Bizonyára nem csak nekem vannak olyan napjaim, amikor nem tudok megülni a hátsómon és arra vágyom, hogy menjünk valamerre, mielőtt az egész napunkat a négy falnak szentelnénk. A vasárnap is ilyen volt, kómás ébredés, "csak még öt perc"-es döglés, és a plafonon valami rovargyilkolás okozta folt bámulása közbeni felismerés: Menjünk havazni!
Ilyenkor nincs túl sok lehetősége az embernek Szombathelyen, se hófedte tájak, se géppel hintett szánkódomb, a bejegesedett mélyhűtőt nemrég leolvasztottam, a koripályán hasalni pedig csak félmegoldás. Ésszerű egy környező hegyet keresni, ahol még sípálya is akad, így Mönichkirchen felé vettük az irányt, csak 72 kilométer, és napok óta ostromolták a pályát a hóágyúk, így kellőképp fehér lett.
Relatíve közel van, szánkózni és síelni abszolút alkalmas, pályamenti ösvényes sétára is tökéletes, nem is mi voltunk az egyetlen magyarok, akik ezt a vasárnapi programot választották. Az egyik étterem teraszán elköltött vasárnapi ebéd havas háttérrel tökéletesen kitöltötte bennem a télhiányt. Csak ajánlani tudom, mint ahogy lentebb válogatott képeinket, vagy a fotókra kattintva bővebb képgalériánkat!
Mönichkirchenben már korábban is jártunk, képeinket itt 
Mönichkirchen most - síelők a tavaszias napsütésben 2016. January 11. 15:34 .
