Rengeteg módja van az emberek megfigyelésének - most tekintsünk el attól, amit a filmekben is látunk, hogy mindig parkol egy gyanús mikrobusz a ház előtt, illetve fényképezőgépes alakok követik az embert.
Mert a valóság prózaibb. Sok alkalmazottat figyelnek meg nap mint nap a munkahelyén. Vannak akik tudnak róla, de olyan is akad, akivel elfelejtik ezt közölni, vagy csak a munkaszerződésben megjegyzésként szerepel, hogy a munkáltató ellenőrizheti/figyelemmel kísérheti a munkavégzést. Az biztos, hogy gyanúra ad okot, ha a főnök sűrűn megy el a hátunk mögött és pillant a képernyőnkre, de a mai módszerek ezen már bőven túlmutatnak.
A beléptető-rendszer biléta vagy kártya formátumú, a munkahelyre érkezéskor és távozáskor is kell használni (méri a munkahelyen töltött időt), emellett vannak olyan helyek, ahol az irodában a mosdó és konyha kivételével minden ajtónál ott az érzékelő. Bár ez nem olyan, mint az autókba szerelt GPS jeladó, ami alapján kérdőre lehet vonni a sofőrt, ha mondjuk maszekol vagy letér az útvonalról. Viszont mindig tudható, hogy hova lépett be, vagy honnan jött ki épp a dolgozó.
Klasszikus a videokamerás módszer, de a billentyűzetünket is figyelhetik
A legelterjedtebb, hogy minden mozzanatot filmre veszik, bár a sarokban elhelyezett ipari kamera általában nem azt rögzíti, hogy az alkalmazott milyen honlapokat néz, milyen e-maileket ír. Van IP kamera is, aminek képét bárhonnan meg lehet nézni a hozzá való kóddal az interneten keresztül. Tehát, akár nyaralás alatt is ellenőrizheti a főnök az okostelefonjáról, hogy mi van épp az irodában. A számítógép lekövetésére alkalmasak a log-programok, azaz a naplózás.
Egy számítástechnikai cég alkalmazottjától megtudtuk, hogy náluk videokamerák figyelik a dolgozókat, emellett naplózzák, hogy ki, mikor, milyen honlapokat nézett meg, milyen fájlokat és hova helyezett, stb. Szerinte a levelezésüket is kézben tartja a rendszergazda, mivel a céges fejlesztések nem kerülhetnek ki.
Ennél is tovább mehetünk. Vannak olyan programok, amelyek rögzítik a billentyűzet gombjainak lenyomását, így nem csak a jelszavak, de minden egyéb begépelt információ is egy naplóba kerül adatként, amely később visszanézhető, így minden lépésünknek nyoma van a számítógépen. De nem muszáj ehhez program, a billentyűzet-leütés figyelő külső eszköz is lehet, egy pici kis adapter a billentyűzet dugója és a számítógép között. Van ebből olyan is, amely nyolcmillió leütést tárol, amit időnként elküld e-mailben a megfigyelőnek.
Rejtett kamerák és lehallgatás
Olyan program is létezik, amely a webkamerát használja „kémmódban”, azaz rögzíti a képet és a hangot, viszont ha a felhasználó mondjuk videohívást indít, akkor addig nem él a rendszer, így ez nem túl hatékony. Ehelyett ott vannak a klasszikus módszerek, a rejtett kamera és a lehallgató-készülék, más néven poloska. Ezen kémeszközök beszerzése ma már nem okoz gondot, az interneten bármi fellelhető. Egy rejtett kamera elrejthető megannyi helyen, például egy hangfal előlapja mögé vagy egy plüssmedve szemének, orrának helyére. Ha tehát a főnök plüssmedvével kedveskedik, amit irodánkban kell tartani, akkor mindenképp ellenőrizzük! De egy hanyagul otthagyott slusszkulcsban is lehet rejtett kamera.
A poloskával még könnyebb bánni, tekintve hogy csak hangot rögzít, így bárhova rejthető, az asztal egy eldugott sarkába, monitorba, annak aljára, szobanövénybe, telefonkagylóba, s felsorolni is nehéz lenne, hogy még hova. Első keresésre rögtön találtunk olyat, ami pendrive-nak van álcázva (akként is működik), kulcstartónak, elosztós hosszabbítónak és olyat is, amelybe tehetünk SIM kártyát és az felhív minket, ha beszélgetést észlel. A neten árulnak olyan telefont is, amely minden hangot rögzít mindenhol, így csak óvatosan a céges telefonnal.
Egyszer volt, hol nem volt egy szombathelyi lehallgatási botrány
A népmesék szerint az egyik Óperenciás tengeren is túli, vagy éppen egy szombathelyi felsőoktatási intézményben esett meg egy illegális ügyecske.
Az intézmény informatikai főura szerette volna tudni, mi is történik a jelesebb emberek irodáiban. Be is szereltetett szépen, titokban egy-egy apró mikrofont a számítógép monitorjaiba. Aztán csak úgy áramlottak a jól felhasználható információk. Sok év után mégis megtörtént a lebukás. Erről két variációt is lehetett hallani. Az egyik, hogy éppen az intézmény legnagyobb emberének lesett a monitorja az asztalról, és kipottyant belőle a mikrofonocska. A másik, hogy gyanús lett, hogyan juthatnak ki nagyon titkos infók a főnök irodájából, és valaki rájött a trükkre.
Lett is hét országra szóló botrány, bonyodalom, az informatikai főurát kicsit hátrébb tolták, de hát sokat tudott már mindenféléről, úgyhogy végleg offolni nem lehetett. Ma is él és virul. A történet meg kering szájról-szájra.
Aztán hogy így volt-e, ki tudja egy népmesénél...?
