Ha az ország menedzselésében nem is, de kommunikációban mindig is maradandót alkotott a kormánypárt.
Hogy mikor történt a politikai propaganda szintugrása, az már a homályba vész, valószínűleg nem is lehet egy konkrét mérföldkőhöz kötni. Az évről évre, hónapról hónapra kapaszkodott fel (vagy inkább le) a lépcsőkön.
A bevándorlók éppen tíz évvel ezelőtt, 2015 körül jelentek meg Magyarországon tömegesen, amire azonnal lecsapott a Fidesz.
Jó érzékkel rájöttek, hogy ez a jelenség az elkövetkezendő időben nemcsak probléma, de védhetetlen ügy is lesz az egész kontinensen, és erre a témára könnyen és kockázatmentesen fel lehet húzni egy masszív propagandát.
A „migráns” szónak pillanatok alatt sikerült egy nagyon erős negatív töltést adni, olyannyira, hogy még az általános iskolás gyerekek is ezt a jelzőt használták, ha bántani akarták a társukat.
A probléma korai felismerésében kétségkívül igaza volt a kormánypártnak, ugyanakkor a kampányból áradó alig burkolt idegengyűlölettel és a mérnöki pontossággal gerjesztett félelemkeltéssel jóvátehetetlenül és visszafordíthatatlanul megmérgezték a magyar közéletet.
Azt is elérték, hogy többé ne lehessen érdemben beszélgetni és vitatkozni a bevándorlásról, vendégmunkásokról, Európáról és a határok lebontásáról. Megkezdődött az ország ajtajainak behajtása.
2019-ben már túl voltunk a Soros-kampány csúcspontján, de a migránskérdésről még lehetett bőrt lehúzni.
Erre csatlakozott rá a szombathelyi Fidesz-frakció a február 28-i közgyűlésen, ahol – a jegyzőkönyv tanúsága szerint – 84-szer hangzott el a „migráns” vagy „menekült” szó.
Ott voltam az ülésteremben, egészen szürreális volt.
Ugyanez a közgyűlés tárgyalta többek között a 2019-es városi költségvetést, a bérlakásépítést, a szervezeti és működési szabályzat változását, a vagyongazdálkodási koncepciót, az útfelújítási programot, a 11-es huszár úti laktanya ügyét, a közlekedés problémáit, a Haladás-focicsapat ügyeit, a Szomhull és a SZOVA igazgatóinak kérdését, a közterület-felügyeletet, az állattartást, a közétkeztetést.
Összesen 36 előterjesztés került a városatyák elé, és ezek tárgyalása közben sikerült összehozni a fenti 84-es számot.
A kormánypárti képviselők szerint a másik oldal támogatta a kötelező kvótákat (emlékszik erre még valaki?), ezért a baloldal „bevándorláspárti”, és ezt folyamatosan tudatosították, teljesen függetlenül attól, hogy milyen előterjesztést tárgyaltak éppen.
És ezt tessék elképzelni még 78-szor!
Ott helyben mindez egyszerre volt bosszantó, vicces és szomorú, hiszen mégiscsak komoly, ne adj isten jó szándékú emberek adták elő ezt a színjátékot.
Ugyanakkor a történethez hozzátartozik, hogy a Fidesz három hónappal később hozta az EP-választás Szombathelyen is, ahol a listás szavazatok 52,2 százalékát söpörték be.
Azóta sok víz folyt le a Perinten, a bevándorlás érzékenyebb téma lett a kormány számára a vendégmunkások áradata miatt, ezért helyette később megérkezett Brüsszel.
Ha valaki hat évvel ezelőtt azt jósolja, hogy majd 2025-ben a magyar kormányzati narratíva leginkább egy szomszédját lerohanó háborús agresszor ország propagandájával cseng majd össze, és a fő ellenség az unió fővárosa lesz, nyilván nem hisszük el.
Mi lesz itt újabb hat év múlva?
