Míg a ruhatárnál ácsorogtunk, egy idősebb úr félhangosan megjegyezte, 25 éve lehetett utoljára Szombathelyen Nádas Péterrel találkozni. Nem véletlenül jött össze a WSSZ-ben a pótszékes teltház. Pedig a Zala megyei Gombosszeg, ahol Nádas él, nincs is olyan messze. Mellékszál, nyáron eltévedtünk arrafelé, meg is lestük a ligetes zöldben megbúvó házat, ahol regényfolyama, a Párhuzamos történetek is sok éven át íródott. Nádas feldobta ezt a göcseji kis falut, a dombok közt takarosan rendbe tett házak sorát láttuk. Vonzóvá tette a környéket.
Morózusabb embernek gondoltuk. Kellemes társalkodó, aki nem akar szórakoztatni, írófejedelem szerepében pózolni, viszont csípős a humora. Minden mondatának értelme és oka van, nem tud felszínesen társalogni. Beszélgetőtársa ezen az estén a Szépírók Társaságától, mint fő szervezőtől Darabos Enikő volt.
Valamiért időről időre visszatér a drámaíráshoz, ezért a színház a helyszín
Úgy mesélt a színházról, mint egy régi szerelemről, ami már elmúlt. Saját drámáival kapcsolatban elég szkeptikus, három T kezdőbetűs (Takarítás - 1977, Találkozás - 1979, Temetés - 1980) drámát írt, amiknek sajnálatos módon a mai színházi világban
nincs már helyük
. Molnár Gál Péternek ezzel kapcsolatban volt egy találó poénja. Egyszer megkérdezte tőle:Te Péter, ha ezek a darabok ennyire jók, akkor miért olyan rosszak?
Valami nem stimmel velük, lehet, hogy csak az, hogy a cenzúra miatt hosszú ideig nem lehetett játszani őket, vagy ha lehetett, akkor lehetetlenül kis nézőtér előtt, lehetetlen időpontokban.Pedig játszani akarták, Pécsett 78-79-ben műsorra is tűzték egy darabját, első vagy második próba után a kor kultúr-atyaistene Aczél Györyg betiltotta.
Két év múlva előadták ugyan Győrben a Takarítást, Szikora János rendezésében, de összesen 80 néző fért be a próbaszínpadra. Aczél György megengedte azt is, hogy a Pesti Színházban Ruttkai Éva főszereplésével szintén bemutathassák ugyanezt. Valószínűleg azért ment bele, mert tudta, hogy Ruttkai nagybeteg, rákja van. Viszont Aczél kikötésére csak éjjel fél tizenegykor lehetett játszani, és a fél nézőteret lezárták. Még egy feltétel volt, csak a két országos szaklap írhatott róla. Gyakorlatilag a közönség kiszorításával játszották. Nem érvényesült a darab kettős nyelvezete, az emelt melodramatikus szöveg és az obszcén köznyelv csak megfelelő térben hat, kellett volna az a vizesárok - meséli a szerző.
Nádas szerint: ha egy darabot, amikor megszületik, nem adhatnak elő, akkor annak nem fejlődik ki a játszási hagyománya.
Minden korszaknak van egy feszültsége, amire reagál egy darab, és ha nem mutatják be időben, sok évvel később már nem lehet sínre rakni.
Ascher Tamás szerint azért nem lehet Nádas darabjait játszani, mert nem lehet őket megrendezni, minden nagyon meg van írva, nem hagy helyet a rendezésnek, túl erős dramaturgiai utasítások ad.
Ruttkai Éva kapcsán Nádas elmesél még egy jó sztorit
Még a próbafolyamat elején kitalálták, hogy Ruttkai hosszú estélyiben lép majd színpadra. A darab elején a színésznő egy széken ült, és keresztbe tette a lábát, miközben oldalt a ruhán a slicc szétnyílt:
az ember attól kezdve csak a lábát figyelte, holott amikor ment fel a lépcsőn az öltözőbe, akkor az látszott, hogy nincs szép lába, de színpadon ezzel a mozdulattal szép lábat csinált magának.
A rendező is észrevette a keresztbe tett lábat, és kérte Ruttkait, ne csinálja ezt, mert túl sok a szerephez. 2-3 előadásig bírta a művésznő, utána megint csak keresztbe tette:)Aczél elvtárssal egyszer találkozott
Olyannyira nem sikerült a beszélgetésük, hogy kilenc évig tartott a feszültség, addig nem jelenhetett meg egy sora sem:
Én nem haragudtam rá, ő se rám, csak listára tett. Fura mód nem is volt lista, 89-ben legalábbis alig találtak, mind telefonon tárgyalták le ezeket, hogy ne legyen nyoma.
