Nagy Ervin megénekeltette a líraian korzózó szombathelyieket

A szombathelyi, költészet napi túrán a jámbor indiántól a nép fián át eljutottunk a nagy mecénáshoz, nem mindennapi élményeket szerezve..

Ha nagyon akarjuk, akkor a magyar költészet napja egy dupla szülinap, hiszen Márai Sándor is ezen a napon látta meg napvilágot, kereken öt évvel József Attila előtt. 2024. április 11-én pedig a szombathelyi Lírai Korzó miatt lett emlékezetes, mert nem csak végigjárhattuk a Vas megyei költők szobrait, emléktábláit, hanem élményekkel gazdagodtunk is.

Lírai korzó
Nemény András, Czetter Ibolya és Nagy Ervin
Mészáros D. Zsolt

A kellemes tavaszias időben két idegenvezetőt is kaptunk. Egyrészt ott volt Czetter Ibolya, az ELTE-SEK Magyar Irodalomtudományi Tanszékének tanára, tanszékvezetője, aki a tankönyvi keretekből kinőve igyekezett érdekes információkat is megosztani az érdeklődőkkel.Másrészt pedig Nagy Ervin színész, aki nemcsak szavalt, de meg is énekeltette a szombathelyieket.

A kiindulópont a szombathelyi Berzsenyi tér volt, ahol a Szerb Antal által csak jámbor indiánnak titulált Berzsenyi Dániel szobra áll. Impozáns darab, mindig olyan, mintha dolga volna, siet el a talapzatról, rohan dolgozni, erőt sugároz, és nem véletlenül. Berzsenyi nem csak a szellemét, de a testét is folyamatosan edzette. Az Osztályrészem című versében erről így vallott:

Én egykorúim között legelső magyar táncos voltam; lovat, embert, asztalt átugrani nekem játék volt, Sopronban magam tizenkét németeket megvertem, és azokat a város tavába hánytam; és az én szeretőm az én karjaim között elalélt.

Nagy Ervin az A magyarokhoz és az A közelítő tél című verseket szavalta el, és nem iparosmunka alapon, tényleg volt benne átütő erő. Mindig öröm, ha egy színészen látszik, hogy felkészült és nem csak rutinból nyomja a kötelezőt.

A második állomás előtt kaptunk egy random műsorszámot, hiszen a Magyar Honvédség, Klempa Kálmán 7. Területvédelmi Ezred 83. Területvédelmi Zászlóalja nyílt kiképzési napot tartott a helyszínen, így némi alaki bemutatót is felvonultatott a költészet napja. Arra vonatkozó információt nem kaptunk, hogy Klempa Kálmán a szavakat is katonás sorokba rendezte-e, így az ő lírai énjéhez nem kerülhettünk közelebb.

Az MMIK előtti téren Petőfi Sándor szobránál folytatódott a műsor, ezen a ponton talán indokoltabb lett volna a katonák jelenléte, hiszen jelenlegi tudásunk szerint Petőfi csatában vesztette életét. Ahogy a szobra, úgy Petőfi zsenije is mindig magasabbra, az ég felé törni vágyott. A nép fia volt, amit a szubjektív képalkotásával csak még jobban nyomatékosított.

Az itt elhangzott Hazámban és a Világosságot című versek most sokkal jobban estek az ember fülének és lelkének, mint a mostanában sokat emlegetett Nemzeti dal, ami persze kétségtelenül szintén jó vers.

Innen nem kellett sokat sétálni, a kis parkos rész túloldalán már Weöres Sándor szobrához érkezett a tömeg. Weöres nem volt a rendszerbe illeszthető, ő egy olyan világban létezett, ahol csak a legnagyobb költők voltak jelen. Kicsit hiányoltam Mióki macskát az elhangzott ismertetőből, mert őt mindig vitték magukkal Weöresék.

Lírai korzó
Weöres és Mióki, na meg az összegyűltek
Mészáros D. Zsolt

Az ide szánt szavalás viszont nem várt fordulatot vett. Nagy Ervin a Valse Triste című verset még olvasta, aztán egy hirtelen gondolattól vezérelve elénekelte az A galagonyát, mert gyerekkorában ennek a megzenésített változata tudta megnyugtatni igazán.

Egy hosszabb séta következett, méghozzá a Berzsenyi Dániel Könyvtár elé, hiszen sokáig a könyvtár melletti épületben lakott Gazdag Erzsi, aki Sebesi Erzsébet néven látta meg a napvilágot, de mivel törvénytelen gyermek volt, így hamar a nagymamájához került Sárvárra. A nagyit pedig Gazdag Erzsébetnek hívták, így a költőnő az ő tiszteletére változtatott nevet.

Gazdag Erzsi elsősorban gyerekverseiről ismert, de itt most két felnőttek szóló darabot hallhattunk, az Emberi beszéd és a Találkozás címűeket.

Lírai korzó
Sokan voltak! Kattintson a galériánkért
Mészáros D. Zsolt

Végül egy közös pontban ért véget a séta a Savaria Múzeum kertjében, hiszen Pável Ágoston Weöres Sándor és a Gazdag Erzsi életében is fontos szerepet játszott. Pável nem csak néprajzkutató és nyelvész volt, hanem mindemellett egyfajta mecénás és költő is, így számára evidens volt, hogy a két titánt segítse pályájuk korai szakaszában.

Páveltől egy nagyon is aktuális verset választottak: az Annyit beszélnek máma gyűlöletről címűt, és itt igazán átütött, hogy Nagy Ervin mennyire lubickol mai szerepében.

Kellemes másfél-két óra volt ez a városban, érdekes infómorzsákkal, és jó volt látni, hogy a versek körül forgott minden, egy értő ember tolmácsolásában.

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk, vagy küldjön róla fotót. Akár névtelenül, titkosított üzenetküldő rendszerünkön keresztül itt, vagy facebook messengeren ide kattintva. Esetleg emailben, itt: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje. A részletes moderálási szabályokért ide kattintson!

Kultúra