„Szerintem teljesen mindegy, hogy melyikünk fotója kinek az igazolványába megy, ne akadjunk már fenn ilyen apróságon” – mondta nem kis iróniával a hölgy, amikor az egyik szombathelyi okmányirodában egymás után fotózkodtunk, és valami keveredés volt a sorrenddel.
És némi túlzással igaza volt.
Ha stimmel a hajszín, a hajviselet és az arcnak a formája, ember legyen a talpán, aki megkülönbözteti az igazolványképeinket egymástól.
Mindez azért is érdekes, mert ma már minden általános iskolásnak olyan telefonja van, amelynek segítségével szinte műtermi képeket lehet készíteni még a legrosszabb fényviszonyok között is.
Hogyan lehetséges az, hogy az állam által kistafírungolt kormányhivatalokban - amelyek egyébként alapjáraton jól és a szervezetten működnek – csak ilyen B-kategóriás igazolványképekre futja?
Megpróbáltunk utánajárni a kérdésnek, de sokra nem jutottunk.
A Miniszterelnökségnek még októberben küldtük el a kérdéseinket, és mivel nem kaptunk választ, januárban ismét megismételtük; ugyanúgy eredménytelenül.
Ezek voltak a kérdések.
Hivatalos válaszok híján mi próbáltuk megoldani a kérdést.
Lapunk fotósa arra emlékeztetett, hogy még nem is volt olyan rég, hogy hivatásos fényképészek készítették az igazolványképeinket, gondosan megvilágított műteremben, jellemzően nagy műgonddal.
Ehhez képest valóban látványos a minőség romlása.
A kormányablakokban nem igazi fényképezők vannak, hanem webkamerák vagy hasonlók, amelyeknek előnye, hogy nagyon gyorsan és egyszerűen lehet velük digitális képet készíteni, de ennyit tudnak. Jobb eszközökkel biztosan lehetne javítani a minőségen, és sokat lehetne játszani még a megvilágítással is, de nyilván erre nincs idő az amúgy is feszített ügyfélfogadási időben, és a hivatali dolgozóktól sem lehet elvárni, hogy lámpákat állítgassanak.
Így valószínűleg nem lesz e téren változás.
Annál is inkább, mert más forrásból azt hallottuk, hogy a jövőben Magyarországon is nagy szerepe lesz az arcfelismerő rendszereknek, és a kormányhivatalok által készített igazolványképek ezt a lécet megugorják.
Mi meg legfeljebb továbbra is dugdossuk ezeket a fotóinkat az avatatlan szemek elől.
