Néhány nappal ezelőtt érkezett a hír: eldőlt, ki tervezheti az új Magyar Természettudományi Múzeum Kiállítóépületét.
A 23 ezer négyzetméteres területű kiállítóépületben lesz egy 7200 négyzetméteres kiállítótér, amelyhez 5800 négyzetméteres fogadó és közlekedő tér, 2800 négyzetméternyi iroda, majdnem ennyi üzemeltetési és gépészeti tér, valamint 4600 négyzetméternyi parkoló és 14 ezer négyzetméter kert és külső terület kapcsolódik.
Mindez a „valóságos csoda” Debrecenben valósul majd meg, abban a városban, ahol nemsokára elindul a BMW-gyár, és amely egyre inkább úgy funkcionál, mintha az ország második fővárosa volna.
Gyakorlatilag ennek a szimbóluma a budapesti múzeum Debrecenbe költöztetése is.
Nem hiszem, hogy Debrecenből valaha is Budapest lesz, és még csak nem is az irigység beszél belőlem, amikor hiányolom a nyugat-magyarországi döntéshozókból, intézményvezetőkből, gazdasági szakemberekből a tökösséget.
Hogy tessék már hangosabban kiabálni azt, amit zárt ajtók mögött vagy magánbeszélgetésekben elmondanak, hogy nem egyformák a lehetőségek, hogy állandóan ellenszélben kell hajózni.
A pálya már három évtizede megbillent, három évtizede áramlik a kormányzati és uniós pénz a keleti országrészbe, és senki nem mer rákérdezni ennek a gyakorlatnak a hatékonyságára és igazságosságára.
Több évtizeddel ezelőtt egy jobboldali megyei vezető azt fejtegette zárt ajtók mögött egy beszélgetésen, hogy minél több képviselőt tud küldeni az országgyűlésbe egy megye, annál többet tud kilobbizni országos szinten, így automatikusan matematikai hátrányba kerülnek a kisebb, jellemzően dunántúli megyék. Egy másik, baloldali politikus pedig – szintén egy magánbeszélgetésen – arról beszélt, hogy az akkori (mellesleg szocialista) kormányban úgy gondolkodnak, hogy a nyugati országrész a jég hátán is megél, ami nem mondható el a keletiről, így oda folyamatosan pumpálni kell a pénzt, gazdasági, szociális és politikai okok miatt.
Láthatóan ez a gyakorlat nem változott azóta sem, sőt.
De időközben megváltozott a világ, a magára hagyott Nyugat-Dunántúl egy darabig tudott úszni az árral, de újabban már süllyedni kezdett.
A régió fejlettségi szintjének esése már a statisztikákban 
A köztudatban szárnyal, a valóságban kínlódik a nyugat-dunántúli régió 2024. March 05. 07:08 is megjelenik, de nem kell a statisztikákat bújnunk, ahhoz, hogy lássuk, valami nem stimmel.
Persze, papíron nagyon jól megy Győrnek, de ha ellátogatunk a városba, nem esünk hanyatt, és nem látjuk azt a hú, de nagy fellendülést. Nemhogy Természettudományi Múzeum nincs itt, de még egy rendes vasútállomás sem. Aminek egyik oka, hogy a várostól több pénzt von el az állam 
162 millió forint profitja van az államnak Győrből: több pénzt visznek, mint amennyi támogatást adnak March 20. 08:17 , mint amennyi támogatást ad.
Szombathelyről nem is beszélve.
Itt az utolsó nagyobb beruházás a Haladás-stadion volt (ahol most a harmadosztályú csapat játszik), és az idei költségvetésben 
Innen is, onnan is - Csipkelődősre sikeredett Szombathely idei költségvetése February 26. 07:10 már a fűnyírásra való pénzen és a helyi járatokon spórolnak 
Miért változott a szombathelyi „temetőjárat” útvonala? És miért jár kevesebb busz a városban? March 22. 06:49 , a jelentősebb járda- és útfelújítások pedig már az álom kategóriába tartoznak.
Választott – vagy csak felénk helyezett – politikusaink olyan sokat hadakoznak Brüsszel vagy diktatúrák ellen, hogy nem marad idejük és energiájuk arra, hogy határozottan kiálljanak egy országrészért.
Nyilván a saját politikai közösségen belül okoz némi feszültséget a régiós támogatások ügyének feszegetése, de mégiscsak ezt hívják képviseleti demokráciának
Ahogy a Vissza a jövőbe című filmben elhangzik: „Nyuszi vagy, McFly?”
