Megasztárok mélyvízben – Kezdők és profik az MSH-ban

Nézőtéren tipegők és botosok

Miután ülőhelyet sikertelenül vadászunk a küzdőtérre

szorulunk

, bár szorongásról távolról sem beszélhetünk a színpad előtt. Igaz, egy-egy újabb fellépő bevonulására azért mindig rohannak rajongók a nézőtérről, de a legifjabbaknak bőven jut hely mindvégig a kergetőzésre és hajmeresztő mutatványokra.

Háromtól nyolcvanháromig százak zsibongnak és sikoltanak, mikor végre elsötétül a terem. De a sztárokra még mindig várnunk kell, felvezető produkcióként a Savaria TSE párjai lejtenek egy táncot, ők aztán többször is bekapcsolódnak a műsorba és köszönhetően nekik a szünet sem unalmas félóraként telik.

Félvér fiú félsikerrel

Aztán jön is a műsorvezető, aki kötelességszerűen sikoltoztat néhányat, hogy lássa, jól érezzük-e magunkat és felkonferálja a srácot, akikért sok lány szíve dobog, Kállay Saunders Andrást. És két táncos barátjával érkezik is a laza fekete-fehérbe bújt fiú. Tini szemmel valóban varázslatos lehet a félvér srác – gondolom -

Jaj, de szép

– hallom is mögöttem, egy negyvenestől…

A telefonok már a magasban, felvétel indul. András kedvesen próbál beszélgetni, poénkodni, de nagyon zavarban van. Valahogy ki kell tölteni a számok közti perceket, és ha nincs miről beszélni, akkor ez a magyar nyelv biztos ismerete nélkül még nehezebb lehet. A közönség sem nagyon érti, mit akar. Elég lenne, csak énekelnie, végül is szép hangja van a fiúnak – kár, hogy ezt szombat éjszaka az alapzene erősen elnyomta.

Ennek a számlájára írható, hogy a Megasztárok tehetsége kevéssé érvényesül az MSH színpadán. Furcsa módon, csak az utolsóként éneklő Caramel kéri újra és újra a technikusokat, hogy adjanak a hangjából is többet. Végül is ezért jött a közönség. A műsor finoman szólva sincs

kitalálva

, a srácok és lányok sután követik egymást, láthatóan fogalmuk sincs arról, mit tegyenek a színpadon - persze az éneklésen kívül.

„Jól nyomod Reni!”

András produkciója mi mással is érhetne véget, mint egy szerelmes duettel. Ő hívja így színpadra kedvesét Tolvai Renit. Újabb sikoltozás és izgatott kíváncsiság.

Na hadd nézzük, milyen vörösen?

Igazából nem is volt ám szőke…

Szerintem amúgy nagyon öregítette

- hallom és újra a fejem fölött egy telefon. A közönség elégedett az új hajszínnel, hozzá stílusosan egy piros, ezüst flitteres ruha. Nem túl előnyös választás, a pántok hiánya pedig láthatóan Renit is zavarja – húzogatja magára folyton a ruhakölteményt.

Helyes a pár a duettben. Aztán András még dob egy csókot a sikongó lányoknak és távozik. Reni előtt is új a feladat, itt bizony nem csak énekelni kell, butuska kérdésekre fél mondattal válaszolni és köszöngetni a zsűri dicshimnuszát. Zavartan viccelődik, és minden dalról bevallja, hogy félt tőle.

A 8. dalt pedig inkább nem is énekli el, mert nem is dal és különben sem szereti. Kicsit piheg, hamar elfárad, de nézzük el neki, ez még csak a második fellépése. Kedves, aranyos, főleg a TV-ből tudjuk, hogy szép a hangja – de a

sztárságot

még tanulni kell.

Attila, már profin

A két szerethető, csetlő-botló Megasztár után a profi Megasztáré a színpad. Közel 20 év a szakmában olyan rutint adott Kökény Attilának, mely roppant üdítő az ifjak produkciója után.

Laza és hiteles, azt ígéri jövőre táncolni is megtanul, addig a TSE táncosai pörögnek mögötte. Cserháti épp olyan jól áll neki, mint Demjén, Máté Péter vagy Karády. Renivel a cigarettavéget nagyon jól égetik. A technikára itt különösen mérgesek vagyunk.

Vera és a műszempilla

Szünet, dedikálás és újabb versenytáncok után a hajdani győzteseké a színpad. Az

aranytorkú

Tóth Vera mögött hat év és négy lemez. Nem láttuk őt friss Megaként, nem tudjuk ő is olyan zavarban volt-e mint Reniék, de mára felnőtt a

nagy feladathoz

.

Magán vigyorogva birkózik a műszempillákkal, folyik róla a víz, zsepit kér a közönségtől és Schorbert Norbit idézi

égjen a zsír

. Amúgy a pasiktól nem nagyon tud elszakadni, szakít, párnába sír és új fiúért könyörög dalaiban. És persze nem marad el a Hamu és gyémánt sem.

Caramel és a mákos beigli

És végül Molnár Ferenc Caramel hódítja a lányszíveket. Zavaróan halk – ami őt is zavarja, valahogy a technikusok nem értik őt. A közönség viszont nagyon szereti ezt az őszinte fiút, aki rózsaszín mobilt vett a húgának. S akinek Bangó Margitot énekelve süt anyukája mákos bejglit –

bár inkább baseballütőnek nevezném

– miközben apukája metált hallgat a szomszéd szobában.

Cipelem a sorsom énekli és vele együtt a rajongók. A búcsúdalnál aztán a baseball sapka repül a küzdőtérre és futnak a lányok, hogy megkaparintsák.

A Megasztárok aztán tovább dedikálnak, a bulizók kareokiznak a kislányokat pedig a szülői kocsi várja odakint. És a kiskamasz csillogó szemmel repül apja karába és hadarja, hogy látta élőben a Caramellt az emlékkönyvébe pedig beleírt a Tolvai Reni. És a papa megdöbbenést mímelve mosolyog, hogy lám, néhány ezerért micsoda boldogságot lehet vásárolni.

És a végére néhány videó: