Hiszen a 80-as évek elejének sikercsapata állt ismét a színpadra, a Masina Jazz Csoport 25 év kihagyás után alakult újjá. Persze, az ilyen visszatérések mindig magukkal hozzák a kérdést: miért is, ha már egyszer szétváltak az utak. De a jazzben – és nem csak kis hazánkban – teljesen elfogadott, ha egy zenész több zenekarban játszik egyszerre, ráadásul nem olyan nagy létszámú a hazai jazzélet, hogy időnként ne futnának össze.
Rutinos zenészek
Szóval, Szombathelyen egyáltalán nem ismeretlen zenészek fedezték fel magukban 25 év után az együttjátszás késztetését. Grencsó István fúvós valamikor innen indította pályáját, éppen a Masinával. Azóta megjárta többek között a Dresch Quartett-et, játszott Szabados Györggyel, a mai napig működik a Grencsó Kollektíva nevű csapata. A zenei lexikon szerint az alternatív jazz kimagasló hazai képviselője.
Scheer Pepi József basszusgitáros még ismertebb lehet a szombathelyieknek, hiszen a bluesben is nevet szerzett magának, játszott példál Zsoldos Báróval a Nature Blues Band-ben, később az Exxxtra Blus Band-hez igazolt, közben a Pannonian Jazz Connectionnal visszatért a jazzhez.
Geröly Tamás dobos pedig szintén a Dresch Quartett-tel és Szabados György kísérőzenészeként írta be magát a hazai jazz-történelembe, mellette tanít az Erkel Ferenc Zeneművészeti Szaközépiskolában.
Tényleg szunnyad valami a mélyben
Tehát tapasztalt, rutinos zenészekről van szó. Scheer Pepire azzal indokolta az újjáalakulást, hogy: még mindig szunnyadhat valami a mélyben. És valóban. Igaz, hogy a főként negyvenesekből álló közönség a régi hangulatot várta, némileg meg is kapta, de ízig-vérig modern jazzt hallottunk.
Pedig hatalmas kockázat van a dologban, hiszen csupán dob, mindenféle ütőshangszerek, fúvós hangszerek és basszusgitár alkotja a hangszeres repertoárt. Tehát nincs igazi kísérőhangszer, aminek a szerepét máshol a zongora, orgona, gitár játssza. De így sem tűnt üresnek a produkció, köszönhetően a zenészek kreativitásának.
Mindent jókor, jó helyen…
Grencsó a szaxofon, a fuvola, a klarinét, a furolya és mindenféle sípok lehetőségeinek határait feszegette, Scheer Pepi szólóhangszerré léptette elő a basszusgitárt. Számunkra külön öröm volt, hogy a hagyományos, bundozott hangszer mellett használt fretleess, azaz bundozás nélküli gitárt is, aminek olyannyira jellegzetes hangja van, hogy semmi mással nem téveszthető össze. És időnként be is effektezte a hangzást, ami már mindenképpen a modernitás felé viszi el a dolgot.
Geröly Tamás előtt két lehetőség állt, kiszolgálja zenésztársait, vagy virgázik. Szerencsére mindkettőt jókor, jó helyen használta, talán, hogy legyen eg kis negatívum is a cikkben, kicsit öncélúnak tűnt a közel ötperces szólója, főként a csengőkkel történt minimál-produkció.
Belefért a humor is
Egyébként, még úgy is, hogy nem ismerjük a Masina 80-as évek-beli repertoárját, könnyen el lehetett különíteni a régi és az új kompozíciókat. A régi számok a tradicionalitás biztos alapjain építkeztek, az új zenék pedig inkább az altervativitás, free-jazz irányába hajlottak el.
A hangulatról annyit, hogy igazi csendesülős este volt, hálás és értő közönséggel. Grencsó halk konferálását nem is igazán értettük, annyi jött le belőle, hogy híján van mindenféle allűrnek, ő zenélés közben érzi jól magát. A zenei anyag sem a – némely jazz-zenész szerint kötelező – borongós, művészieskedő kompozíciókból állt, bőven belefért a humor, a zenei poénkodás.
Gyenge másfél óra, aztán Grencsó elköszönt, de mindenki biztos volt a ráadásban, ahol aztán minden zenész villantott még egyet búcsúzóul. Ahogyan a jazz-rajongók körében illik.
