Nem vénnek való vidék
(No Country for Old Men)
színes feliratos amerikai thriller
122 perc, 2007
16 éven aluliak számára nem ajánlott
író: Cormac McCarthy
forgatókönyvíró: Ethan Coen, Joel Coen
zeneszerző: Carter Burwell
operatőr: Roger Deakins
producer: Ethan Coen, Joel Coen, Scott Rudin
vágó: Ethan Coen, Joel Coen
szereplők: Tommy Lee Jones (Bell), Javier Bardem (Anton Chigurh), Josh Brolin (Moss), Woody Harrelson (Wells), Kelly Macdonald (Carla Jean Moss), Stephen Root
Műfaját tekintve filmnoirba csöpögtetett vadnyugati thriller. Az Oscar-díjas rendezőpáros anti-westernje sivár vidékre kalauzol, ahol a vadnyugati rend már a régmúlté. A műfaji klisékben szereplő kizökkent időt már senki sem hivatott helyére billenteni. Ahol a serif helyett a pszichopata az úr. Nincsenek hősök, látványos pisztolypárbajok, csendben jön a kikerülhetetlen halál - túl erkölcsön, jón és rosszon. Szűkszavú, porlepte senkiföldje ez, sehova sem vezető nyílegyenes utakkal, homokkal és vérrel. Ahol csak az égető nap és a csenevész növényzet – no meg Tarantino és Rodrigez vérgőzös filmjei – érzik otthonosan magukat. Nem vénnek, de nem is embernek való vidék…
Határvidéken járunk, a bűn azonban nem ismer határokat, szabadon jár-kel. A Coen testvérek (A halál keresztútján, Fargo, A nagy Lebowski) történetében minden más határ-helyzetben van. A helyszín a Mexikó és Amerika között elterülő határsáv, ahol a két országot csak a Rio Grande választja el egymástól. A film ideje is korszakváltást jelöl, a nyolcvanas években járunk, amikor a Vadnyugaton a marhatolvajok korát felváltotta a drogfutároké. Anti-hőseink, a lejárt szavatosságú serif és a veterán vadász mindannyian határ-helyzetben vannak: elérkeztek oda, ahonnan már nincs visszaút.
A mai bűntényeket már nehéz felderíteni
A rend őre, Bell megfásult és beleöregedett a mocsokba, száraz humorú és sziklaszilárd erkölcsű ember, aki egyetlen dologra vágyik, a nyugdíjára. Már rég semmiben sem biztos, csupán abban, hogy szereti a feleségét. Az westernfilmekből ismerős serif-karakter már a múlté, a győzedelmes igazságosztó helyett egy megfáradt nyomozót látunk. Psiztolypárbajok, autós üldözések sincsenek, a serif komótosan kullog a bűn nyomában. Helyette a pszichopata végzet uralkodik. Bellnek nem célja a kibillent világot helyére rázni, egyet szeretne, túlélni. A nyugdíj előtt álló kopót alakító Tommy Lee Jones figurája hiteles: táskás szemeivel és szürke tónusú cserzett bőrével. Ugyanakkor a karakter nincs igazán kidolgozva, keveset kapunk belőle, olyannyira, hogy bár tudjuk, elvileg ő a film központi figurája, mindvégig mellékszereplő marad.
Kis tudna ellenállni kétmillió dollárnak?
A rossz elmosódik, a bűnözők és a bűnüldözők nevenincs senkik, nincs arcuk és stílusuk, csak gyilkolják egymást halomba drogért és pénzért. Egyetlen arc, akinek a sorsát nyomon követhetjük a megtévedt vietnami veteráné, Mossé, aki sivatagi vadászat közben, véltelenül kerül bele a verklibe. A cowboykalapos vadász miután egy raktárnyi hullába ütközött, látott egy teherautónyi drogot, majd felmarkol kétmillió dollárt, hazamegy a lakókocsijába, leül a sörével a kanapéra, és az asszonnyal mereven bámulják a tv-t. Közben csevegnek, egymásra sem néznek… Ilyen világ ez. (A Fargo-ból persze ismerős a jelenet, ott a megfáradt nap bearanyozásaként a terhes rendőrnő és a férje tévézik az ágyban.) Elhanyagolható finomság, de ettől jó a film: később a vadászt üldözve, a lakókocsiba tévedve mind a serif mind a fejvadász ugyanoda ülnek le a kanapén, csak tejjel a kézben.
Moss nagy hibát követ el, amikor éjszaka, lekiismeretére hallgatva visszatér a tett helyszínére, hogy vizet vigyen egy haldoklónak. A drogdílerek így nyomára akadnak, és egy sokat próbált fejvadászt (Javier Bardem) menesztenek utána. Közben a seriff is nyomozni kezd. Mossnak és feleségének menekülnie kell. Megindul a hajsza.
A testet öltött lidérc
A film első iszonyata, remek beállítás: a földön hempergő pszihopata fejvadász, amint küzd szabadulásáért. Zseniálisan megszerkesztett kép, amint az őrszoba padlóján fetrengve, a kezére zárt bilinccsel megfojtja a rendőrt. Arcán, az izmaiban a fájdalom és a győzedelmeskedő erő együtt táncol. A trapper-farmeres westerncsizmás, idétlen félhosszú hajú figura hátborzongatóan jól kitalált. Ő a végzet, a halálosztó. Semmi emberi sincs benne, ahogy a ruházata, idétlen haja, merev mosolya, mindene hamisan cseng. Nincsenek érzelmei, híján van bármiféle emberi vonásnak, szenvtelen és immorális, semmiféle aggály vagy törvény nem korlátozza tetteit. Ráadásul ilyesztően keveset is beszél (ennyi megszólalással, gyanítom még senki sem nyert Oskart). Javier Bardem a testet öltött lidérc.
Nincs happy end, csak fojtogató iszonyat. A film látlelet csupán, nincs feloldozás. Nem ad választ arra: meddig lehet, lehet-e törvények nélkül, egy immorális világban élni. Kevésbé vérgőzös, mint Tarantino vagy Rodriguez filmjei, de így is épp elég, nem pusztán a nyílt erőszak az, amitől nehéznek, fojtónak érezhetünk egy filmet. Lassú folyású, gyönyörűen fotografált mestermunka. Külön érdekesség, hogy nincs aláfestő zene, a csend hatásosabb.
A két, egykor független filmesként debütáló testvér, Joel és Ethan legújabb mozija mind a közönség, mind a szakma elismerését kivívta; többek közt Arany Pálmára és 4 Arany Glóbuszra is jelölték. A 80. Oscar-gálán négy kategóriában nyert: a legjobb film, a legjobb rendezés, a legjobb adaptált forgatókönyv és a legjobb férfi mellékszereplő díját is a Nem vénnek való vidék kapta.
A filmpremierrel egy időben pedig nálunk is megjelent a regény eredetije, Cormac McCarthy minimalista, szikár stílusú könyve. Első beleolvasás után jobbnak tűnik, mint a film.
