Nyílik a liftajtó, beszáll először egy fiatal lány, aki folyamatosan telefonál. Aztán egy srác, jó rockerhez méltóan hüllővel a nyakán. Érkezik még egy fotós, egy művészlélek, egy gitáros. Aztán mindannyian találkoznak a szombathelyi Főtéren. Kvintett. Ezt a címet viseli az alig háromperces alkotás, amely lapunk különdíját nyerte el Amikor felrobbantják a Városházát – a Totál Szombathely 2008. díjkiosztója 2008. November 15. 11:34 a Total Szombathely On-line Mozgóképes és Fotós Versenyen. Itt meg lehet nézni a kisfilmet.
Négy éve változó csoport
Némi egyeztetés után aztán a szerkesztőségben ültünk le beszélgetni a csoport három tagjával, Csóka Miklóssal, Német Gergővel, és Opra Annamáriával. Az ifjú hölgyet azért hagytuk a felsorolás végére, mert így könnyebb leírni, hogy igen, ő volt a díjnyertes kisfilm ötletgazdája, amit aztán a csoport közösen valósított meg.
A MozgóKépMás Csoport már elég régóta működik, beszélgetőtársaink kicsit tanácstalanok is, hiszen ők már a második generációt képviselik. A társaság 2004-ben alakult meg a Berzsenyi főiskolán, zömmel a művelődésszervező szak filmes szakiránya és a kommunikáció szak hallgatóiból. Az alapítók aztán lediplomáztak, szétszéledtek, de azért igyekeztek gondoskodni az utánpótlásról. Közéjük tartozik Csóka Miklós, a csapat jelenlegi motorja, aki már négy éve vesz részt a munkában, aztán sorban jöttek és mentek a többiek.
Négy év alatt összesen 51 hallgató fordult meg a csoportban, most 11-en vannak. Plusz még van három tiszteletbeli tagjuk, ők azonban már csak elviekben és lélekben vannak velük.
Komoly sikerek birtokában
Miklós azt mondja, nagyon örültek a különdíjnak, hiszen egyik alkotócsoportjuk első munkája volt a Kvintett. Mert ők így működnek, hetente egyszer találkoznak, hozzák az ötleteket, jól elvitatkoznak rajtuk, aztán akinek kedve és ideje van, csatlakozik az alkotókhoz.
A módszer sikeresnek mondható, hiszen komoly eredmények vannak a csoport mögött. Miklós és Gergő egymás kiegészítve sorolja tavalyelőtti sikereiket: első helyezés a Pannon Film fesztiválon, a Mediawave Work Shop-jában, innen az idén ismét elhozták az első helyezést és a közönségdíjat. Megnyerték a 37. Regionális Filmszemle első helyét, innen továbbjutva az országos szemlén is elsők lettek.
Persze, a kisfilmeket nemzetközi versenyekre is nevezték, itt még helyezést nem értek el, de az is sikernek számít, hogy nagyon sok helyszínen vetítették alkotásaikat. Például Marosvásárhelyen, Brüsszelben, és Szegeden, a Super 8 mm Fesztiválon, ami szintén nemzetközi verseny, itt művüket a legjobb magyar filmnek választották meg.
A csoport egyébként erre specializálódott, mármint a fesztiválokon való részvételre. Lehetőség bőven van, hiszen egy éven belül csak a Dunántúlon rendeznek 6-8 függetlenfilmes fesztivált, és persze ennél jóval többet az országban, és a külföldi lehetőségek sem elhanyagolhatóak.
Bemutatni a sokszínű várost
Munkamódszerükről Annamária beszél, elmondja, hogy a szerdai összejöveteleken nézik meg a pályázatokat, az ötleteket, a megvalósítási lehetőségeket. Aztán formálódik a dolog. Forgatókönyv, a forgatás megszervezése, lebonyolítása, vágás. Gergő hozzáteszi, szinte vetésforgóban dolgoznak, így mindenki ki tudja magát próbálni mindenféle posztokon. Még színészként is, hiszen nincsenek színészeik, kénytelenek ők beállni a kamera másik oldalára is. Miklós hozzáteszi, az a legszebb az egészben, amikor fejben összeáll az anyag, az ember hátradől, és végiggondolja, hogyan is lehet megvalósítani.
Mert keretek azért vannak, igaz, ezek főként technikai jellegűek. Egyetértenek abban, hogy a független filmezés lényege, hogy időnként ki kell lépni a műfaji keretekből, hiszen senki sem dirigál, senki sem határozza meg a kategória határait. Persze, műfajfilmet is tudnak csinálni, van is egy kimondottan dokumentumfilmes szekciójuk, ők szinte csak ezzel foglalkoznak.
