza munkásságának a leghíresebb alkotása az Egy elmebeteg nő naplója, ebben egy paranoiás nő kórképét jegyzi le, alkalmazva pszichiátria és a pszichoanalízis szempontjait.

Csáth Géza élete és munkássága kétségkívül megosztó. Az ország legismertebb Csáth-kutatója, Szajbély Mihály így árnyalja a róla kialakult képet.

A folyamatosan kísérletező Csáth 1910. április tizedik napján reggel valami olyat próbált ki, ami utána az élete további részében teljesen rabságba ejtette. Ez volt a morfium. Ezt is tévedésből tette, hiszen tévesen diagnosztizáltak tüdőbajt nála, azonban nem tudott leállni vele. Az ezt követő morfinista szenvedélyei erősen érződnek az irodalmi művein. 1914-től katonaorvosi szolgálatra hívták be, de a fronton teljesen elvesztette uralmát szenvedélybetegsége felett, napi adagjai folyamatosan nőttek, méghozzá olyannyira, hogy 1917-ben le is szerelték mert meggyengült az idegállapota.

Csáth ezután vidékre ment orvosnak, ahol teljesen megromlott a kapcsolata a környezetével. Amikor megszületett a lánya, elkezdte összehasonlítani a gyermek vonásait a saját külső jegyeivel, mert nem hitte el, hogy az övé a gyerek.

Ezt követően a bajai elmeosztályon ápolták, ahonnan megszökött és a saját lánya előtt agyonlőtte a feleségét, akiről azt gondolta, hogy ő minden bajának az okozója. Miután sikerült a kedvesét átsegíteni egy másik világba, öngyilkosságot akart elkövetni, de ez nem sikerült neki, mert egy jótevője megmentette az életét.

"Én szeretném és imádnám az életet – és csak azért halok meg, hogy ocsmány szenvedések elől meneküljek "-írta naplójában ekkoriban

A tragédia után a Mária Valéria Közkórházban ápolták, és a szörnyű tette után sem hitte el, hogy a felesége halott. A kórházból ismét megszökött és megpróbált átjutni a szerb demarkációs vonalnál, ahol a katonák feltartóztatták. Ezt követően gyorsan ölő mérget, pantopont vett a szájába és szörnyethalt.

A morfinizmus mindig okozat és nem ok. Mikor ő ehhez a méreghez nyúlt, öntudatlanul is tudta, hogy a kisebb veszélyt választja a nagyobb helyett. Menekülni próbált a melankólia elől, mely túlvilágian édes dallal zengett írásaiban - írta unokatestvére nekrológjában Kosztolányi. Csáth Géza 32 évet élt.

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk vagy küldjön róla fotót, akár névtelenül is facebook messengeren ide kattintva vagy emailben: jelentem@nyugat.hu

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje. A részletes moderálási szabályokért ide kattintson!

Kultúra

Tovább az oldalra