Éji séták és éji alakok (m1, ma este 20.05)
2010. december 27-én, hétfőn mutatják be az Éji séták és éji alakok című tévéfilmet. A forgatókönyvet Hegedűs Bálint (Zsiguli, Mázli) és Vecsernyés János (a film operatőre, az Emelet rendezője) írta. Az egy éjszaka történetét elmesélő darabot Miklauzic Bence rendező (a 33. Magyar Filmszemlén fiatal forgatókönyvírói és közönségdíjat kapott Ébrenjárók és a bemutatás előtt álló A zöld sárkány gyermekei direktora) készítette.
Médiamunkások, anno
Az történetet Mikszáth Kálmán 1880-as évek elején írt tárcanovelláinak karakterei, hangulatai és motívumai ihlették. A történet szerint Rikner Mihály, a Pesti Hírlap szerkesztője egy éjszaka találkozik lapja egykori szedőjével, Gimey Jánossal. Gimey öngyilkossághoz készülődik a hídon, mert két hete megharapta egy veszett kutya. Felajánlja, hogy ha a szerkesztő meghívja egy vacsorára, akkor végignézheti egy veszett ember utolsó éjszakáját.
Az őrülettel, agóniával és borzalmas kínhalállal teli utolsó vacsora során a Vörös Kakas vendéglőben felbukkannak a pesti nyomornegyed jellegzetes alakjai, hogy a különös estét egy kiszámíthatatlan és Rikner Mihály életét végérvényesen megváltoztató végkifejlet felé sodorják…
A film két főszereplője Fenyő Iván (a szerkesztő) és Székely B. Miklós (az öngyilkosságra készülő szedő). A fontosabb mellékszerepekben Lengyel Ferencet, Bánfalvi Esztert, Gazsó Györgyöt, Molnár Erikát, Egyed Attilát és Keresztes Tamást láthatjuk.
Egy ma már nyomaiban sem nagyon létező műfaj
Amikor e sorok szerzője általános és középiskolás volt (a magyar mozgóképművészek számára remek alkotási lehetőségkén) a televízió hetente mutatott be tévéfilmeket/tévéjátékokat (volt év, hogy az átlag inkább a heti kettő felé billent!). Többségében a közönség számára közérthető formában feldolgozva elsősorban a magyar próza és drámairodalom klasszikus és kortárs darabjai kerültek így milliók szeme elé - főműsoridőben.
Maga a műfaj persze nagyon kötött, ma jobbára már csak a dél-amerikai szappanoperákban tetten érhető formákkal dolgozik. Erősen a színházat idézi a színészi szöveg és jelenlét túlsúlya. A jelenetek szinte kizárólag műteremben, díszletek között készülnek. Viszonylag ritka helyszínváltás. A képek többsége a szövegeket hangsúlyozó közeli vagy félközeli beállítás. Általános a felvételek televíziókban szokásos/szükséges felülvilágítása. Konzervatív, de erős forgatókönyv esetében igényes végterméket eredményező keretek…
A labda a köztelevízió(k) térfelén pattog - már mióta
Még a mostani formájára átalakított médiatörvény is úgy tudja, hogy az egyetemes és nemzeti kultúra, köztük a klasszikus és kortárs irodalom, esetenként a környező nemzetek és széles nagyvilág kultúrájának bemutatása és népszerűsítése a közmédiumok kötelezettsége. Hogy a kommersz, populáris alkotások mellett ezeknek esélyük legyen minél többekhez eljutni. Többek között ezért költünk a mindenkori magyar költségvetésből tízmilliárdokat a közmédiumok fenntartására.
A feladat tehát adott. A műfajt egykor csúcsra járató szakembergárda egy jelentős része is elérhető még. Drámai vagy éppen szórakoztató irodalmi alapanyagokban sem nagyon lesz hiány - a könyvesboltok kínálatát elnézegetve, miközben ma már papíron sem fontos megjelennie valaminek a média-nyilvánosságba kerüléshez.
Az ezer tévéjáték országa?
Tessék hát gyártani az egyre jobb tévéfilmeket! Munkát adva a filmes/tévés alkotóknak, színészeknek, íróknak és dramaturgoknak, technikai szakembereknek. (És a kritikusoknak:) Talán még a műfaj kereteinek olyan fajta tágítására is sor kerülhet, mint történt ez az elmúlt évtized elején a Közjáték című kísérleti sorozat esetében. Talán újra rangot jelenthet a filmesek közt, ha valaki rendszeresen és színvonalasan dolgozik ebben a műfajban (is).
Ja igen: és az ilyesmi (szellemiekben és anyagiakban) túl drága dolog ahhoz, hogy a köztévék ne főműsoridőben sugározzák! Ez ügyben is mintaadó lehet a mai estén műsorra tűzött darab. Reméljük a legjobbakat - a magyar tévéjáték jövője ügyében is…
