Talán néhány olvasó még emlékszik arra, hogy e sorok írója két dolgon is meglepődött a szombathelyi Múzeumok Éjszakáján. Egyrészt azon, hogy milyen sok embert mozgat meg egy ilyen rendezvény, másodszor meg akkor, amikor végigfutott a Szombathelyi Képtár emeleti időszakos kiállításán. Merthogy annak színvonala és üzenete kilóg csak nagyobb mértékegységgel értelmezhető, gyakorlatilag lehetne bárhol, Budapesten, Bécsben vagy Londonban.
De ez most történetesen Szombathelyen van, ami arról is elgondolkodtat, hogy talán nekünk is nyitottabb szemmel kellene járnunk, és akkor talán nemcsak véletlenül futnánk bele ilyen felfedezésekbe.
Mindenesetre most arra kértük a „Slow Animals” két kuráturát, Baki Orsolyát és Farkas Imrét, hogy legyenek segítségünkre a látottak értelmezésébe.
A kortárs képzőművészetre amúgy jellemző, hogy az alkotások első látásra érthetetlennek tűnnek, de már apró segítséggel is kinyílnak az ajtók a befogadás felé vezető úton.
Elsőként megtudjuk, hogy a kiállítás mögött egy szombathelyi egyesület áll. A 2015-ban alakult Westwerk Egyesület 2015 óta szervez Szombathelyen kiállításokat, performance-okat, művészeti táborokat, szakmai konferenciákat.
Habár az egyesületnek már számtalan közös megmozdulása volt, ez az első országos csoportos kiállítás, amit szervetek.
A kiállítás a Bloomsday-en nyílt, és véletlenül, James Joyce Ulyssesének is van egy zöld, ökológiai vonala, amit az egyesület több tagja is roppant fontosnak tart.
Mindig is szerettük volna tudni, hogy mi a kurátorok feladata egy kiállítás kapcsán, és most ezt is megtudtuk. Ezek szerint a kurátor kiválasztja a témát, kigondolja, milyen művészeket tud megszólítani, ő maga kiket szeretne látni. A „Slow Animlas” estében például vannak olyan országos nevek, amelyek kihagyhatatlanok, és ugyanaz vonatkozik azokra az alkotókra, akiknek a neve összeforrt a Bloomsday-jel.
Az egyesület a pénzügyi hátteret pályázatokkal teremtette elő, és besegített a város is. A kurátorok először abban gondolkodtak, hogy a kiállítást a Bloomsday miatt kiviszik az utcára, aztán úgy döntöttek, a Képtár tökéletes és méltó tér lesz mind az alkotók, mind az alkotások számára, és a kiállítás „végre nem arról szól, szól, hogy a vidéki sebeinket nyalogatjuk.” Mindenki nagy örömmel fogadta el a meghívást, és sokan erre az alkalomra külön művet alkotott.
A fővárosi alkotók műveit a Ludwig Múzeum segített begyűjteni, onnan hozták el őket Szombathelyre.
A kiállítás központi témája a növény, ami újabban nagyon érdekli a filozófusokat és a művészeket is. A növényeket a közgondolkodásban még állatoknál is kevesebbre (innen a cím: lassú állatok) tartjuk, sőt sokszor nem is érzékeljük létezésüket őket a környezetünkben.
Aki eljön megnézni a szeptember elejéig nyitva tartó kiállítást, és reméljük, még sokan lesznek, célszerű elolvasnia a bejáratnál elhelyezett rövid szövegeket. Sokat segítenek a megértésben. Ilyenre gondolunk:
"Milyen érzés növénynek lenni? A növények dinamikusak és rugalmasak, bensőséges kapcsolatban élnek környezetükkel. A legújabb neurobiológiai kutatások szerint a növények érzékelik a külvilágot, és célirányosan cselekednek. Ha hosszabb ideig figyeljük a növényeket, figyelmesen tanulmányozzuk őket, és tudatosan elsajátítjuk viselkedési szabályaikat, életmódjukat, átalakulás kezdődik bennünk is. Gondolkodásunk gördülékenyebbé és dinamikusabbá válik; ráébredünk, hogy miként vagyunk beágyazva a világba."
Nemcsak a szakma, a látogatók nagyon jól fogadták a Szombathelyen szokatlan kiállítást, a hétköznapi emberek is könnyen ráéreznek az üzenetre – tudtuk meg.
Végül a kurátorokat arra kértük, hogy válasszak ki négy jellegzetes, de egymástól nagyon különböző alkotást, és segítsenek értelmezni őket a számunkra.
Mátyási Péter: Növényportrék
A kiállítást domináló alkotás gyakorlatilag egy halotti portré. A keretekben kihalt növények láthatók, hasonlóan az otthonok falán található elhunyt hozzátartozókhoz. A mű „emberiesíti” a növényket, ugyanakkor a növények egyediségének a biológiai problémáját is feszegeti.
Horváth Márk: Horváth Márk, Lovász Ádám: A növényi lét filozófiája
Az alkotók az irodalom felől közelítek a növényvilághoz. A szöveg azt a kimondatlan hitünket kérdőjelezi meg, hogy a növények valamiféle ártatlan tisztaságot jelentenének meg. Ez éppúgy hamis, mint amikor bő száz évvel ezelőtt a művészek a gyarmatokon élő bennszülöttek életét idealizálták.
Szabó Eszter Ágnes: Ültetvény tányér
A magokat a művész a megnyitón ültette el, és az eltelt időben a növények szépen kikeltek a tartóban, mi több, életben is maradtak idáig. Izgalmas kérdés, hogy természetes fény nélkül meddig és hogyan tud élni egy növény. Egyelőre jól érzi magát.
Tóth Kinga:Garden sorozat
A világban sokat utazó művész leginkább szemétből és hulladékból építi kollázsait. Ezek egy része szállodákból van. A Képtárban most egy olyan műve van, amelynek alkotóelemei (banánhéj, szőlőcsutka) szerves növényi eredetűek. Tóth Kinga irodalmi munkássága is jelentős.
A kiállításon szereplő művészek:
Áfrány Gábor - médiaművész Baki Orsolya - képzőművész Bonyhády Károly – grafikusművész Buharov testvérek – képzőművészek Dániel András - grafikusművész Dénes Nóra – fotóművész Deres Zsófia - költő Farkas Imre - képzőművész Géczi János – képzőművész Gerhes Gábor- képzőművész Grubánovics Attila - képzőművész Horváth Dániel – képzőművész Horváth Zsófia - festőművész Karácsonyi László – képzőművész Kassai Ferenc - grafikusművész Kis Róka Csaba – festőművész Masszi Ferenc - képzőművész Módra Bettina - képzőművész Molnár Mercédesz - szobrász Nagy Csaba- képzőművész Nagy Róbert - médiaművész Navratil Judit - médiművész Pálfy Gyöngyvér - szobrász Rasperger Dávid - képzőművész Söptei Eszter - iparművész Süveges Rita – képzőművész Szabó Eszter Ágnes - képzőművész Szántó István – festőművész Szirmai Nóra - képzőművész Sztranyák Zsófia – képzőművész Szurcsik János - képzőművész Szurcsik Walenta Andrea - képzőművész T. Takács Tibor - festőművész Takács Fruzsina - médiaművész Tóth Kinga - képzőművész, irodalmár Tóth Norbert - képzőművész Tóth Péter - építész Veres Adrienn – képzőművész W. Horváth Tibor – médiaművész A kiállítás kurátorai: Baki Orsolya és Farkas Imre
