Életének 93. évében, január utolsó napján, péntek reggel, hosszan tartó súlyos betegség után hunyt el Jancsó Miklós, nemzetközileg is ismert és elismert magyar filmrendező. A halálhírt Mészáros Márta filmrendező, a kétszeres Kossuth-díjas alkotó előző felesége is megerősítette a hvg.hu-nak.
Jancsó eredetileg jogászként végzett a pécsi egyetemen, és az ügyvédi kamarába is bejelentkezett, de szakmájában munkát innentől kezdve már nem végzett. 1946-ban (huszonöt éves volt ekkor) Budapestre költözött, felvételizett a Színház- és Filmművészeti Főiskola filmrendező szakára, ahol négy évvel később bár kapott diplomát, diplomafilmjére nem volt pénz. Eleinte Híradókat készített, majd 1958-ban, 37 évesen leforgatta élete első nagyjátékfilmjét, ez volt A harangok Rómába mentek.
1963-ban jött az Oldás és kötés Latinovits Zoltánnal, és egy egyre jobban kibontakozó új formanyelvvel, a két évvel későbbi Szegénylegényekre pedig már külföldről is felfigyeltek, és okkal kezdték Jancsót olyanokkal együtt emlegetni, mint Fellini vagy Antonioni. A fekete-fehér film, a hosszú percekig is eltartó beállítások, a nagy tereket horizontálisan bejáró kamera, a gondosan komponált képek összeforrtak Jancsó nevével. Továbbá az egyén és a hatalom, valamint a szabadság és elnyomás közti feszültségek is, amik kedvelt témái voltak egész karrierje során.
Világhírét csak tovább erősítette a Csend és kiáltás, a Fényes szelek és az Égi bárány című filmjei, Cannes-ban ötször jelölték filmjeit a fő kategóriában, később már életműdíjat is kapott itt. Itthon pedig kétszer kapott Kossuth-díjat, kiváló művész és budapesti díszpolgár lett - valamint számos külföldi rendező példaképe.
Amikor pedig nem a kamera mögött állt, szerepet vállalt a közéletben is: a kilencvenes évek közepén az SZDSZ képviselőjelöltje volt, és síkra szállt a marihuána legalizálása mellett is. Az Index.hu alábbi interjújából, amit kilencvenedik születésnapja alkalmából készítettek az alkotóval, még több minden kiderül:
Jancsó Miklós utolsó játékfilmjét, az Oda az igazságot a 2010-es Filmszemlén mutatták be, 2011-ben pedig közreműködött rendezőként a Magyarország 2011 című szkeccsfilmben is. A Magyar Filmművészek Szövetsége - amelynek a filmrendező tiszteletbeli elnöke volt - Jancsó Miklóst saját halottjának tekinti, temetéséről később intézkednek.
Kollégánk, Vágvölgyi András szakmai nézőpontból megírt Jancsó-portréját itt lehet elolvasni.
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
