Ezeket a felvételeket pontosan egy éven át készítették (tizenkét másodpercenként), hogy végül összehozzák belőlük ezt a bámulatos kommentármentes kisfilmet.
Köszönhetően annak, hogy a képek az extrém ultraibolya tartományban készültek, megfigyelhetőek a napfoltok, illetve annak a jelenségnek a hatása is, hogy a Nap képlékeny plazmaanyaga - ami laza 500 ezer Celsius fokon izzik - az egyenlítői területen gyorsabban forog, mint az ottani sarkvidékek közelében. Ez az eltérő forgási sebesség okozza ugyanis azt, hogy a csillag mágneses mezejének erővonalai olykor "összekuszálódnak", és hurkok csapnak ki az égitestből - ezt hívjuk napkitörésnek.
Hát így néz ki naprendszerünk 150 millió kilométerre fortyogó főszereplője a NASA szemével:
