Ha nagyon akarjuk, akkor a magyar költészet napja egy dupla szülinap, hiszen Márai Sándor is ezen a napon látta meg napvilágot, kereken öt évvel József Attila előtt. 2024. április 11-én pedig a szombathelyi Lírai Korzó miatt lett emlékezetes, mert nem csak végigjárhattuk a Vas megyei költők szobrait, emléktábláit, hanem élményekkel gazdagodtunk is.
A kellemes tavaszias időben két idegenvezetőt is kaptunk. Egyrészt ott volt Czetter Ibolya, az ELTE-SEK Magyar Irodalomtudományi Tanszékének tanára, tanszékvezetője, aki a tankönyvi keretekből kinőve igyekezett érdekes információkat is megosztani az érdeklődőkkel.Másrészt pedig Nagy Ervin színész, aki nemcsak szavalt, de meg is énekeltette a szombathelyieket.
A kiindulópont a szombathelyi Berzsenyi tér volt, ahol a Szerb Antal által csak jámbor indiánnak titulált Berzsenyi Dániel szobra áll. Impozáns darab, mindig olyan, mintha dolga volna, siet el a talapzatról, rohan dolgozni, erőt sugároz, és nem véletlenül. Berzsenyi nem csak a szellemét, de a testét is folyamatosan edzette. Az Osztályrészem című versében erről így vallott:
Én egykorúim között legelső magyar táncos voltam; lovat, embert, asztalt átugrani nekem játék volt, Sopronban magam tizenkét németeket megvertem, és azokat a város tavába hánytam; és az én szeretőm az én karjaim között elalélt.
Nagy Ervin az A magyarokhoz és az A közelítő tél című verseket szavalta el, és nem iparosmunka alapon, tényleg volt benne átütő erő. Mindig öröm, ha egy színészen látszik, hogy felkészült és nem csak rutinból nyomja a kötelezőt.
A második állomás előtt kaptunk egy random műsorszámot, hiszen a Magyar Honvédség, Klempa Kálmán 7. Területvédelmi Ezred 83. Területvédelmi Zászlóalja nyílt kiképzési napot tartott a helyszínen, így némi alaki bemutatót is felvonultatott a költészet napja. Arra vonatkozó információt nem kaptunk, hogy Klempa Kálmán a szavakat is katonás sorokba rendezte-e, így az ő lírai énjéhez nem kerülhettünk közelebb.
Az MMIK előtti téren Petőfi Sándor szobránál folytatódott a műsor, ezen a ponton talán indokoltabb lett volna a katonák jelenléte, hiszen jelenlegi tudásunk szerint Petőfi csatában vesztette életét. Ahogy a szobra, úgy Petőfi zsenije is mindig magasabbra, az ég felé törni vágyott. A nép fia volt, amit a szubjektív képalkotásával csak még jobban nyomatékosított.
Az itt elhangzott Hazámban és a Világosságot című versek most sokkal jobban estek az ember fülének és lelkének, mint a mostanában sokat emlegetett Nemzeti dal, ami persze kétségtelenül szintén jó vers.
Innen nem kellett sokat sétálni, a kis parkos rész túloldalán már Weöres Sándor szobrához érkezett a tömeg. Weöres nem volt a rendszerbe illeszthető, ő egy olyan világban létezett, ahol csak a legnagyobb költők voltak jelen. Kicsit hiányoltam Mióki macskát az elhangzott ismertetőből, mert őt mindig vitték magukkal Weöresék.
Az ide szánt szavalás viszont nem várt fordulatot vett. Nagy Ervin a Valse Triste című verset még olvasta, aztán egy hirtelen gondolattól vezérelve elénekelte az A galagonyát, mert gyerekkorában ennek a megzenésített változata tudta megnyugtatni igazán.
Egy hosszabb séta következett, méghozzá a Berzsenyi Dániel Könyvtár elé, hiszen sokáig a könyvtár melletti épületben lakott Gazdag Erzsi, aki Sebesi Erzsébet néven látta meg a napvilágot, de mivel törvénytelen gyermek volt, így hamar a nagymamájához került Sárvárra. A nagyit pedig Gazdag Erzsébetnek hívták, így a költőnő az ő tiszteletére változtatott nevet.
Gazdag Erzsi elsősorban gyerekverseiről ismert, de itt most két felnőttek szóló darabot hallhattunk, az Emberi beszéd és a Találkozás címűeket.
Végül egy közös pontban ért véget a séta a Savaria Múzeum kertjében, hiszen Pável Ágoston Weöres Sándor és a Gazdag Erzsi életében is fontos szerepet játszott. Pável nem csak néprajzkutató és nyelvész volt, hanem mindemellett egyfajta mecénás és költő is, így számára evidens volt, hogy a két titánt segítse pályájuk korai szakaszában.
Páveltől egy nagyon is aktuális verset választottak: az Annyit beszélnek máma gyűlöletről címűt, és itt igazán átütött, hogy Nagy Ervin mennyire lubickol mai szerepében.
Kellemes másfél-két óra volt ez a városban, érdekes infómorzsákkal, és jó volt látni, hogy a versek körül forgott minden, egy értő ember tolmácsolásában.