Győrben egy ideig a színházban lakott
1980–81-ben a győri Kisfaludy Színház szerződtette mint lektort, ez olyan állásféleség volt, mint egy segéddramaturgé. Ott lakott a színházban, volt egy dramaturgi szobája egy dívánnyal, folyosón kellett kimenni egy másik lépcsőházba, ott lehetett zuhanyozni. Éjszakánként, mint egy kísértet, járkált egy szál pizsamában a kihalt színház folyosóján.
A magyar színészekkel az a problémája, hogy csak nyaktól felfelé játszanak
Mintha nem lenne testük! – közli. A nézők a kelet-európai színházakban tanulságokat keresnek, közben pedig beszélő fejeket látnak. Ugyanakkor, vallja, a színházban a nézőnek van két szeme, látja is azt, ami a testtel történik, és ez gyakran a beszéden túl bőven elég.
Ezért is rajongott a rendezőzseni, Jerzy Grotowski munkáiért, akinek az előadására el is zarándokolt, az Apocalypsis cum figuris című darabját háromszor is megnézte, akkora hatással volt rá.
Szereti, hogy nincs főnöke
A színházi munka és prózaírás között Nádas szerint alapvető különbség az, hogy a prózaíró saját maga főnöke, maga határozza meg a munkamenetét, senki nem szól bele, mikor, mennyit ír. Régebben, ha reggel nekiállt, általában délután 2-3-ig dolgozott, de meséli, minél idősebb, annál kevesebbet bír az íróasztal mellett ülni. De szereti, ha az ember saját maga ura, senki sem szól bele, mikor mit csinál,
ha felkopik az állam, az is az én bajom
.Nincs tökéletes mű – Michelangelo Dávid szobra sem az.
A színház akkor is érdekes lehet, ha unalmas, mert emberekkel, testekkel találkozunk, élőben látjuk vonásaikat, gesztusaikat, testi hibáikkal együtt. Mert tökéletes emberi test nem létezik, még Michelangelo Dávid szobra sem az teszi hozzá. Minden részlete tökéletes, de összességében nincs meg benne a harmónia, a részek nem illenek össze.
Ahogy meséli, minden remekműben van egy repedés, nincs olyan alkotás, amiben ne lenne olyan mozzanat, ami nem oda illik, mert a szerző nem tudhat mindent. Regényírás közben ő maga is érzi, hogy vannak hibák, de
vannak bizony korrigálhatatlan hibák is, amiket úgy ahogy van, ott kell hagyni.
Kész a memoár
Életrajzi írása tavasszal, a könyvhéten fog megjelenni. Nehéz feladat volt megírni, ezért is hagyta így „öreg korára” a feladatot. A legfontosabbnak nem az őszinteséget, nem is az igazságot, hanem a hitelességet tartja:
Egy író-olvasó találkozón Eszterházy Péterhez odament egy nő, és bevallotta neki, hogy ő szerelemes belé. Péter erre így válaszolt: „Asszonyom, én nem vagyok.” Írás közben is az „én nem vagyok” állapotig kell eljutni.
A fő kérdés számára nem az, hogy mi vagy, vagy milyen vagy, hanem az, hogy ki vagy. Erről mesél majd.Az életrajzi könyve terjedelmes lesz, de csak kamaszkorig megy el benne, kinéz ugyan a felnőttkorra, de ahogy a Párhuzamos történetek, úgy ez is nyitott könyv marad. Mert ahogy a magzati korunkra, úgy a halálunkra sem tudunk visszaemlékezni. Semmilyen elképzeléssel nem rendelkezhetünk a saját halálunkról sem. Az élet nem kerek, és nincs eleje, sem vége:
Önmegszüntető lények vagyunk, bár ilyen lények állítólag a természetben nincsenek, de nem igaz, hogy a megdicsőülés felé törekszünk, a pusztulás felé tartunk mindannyian.
Az életrajzírás közben egyedüli tabu számára az erotika volt, ezt „elmaszatolja” (ez is Eszterházy fogalom) mert élő eleven embereket érintene, és nem akarja elárulni őket.
Egyszer valaki azt mondta róla, meséli végezetül, hogy ő a nyíltságot rejtőzködésre használja, teljes nyíltság ugyanis nincs. És ez pont igaz rá:)
