Jéghideg aranyvasárnap háztetőkről havat fúj a szél az emberek arcába. Igazi nagy jövés-menés már nincs a Fő téren. Eljött a déli tizenkettő is, amikor a kőkemény hideget hirtelen furgonban érkező forró gulyás és tea kényszeríti térdre. Pillanatok alatt asztalok, padok kerülnek a tér egy bizonyos területére, valamint műanyag poharak, tányérok és hatalmas merítőkanalak. A látvány egyedi ritka és figyelemfelkeltő. Én is megállok egy pillanatra, már csak azért is, mert ismerős arcokat vélek felfedezni a tálaló asztal túloldalán. És máris szívélyes invitálást kaptam egy forró teára. Amit el is fogadtam a dermesztő hidegben - egyenesen Mészáros Tibortól, városunk „erős emberétől.”
Vajon hányan ismerik őt másik oldaláról, amikor nem súlyokat emelget? A nagy hideg láttán gondolt egyet, és feleségével, valamint barátjával, Galambos Balázzsal összefogott, hogy valami jót tegyen: szakács barátjuk segítségével készítettek egy hatalmas adag gulyáslevest, ugyanakkora adag teát, és nekilendültek, hogy egy rögtönzött segélyhelyen kiosztják ezt a rászoruló embereknek, vagy épp azoknak, akik összefagyva épp arra járnak - természetesen minden szükséges engedély birtokában.
Amikor arról kérdezem, miért is teszik ezt, csak annyit felel: jó látni az emberek szemében azt a hálás pillantást. Ha egy boldog pillanatot szerezhetnek valakinek, akkor már megérte.
