Hétköznap délelőtt a szombathelyi vásárcsarnokban. A megbeszélt időpont előtt érünk a bejárathoz, így van egy kis időnk nézegetni. Hirtelen ötlettől vezérelve egy kulcsmásoló után nézek, de nem járok sikerrel, a fotósunk, Zsolt, elugrik egy reggelire. „Régen ettem ilyen jót” - értékeli a rántott csirkét. Aztán megérkezik Polákovics Marietta igazgató, akivel még egy korábbi cikk 
21 kiadó üzlet van a szombathelyi vásárcsarnokban - Miért? 2023. January 27. 06:20 kapcsán beszéltük meg, hogy legközelebb a helyszínen találkozunk, és akkor belemegyünk a részletekbe.
Elárulom, tegnap reggel kijöttem előzetes terepfelmérésre, még savanyúságot is vettem. Az lehet, hogy nem messze innen önt láttam, amint az egyik helyiségben tett-vett?
Könnyen lehet, mivel itt dolgozom. Szerintem a retró sarokban látott, ahol segítettem asztalokat rendezni. Nemsokára bringabörze és már erre készülünk.
Mióta vezeti a szombathelyi vásárcsarnokot?
Három éve, 2020. február elsején kezdtem.
Megkérdezhetem, hogy mit csinált előtte?
Egy bioboltot üzemeltető cégnek voltam az ügyvezetője. Az egészség-tudatosság, az egészséges táplálkozás mindig is fontos volt nekem, országos rendezvényeken is voltam előadó. Annak idején úgy gondoltam, egy vásárcsarnok a helyi termékeknek és az őstermelőknek az igazi otthona, rajta keresztül sok embert el lehet érni, így a „missziómat” jobban be tudom teljesíteni.
Nem bánta meg a váltást?
Nem, de arra sem gondoltam, hogy ilyen nehéz lesz. Korábban a saját üzletembe olyan vásárlók érkeztek, akik alapól nyitottak voltak erre a gondolkodásra. A piacon elvileg alapvetés a frissesség, a megbízhatóság, a minőség és az árusokkal való személyes kapcsolat, ugyanakkor azt látom, hogy Szombathely lakossága egyre jobban elkényelmesedik. Az emberek szeretnek munkaidő után vásárolni, egyre többen rendelnek internetről, tájékozódnak a közösségi médiából, és azt vettem észre, hogy erre a piac, illetve a kereskedők nincsenek felkészülve. Megszűnt az a világ, hogy az buszok lerakták az osztrák vásárlókat az ajtó előtt, csak a pult mögött kellett állni és eladni. Nekik is tenniük kell valamit, ha a vásárlói forgalmat növelni akarjuk.
Ez most a legnagyobb kihívás?
Egyértelműen igen. De nemcsak nálunk, hanem gyakorlatilag az ország összes csarnokában. A multinacionális láncok térnyerése mindenhol feladja a leckét, még azoknál a népszerű fővárosi piacoknál is, ahol azt hisszük, hogy minden könnyen megy. Most összefogtunk és lépésről lépésre igyekszünk válaszokat találni. Nagy segítség lenne, ha mellénk állna a kormány, legalább a kommunikáció szintjén. Hogy fontosak a helyi termelők és a helyi termékek, hogy mindenkinek jó, ha az emberek kimennek vásárolni a helyi piacokra. Ha nem történik változás, a kereskedők egymás után adják majd fel. Az őstermelőkre jellemző, hogy generációk követik egymást a pult mögött, már a nagymama, a dédmama, is itt árusított. És látjuk, de hogy ez a családi vonal egyre gyakrabban szakad meg, nagyon kevés az utánpótlás. És az is ritka, hogy valaki kívülről cseppen bele ebbe a világba, hogy elkezd kertet kapálni és utána kihozza a zöldségeket.
Pedig szerintem sokaknak megfordul a fejében, hogy felmond a munkahelyén, elvonul a világtól, vesz egy nagy földet, és majd idehozza a paradicsomot és a zöldborsót, és az milyen jó lesz.
Ki kell próbálni.
Bevallom, hogy én is nagyon ritkán járok piacra. Tudom, hogy kellene, aztán valahogy mégsem érek ide. Itt most látunk vásárlókat a pultok között, ez a szám a megszokott egy hétköznap délelőtt?
A január és a február gyengébb hónapnak számít a kereskedelemben. Ha a hetet nézzük, akkor a régebbi piacnapok, azaz a kedd, a péntek, a szombat és a vasárnap a legforgalmasabb, de a kedd folyamatosan gyengül. A szombat és a vasárnap a legerősebb, a legnépszerűbb továbbra is a zsibvásár. Diákokkal rendszeresen végzünk vásárlószámlálást, ez alapján tudjuk, hogy egy átlagos piacnapon bő háromezer ember jön el hozzánk. Az más kérdés, hogy hányan vásárolnak és hányan járnak ki csak beszélgetni, összefutni valakivel. Ez utóbbi nem ritka az idősebb generáció körében. Most azon dolgozunk, hogy jobban elérjük a napközben dolgozó, fizetőképes vásárlókat.
Bécsben, Londonban járva azt vettem észre, hogy a piacokon megjelentek a fiatalok, divat ilyen helyekre járni.
