Szauer Ágoston Mindenek mögött című verseskötetének bemutatójára alma materében, az ELTE Savaria Egyetemi Központban került sor - írja közleményében az ELTE-SEK. "Szép és meghitt keretben": a szerző beszélgetőtársa fia, az intézmény hallgatója, Szauer Dániel, költő volt.
A beszélgetésből kiderült, Szauer Ágoston kémia tagozatos gimnazistaként csodálkozott rá a francia szimbolistákra. Öveges professzort előbb Baudelaire-re, majd Adyra „cserélte le”. „Szabadon szeretni” csak azt követően tudta ezeket a költőket, amikor már nem tananyagként viszonyult hozzájuk. (Az irodalom csak akkor működik igazán, amikor megszűnik elvárás?...) Első költeményei is ekkortájt születtek, de a saját hang megtalálásához időre volt szükség. Úgy érzi, nem született tehetség, „mint a többség”, ő is a nagyoktól leste el a mesterfogásokat.
A jól sikerült verset igényességgel és arányérzékkel magyarázza. Szereti a „tenyérben elférő verseket, ahol nincs semmi hordalék, ahol minden szónak súlya van”, és addig bíbelődik egy–egy szöveggel (akár fél évig), amíg ez a szikár „váz” létre nem jön. A szerkesztői munka ezt teljesíti ki, pár aprósággal „makulátlanná téve” a verseket. A kötetek összeállítása manuális folyamat: egy A4-es lapra négy verset nyomtat, a papírt négyfelé vágja és az egyes darabokkal addig „kártyázik”, amíg kialakul a belső ív. Precizitás és játékosság – mint egy Szauer-költemény.
