Weboldalunkon cookie-kat használunk, melyek célja, hogy teljesebb szolgáltatást nyújtsunk látogatóink részére. További információ

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Miért maradnak olyan nehezen otthon az idősek?

Ahhoz, hogy megérthessük őket, az ő nézőpontjukat is meg kell vizsgálni.
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Az utóbbi pár hétben, mióta hazánkban is diagnosztizálták az első koronavírussal fertőzött beteget, a lakosság nagy része önkéntes karanténba vonult, hogy ezzel is segítse a járvány további terjedésének megakadályozását, mától pedig kijárási korlátozásokat is bevezettek. Vannak azonban, akik látszólag nem igazán hajlandók együttműködni a közös cél érdekében. Akik, bár sok esetben nem is tudnak róla, a közösségi média főszereplői lettek, és sajnos nem pozitív értelemben. Ők a hetven év felettiek. Hogy miért nem – vagy nehezen - maradnak otthon, arról Stiegervald Krisztián generációsm szakértő beszélt a femina.hu – portálnak.

Sok olvasói kérdés érkezik hozzánk. Mi pedig szeretnénk friss, hiteles híreket adni neked. Támogasd a munkánkat!
Támogatom

Mint mondta, ahhoz, hogy megérthessük őket, az ő nézőpontjukat is meg kell vizsgálnunk. Van néhány generáció ma Magyarországon, akik nagyon egyedi élménytartománnyal nőttek fel. Amely élmény csak rájuk igaz, és csak őket jellemzi. Ha nagyon szakmai akarok lenni, akkor ők a baby boomerek egy - idősebb - része, mondjuk a 60-75 év közöttiek, és a veteránok, a 75 év felettiek. Az ő generációs alapélményük a feladatorientáltság.

Így
pixabay

Eddig is mindent maguknak kellett elintézni, hogy a feladat határozta és határozza meg az életüket. Hogy nem tudnak, és nem is akarnak segítséget kérni. Mert amíg feladat van, amíg munka van, addig élet van. És ez a felnőttek dolga, ebben a gyerek nem tud segíteni. Gyerek alatt itt minden hatvan év alattit kell érteni. Ez a generáció nem fog otthon, a kanapén ülve arra várni, hogy valaki kiszolgálja, elvégezze helyette a feladatokat. Úgy vannak vele, hogy amíg bírják, amíg viszi őket a lábuk, amíg elbírják a szatyrot, addig nem kell a segítség. Majd, ha baj lesz, talán, de akkor sem biztos.

Úgy gondolják, hogy a gyermekeiknek és unokáiknak anélkül is elég gondjuk van, hogy róluk gondoskodniuk kelljen. Mivel nem akarnak teherré válni a családjuk életében, inkább önerőből megoldják a saját problémáikat. Sőt, inkább ők azok, akik bármilyen úton-módon támogatni szeretnék a szeretteiket.

Azzal, hogy dühöngünk, könyörgünk nekik, vitatkozunk velük, kioktatjuk és utasítgatjuk őket, semmilyen érdemi magatartás-változást nem fogunk elérni. Most kell megtalálni a megfelelő kommunikációt a generációk között. Ők megéltek már sok mindent, háborút, hidegháborút, kommunizmust, beszolgáltatást. Ők most nem félnek, mert már oly sok mindentől kellett félni. Az észérv, az érzelmes mondatok nem képesek hatni ott, ahol már megtanult reakciók vannak a félelemre válaszként.

A másik, amiről lehet, sokan nem is tudnak, hogy hazánkban a 65 éven felüliek mintegy harmada egyedül él otthon. Ez mintegy 600 000 idős embert jelent. Nekik az egyedüli szociális érintkezés a piac, a tömegközlekedés, a napi ügyintézés. Ha ezt elvesszük tőlük, és nem adunk helyette semmit, az elviselhetetlen.

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk vagy küldjön róla fotót, akár névtelenül is facebook messengeren ide kattintva vagy emailben: jelentem@nyugat.hu
Hirdetés
Hirdetés

Hozzásszólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje. A részletes moderálási szabályokért ide kattintson!

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Közélet

Hirdetés