Nálunk is érezni ilyet, de ez inkább helyi termelős piacokra jellemző. Idén januártól csütörtök délutánonként mi üzemeltetjük ezt a piacot is, időben és térben elkülönülve, és azt vettük észre, hogy nagyon más vásárlók járnak oda. Áprilistól viszont a teljes vásárcsarnok is nyitva lesz csütörtökön délután, így a két vásárlócsoport egyrészt közelebb kerül egymáshoz, másrészt a városlakók végre megtehetik, hogy munka után itt intézhetik a heti nagybevásárlást.
Jól értelmezem, hogy útkeresésében vannak?
Nekünk is változnunk kell, ha meg szeretnénk változtatni a lakosság vásárlási szokásait. A nyitvatartáson kívül fontos kérdés még a digitalizáció. A többi csarnokkal közösen tervezzük megkeresni a bankokat, hogy kedvező feltételekkel tudjuk elérni, hogy minden asztalnál legyen például kártyaleolvasó. A piac személyes műfaj, ahol találkozhatunk a termelővel és az árussal, de azt is látni kell, hogy közben egyre népszerűbb az otthonról való rendelés, és ha nem foglalkozunk ezzel, egy teljes célcsoportot veszítünk el. Belátható jövőben szeretnénk egy átadási pontot is elindítani, ahol az otthonról megrendelt, a kereskedőink által összerakott csomagokat át tudnák venni a vásárlóink.
Ma és tegnap reggel is végigsétáltam a piacon és nem tudtam eldönteni, hogy mennyi az árusok között az őstermelő.
Most inkább a kereskedők látszanak, hiszen ez nem az őstermelők időszaka, mert nem télen nő a répa és a málna, de a bérletek és a napi jegyek számai alapján több százan vannak.
Az infláció miatt kicsit elveszítettem a fonalat: a piaci árak versenyképesek a kiskereskedelmi láncokkal?
Folyamatosan végzünk zöldség- és gyümölcsár összehasonlítást, és amióta a multikat elérték a drámai áremelkedések, szerintem egyértelmű, hogy árban és minőségben is jobbak vagyunk.
Elég sok a kiadó helyiség.
Ezt, ami itt van mellettünk, nemrég mondták vissza. Egy helyi termelős üzlet volt, egyszerűen nem tudták kitermelni a megnövekedett energiaköltségeket. A többi kiadó üzlet esetében nem az energia a gond, még csak nem is a bérleti díjak, inkább a munkaerőgondok és a gazdasági környezet maga. Ruházati üzleteket biztos tudnánk nyitni, de annak nem látom értelmét.
A vásárcsarnok a szombathelyi önkormányzathoz tartozik, önálló gazdálkodású városi intézmény, de ritkán hallunk a gazdálkodásáról.
Eddig mindig nyereségesek voltunk, most először igényeltünk 23 millió forint támogatást a magas energiaköltségek miatt. Amivel lehet spórolunk, nincs fűtés, ahol nem szükséges, ott lekapcsoljuk a lámpákat, nincs légkondíciónk sem.
Annak idején figyelemmel kísértem az vásárcsarnok felújításának a pályázatát, és nagyon sajnáltam, hogy nem az eredeti tervek valósultak meg, napelemekkel, hőszivattyúkkal és zöldtetővel. Abban egyetértünk, hogy hatalmas ziccer maradt ki.
Ez így van, de erről mi tehetünk a legkevésbé. A város szerintem most megteszi azt, amit tud.
Az átadás után többször szóltak a hírek a működtetés nehézségeiről. Téma volt például a penészedés. Ezek a gondok rendeződtek?
Ez még az ideiglenes időszakban volt, egy épületbe voltak bezsúfolva a kereskedők és nagyon magas volt a páratartalom. Még akkor elvégeztük a penészmentesítést, új ablakok nyíltak, így azóta megszűnt ez a probléma.
A beszélgetés elején említette az itteni programokat. Ezek is az irányváltás jelei.
Amióta újranyitottunk, szervezünk ide eseményeket, újabban az Agora is besegít ebben. A közösségépítésen kívül nagyon fontos a vásárlók becsalogatása és a forgalom növelése. Nem titok, hogy a fiatalokra és a családosokra koncentrálunk. Március 5-én kerékpáros nap lesz, adásvétellel, szervizzel, ahol ki lehet próbálni a Lime-rollereket is, a következő hétvégén pedig bababörzét tartunk. Olyan embereket próbálunk bevonzani ezekkel a programokkal, akik talán nem járnak piacra, de ha itt vannak, talán megérzik az ízét és legközelebb már nálunk vásárolnak.
Viszont az osztrák vásárlók már nem valószínű, hogy visszatérnek.
Még az sem lehetetlen, mert éppen tárgyalunk ausztriai utazási irodákkal. Abban gondolkodunk, hogy aki a városba érkezik, akár mint turista, akár üzleti úton van, legyen ott a megállói között a szombathelyi vásárcsarnok, a helyi termékek, a helyi ízek. A piacok mindig jó képet adnak az adott vidékről és az ottani emberekről. És szerintem a szombathelyi vásárcsarnokot lehet mutogatni.
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
