A közelmúltban Budapest egyik felkapott, de nem túl elegáns helyére érkeztünk. Nem foglaltunk, mondván, biztos, lesz hely, de a budai étterem összes asztala foglalt. Már majdnem távoztunk, amikor a pincér mondta, semmi gond, tudták ők is, hogy sűrű lesz az este, azért már begyújtották a gázmelegítőket az udvaron felállított műanyag sátorban.
És valóban. Az említett helyszínen már kellemes a meleg és megannyi asztal vár bennünket. Mi vagyunk az elsők, de alig telik egy 20-30 perc, már itt is telt ház van.
A szomszédos asztalnál egy húszas évei végén járható fiatalember és egy hasonló korú hölgy ül. Az asztalok a komfortosnál közelebb vannak egymáshoz – kell a hely a sátorban –, zene nincs, így akaratom ellenére is mindent hallok, amiről a szomszédok beszélnek.
A fiú és a lány egy osztályba jártak középiskolában, suli vége óta nem találkoztak. Nemrég volt osztálytalálkozó, gyaníthatóan tízéves, ahova a fiú nem ment el, a lány szerint viszont jól sikerült.
Hogy miért találkoztak külön most, az nem derül ki.
Rendelnek egy palack jobb bort, kortyolgatják és beszélgetnek, először osztálytársakhoz illeszkedő témák vannak terítéken, leginkább az, hogy kiről mit lehet tudni.
Aztán a srác azt ecseteli, hogy miért nem ment el az osztálytalálkozóra. Hogy gagyi volt a helyszín, az ő élethelyzetéhez már nem illik a lepattant vidéki présház, ahova szervezték az eseményt, amúgy sem igazán érdekli az egykori osztály, és abban sem volt biztos, hogy a lány ott lesz.
A lány elmeséli a találkozót, hogy az elég jól sikerült, szerinte a helyszín sem volt rossz, ez amúgy sem volt érdekes. Ő most egy multinacionális cég budapesti irodájában dolgozik, annak minden előnyével és hátrányával, kicsit lélekölő a munka, a HR-esek hülyék, de lehet karriert befutni, ő szeretne is, majd arról beszél, milyennek látja magát. Erről megkérdezi a fiút is.
A fiú arról beszél, hogy ő milyen sokat változott az érettségi óta, mintha kívülről látná azt a tizenéves, gátlásos kamaszt, aki magába forduló volt, így minden bizonnyal unalmasnak és érdektelennek tűnt a mások szemében. Azóta azonban fordult a világ, fontos és jól fizető munkája van, másként lát mindent.
A bor közben elfogy, rendelnek még egy üveg jégbe hűtött pezsgőt, és egyre személyesebb témák kerülnek terítékre.
A lány beszél a nővéréről, akinek házassága éppen felbomlóban van, ő maga is túl van néhány csalódáson.
A srác már több éve stabil párkapcsolatban él, olyannyira, hogy párjával nemrégen közös lakást is vásároltak. De valami nem stimmel mostanában, mondja. A lányt érdeklik a részletek, így néhány példát is hallunk a néma estékről és a közös programok hiányáról. De az is kiderül, hogy erről otthon nem beszélnek, a fiú partnere azt hiszi, minden rendben van, talán boldog is így, a közös jövőt tervezgeti.
Idáig halljuk a történetet, kifizetjük a gőzgombócainkat és továbbállunk a budapesti estében. Nem tudjuk, visszakanyarodtak-e középiskolás témákhoz, meddig maradtak, hogy és hol végződött az este.
Mindennapi történet, és talán a kérdés is: Minek számít egy ilyen beszélgetés? Belefér lazán egy párkapcsolatba? Vagy már belelóg a hűtlenség kategóriájába?
Még mielőtt szavaz, esetleg olvassa el, mi az a mikromegcsalás!
A mikromegcsalás
A mikromegcsalás (angolul micro-cheating) egy viszonylag új kifejezés, amely olyan viselkedéseket takar, amelyek egy párkapcsolat határait feszegetik, de nem feltétlenül minősülnek hagyományos értelemben vett megcsalásnak. Ezek általában apró, érzelmi vagy viselkedésbeli „kilengések,” amelyek nem járnak fizikai kapcsolatba bonyolódással, de alááshatják a párkapcsolat bizalmát.
Flörtölés másokkal, különösen titokban vagy a partner tudta nélkül.
Szándékos kapcsolatfenntartás egy vonzó személlyel, akár online, akár személyesen, úgy, hogy az érzelmileg túlléphet a baráti szinten.
Titkos üzenetváltások, amelyekről a partner nem tud, és amelyek célja a másik fél érdeklődésének felkeltése.
Volt pár vagy régi szerelmi érdeklődés követése a közösségi médiában, különösen, ha ez érzelmi kötődést sugall.
Másokkal való összehasonlítás, például egy vonzó kollégáról vagy barátról való beszélgetés úgy, hogy az érzelmi határokat átlépi.
Szándékos érzelmi titkolózás, például egy vonzalomról való hallgatás vagy olyan helyzetek teremtése, amelyek vonzalmat kelthetnek másokban.
Miért problémás?
Bár a mikromegcsalás nem fizikai megcsalás, érzelmileg árthat a párkapcsolatnak, mert megrendítheti a partner bizalmát. A határvonal, hogy mi számít mikromegcsalásnak, egyénenként és párkapcsolatonként változhat.
