A Puskás Galéria idei második kiállítása nyílt meg március 6-án. Az országosan is elismert Vörös Ferenc festőművész képeiből Hódolat a nőknek címmel láthatunk válogatást. A sárvári születésű művész 1999-ben alapítója volt a Puskás Galériának az akkori igazgatóval Németh Istvánnal és Molnár Zoltánné tanárnővel együtt.
Vörös Ferencnek szívügye volt a tehetséggondozás, és mint rajztanár fontos szerepet vállalt ebben. A 27 éve működő galéria a most látható életmű-kiállítás dátuma nem véletlen, hiszen a művész rendszeresen meglepte grafikáival nőnap alkalmából a kolléganőit.
Ahogy az már megszokott a Puskás Galéria megnyitóin, - melyen a diákok közül is sokan részt vettek - a zene sem maradhatott el: Földes Máté a Művészeti Szakgimnázium hallgatója a J.S. Bach E-dúr Partitából a Gigue tételt hegedülte el.
Az alkotó megismerését a személyes történtek mindig segítik. Torjay Valter festőművész megnyitó beszédében elmesélte, hogy lett középiskolai éve alatt a Vörös Ferenc a tanára, mentora, akinek "köszönheti" a máig tartó lelkesedését. "Vörös Ferenc művészetében a legszebb vonal az, ami a nőkről szól. Egyfajta ideát festet"- mondta.
"Az élet szép, mindenkinek tudom ajánlani." Ezzel Vörös Ferenc idézettel folytatta a visszaemlékezést Mentes Vilmos nyugalmazott igazgatóhelyettes, a festőművész barátja. Felelevenítette többek között, hogy hogyan ismerkedett meg a sárvári születésű festőművésszel és hogyan alakult a barátságuk az évek, évtizedek alatt.
Vörös Ferenc hagyatékát özvegye, Vörösné Budai Mária gondozza, aki ennek a kiállításnak is a mozgató ereje és ösztönzője. Pár mondatban ő is köszöntötte az egybegyűlteket.
A kiállítás megnyitót pedig Vörös Ferenc unokája Kolsuz Lara Asya zárta, aki a Republic Együttes "Ezt a földet választottam" című dalát adta elő.
Vörös Ferenc festőművész, grafikus, tanár (1931-2019)
Szakmai életútja
Az alapfokú (elemi, polgári) iskoláit 1946-ban fejezte be. Szombathelyen a Közgazdasági Szakközépiskolában érettségizett 1950-ben. Pécsett a Tanárképző Főiskolán 1954-ben rajz-történelem szakon szerzett tanári diplomát.
Mesterei: Budai Lajos György, Kokas Ignácné, Soltra Elemér, Kelle Sándor és Lantos Ferenc voltak.
Pályáját 1955-ben Sárváron kezdte, 1975-ben került Szombathelyre a Kanizsai Dorottya Gimnáziumba. Nyugdíjba vonulásáig (1995) itt dolgozott, de azt követően még húsz éven át, három középiskolában, óraadó tanárként dolgozott.
Félszáznál is több rajztanár, képzőművész, építészmérnök, dekoratőr tartja Őt elindító mesterének. Van azonban tanítványai sorában kiváló festőművész, fotóművész, művészettörténész, restaurátor is, mint Büki Barbara, Czebula Anna, Ferencz Eszter, Kondor János, + Mészáros László, Simon János, Stekovics Gáspár, Stekovics János, Torjai Valter és még sokan mások.
Fő erőssége volt az akvarell. Képein figurális kompozíciók, karakteres portrék, hangulatos tájképek és úti élmények jelennek meg.
Koloritja a posztimpresszionistákéra emlékeztet. Anyagszerűen megjelenített csendéletei, anatómiai hűséggel ábrázolt aktjai szerves részét képezik életművének.
Az elmúlt évtizedben mindinkább a grafikai alkotásai foglalták le napjait.
A következő művésztelepeken vett részt: Keszthely, Tokaj, Balatonkenese, Budapest, Központi Pedagógus Továbbképző Intézet.
Mint grafikus közel 100 könyvet - tankönyvet, verseskötetet és novelláskötetet - illusztrált. Országos és megyei lapokban, szaklapokban megjelent munkái meghaladják a 4000-et.
Alkotásai eljutottak az Amerikai Egyesült Államokba, Ausztriába, Ausztráliába, Hollandiába, Németországba, Törökországba.
1991-től öt grafikája a Thyssen–Bornemisza-gyűjtemény tulajdonát képezi.
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