A különdíjas Kvintett is úgy készült, hogy Annamária hozta az alapötletet. Mégpedig azt, hogy mutassák be, Szombathely sokszínű város, nagyon különböző személyiségek élnek benne, a város mégis összeköti őket. Kitalálták a karaktereket, elkezdtek forgatni, ekkor jött az ötlet, hogy már a karakterek bemutatásakor is használjanak montázsokat, így nem csak könnyebb az ábrázolás, de ritmusa is lesz a filmnek. Két nap alatt készült el az alkotás.
Újabb feladatok
A Total Szombathelyre másik filmmel is neveztek, ez az Interurbán. Nem kapott díjat, de Miklós szerint ez nem is baj, nem volt teljesen kiforrva a dolog. Egyébként paródiának szánták, amiről bárki meggyőződhet, ha ide kattint.
Kicsit elvigyorgunk a forgatás nehézségein, hiszen nem lehetett egyszerű női ruhában ácsorogni a Savaria mozi előtt, a megdöbbenés látható a filmbe bekerült járókelők arcán is. De hát, ez belefér a dologba – mondják egyhangúlag.
A csoport egyébként most éppen az újabb Mediwave-re készül, és figyeli a lehetséges pályázatokat. Miklós megemlíti, hogy sokan végzősök közülük, de azért szeretné, ha valamilyen szinten együtt maradna a társaság. És megkér arra, írjuk le, hogy várják az új jelentkezőket. Ami nem jelent semmiféle kötelezettséget, nincs tagdíj, a szerdai összejövetelek vannak. Mégpedig este 7 órakor, a SEK D-épületének 203-as termében.
Nem kellenek az egyetemnek?
De ha már itt tartunk, rákérdezünk az anyagiakra is, a filmezés nem olcsó mulatság. Megtudjuk, hogy másfél évvel ezelőttig kapott támogatást a csoport, addig a főiskola önképző köreként működtek. Most már nincs támogatás, pedig egyetlen, öregedő kamerájuk van állvánnyal és néhány lámpával, pedig a kazetták is pénzbe kerülnek.
Gergő azt is megemlíti, hogy az egyetem szerint a film nem művészet, hanem tudomány, így tudományos ösztöndíjra pályázhattak, sikertelenül. Pedig jó lenne, ha az egyetem valamilyen szinten felkarolná ügyüket, nem szabad az enyészetnek hagyni a szép sikereket elért csoportot.
Miklós kissé filozofikusan hozzáteszi, félnek az emberek belevágni a filmezésbe. Mégpedig azért, mert ha elkészít egy filmet, azt valamennyire a saját gyermekének érzi, és hát, ki szereti, ha szidják a gyermekét. Márpedig számukra a film egyszerre hobbi és életforma.
Ami azért is érdekes, mert hármuk közül egyedül Annamária film szakirányos. Miklós informatikus könyvtáros-számítástechnika, Gergő pedig magyar-történelem szakos. De annyira megfertőzte őket a filmezés, hogy mindhárman ebben képzelik el a jövőjüket, igaz, azt mondják, még nincs eldöntve semmi, az infókat gyűjtik.
Szélesebb perspektívából látni a dolgokat
Miklós például tavaly megnyerte a Dunaversitas, a Duna TV ösztöndíját, ami egyéves szerkesztő, rendező, operatőr képzés, amit párhuzamosan végez a főiskolával. Az ösztöndíjnak köszönhetően rövidesen elkészül első dokumentumfilmje, havonta egy hetet tölt a Duna TV-nél. Tervei között külföldi filmes egyetem szerepel, úgy véli, ha kívülről látja hazai viszonyainkat, akkor egészségesebb világkép alakul ki benne. Azért lát lehetőséget a regionális tévékben is, ezt – saját tapasztalatból – mi is meg tudjuk erősíteni neki.
Annamáriát inkább a filmművészet elméleti része érdekli, mindenképpen masterkurzust szeretne végezni, úgy tudja, vannak ilyenek a hazai egyetemeken, Pécsett és Szegeden. Gergő számára is vonzó a külföld, szeretne világot látni, de indulásként elfogadható lenne számára a Miklós által jelenleg látogatott Dunaversitas is.
A beszélgetés végén nem tudunk mást tenni, mint sok sikert kívánunk nekik. Biztosnak tűnik, hogy az idei Total Szombathely fesztiválon az ő alkotásaikkal már nem fogunk találkozni. De e sorok írójának nagy örömöt hozna, ha ismét átadhatna egy különdíjat a továbbra is működő MozgóKépMás csoportnak.
