Rögzítsük: a rezsibiztos a tegnapi napon páros lábbal szállt bele a társadalmi nyilvánosságba . Igen, közvetve belénk is, mindenkibe. Mindenkibe, aki még szeretné, hogy a hatalom emberei elszámoltathatók legyenek.
Az igazán funky furkóságairól elhíresült Németh Szilárd mindenféle kerülgetés nélkül közölte mikrofonba, hogy a civil szervezeteket - legalábbis azokat, amikről a Fidesz azt tartja, hogy külföldről is kapnak támogatásokat - minden eszközzel vissza kell szorítani, és el kell innen takarítani.
El. Takarítani.
Milyen szép, tisztaságot sugárzó szavak!
Ettől a magasztos példaképtől!
Édesanyám mindig arra tanított, hogy az embereket ne a külsejükről ítéljem meg, hanem a gondolataik és tetteik alapján. Idővel rájöttem, hogy ettől függetlenül vannak, akiknél olyan káros dolgok zajlanak a fejben, hogy az már a külsőn is nyomot hagy. Bűnös dolog, nem tagadom, de amikor pár éve először szembejött velem Németh Szilárd tönkösödő jellege és ellenségesen szúrós szemei a tévében, nem a legjobbakat előfeltételeztem róla.
Aztán eszembe jutott, hogy én milyen rohadvány vagyok ezekkel a gondolatokkal.
Aztán nem sokkal később Németh Szilárd
a tüntető pedagógusokat az Európára törő illegális migránsokhoz hasonlította , majd közölte, ideje volt, hogy bezárjon a Népszabadság váratlanul.
Most meg jöjjön az az eltakarítás!
Ugyanitt rögzítsük azt is, hogy Németh Szilárd nem sűrűn járhatott be törire, mert ha így lenne, akkor tisztában lenne azzal, hogy a civil társadalom nemhogy nem egy aljas képződmény, hanem éppen az aljas hatalmi törekvések letörésére jött létre (többek között, egy részük legalábbis).
Ahogy Gordon White angol politológus fogalmazott, a civil társadalom megváltoztatja a hatalom egyensúlyát az állam és a társadalom között, az utóbbi javára. Konrád György szerint pedig a civil társadalom Kelet-Európában az emberi jogokhoz kapcsolódó politikai stratégiaként az elnyomó állammal szembeni tiltakozás terepeként fogalmazza meg önmagát.
Magyarra fordítva: kitessékeli a központi ellenőrzést onnan, ahol annak semmi keresnivalója, és ránéz a kormány körmére, ha esetleg megszaladna annak éhsége. Visszapöcögteti az ingát, ha kicsit nagyon kilendülne. És igen, azok a civilek, akik ilyen célokkal dolgoznak, az éppen az a TASZ, az a Helsinki Bizottság, az a Transparency International, akiket időközben meg is nevezett a rokonszenves arcberendezésű rezsibiztos.
Ezek a szervezetek mondják ki a mi félelemből ki nem mondott szavainkat. És alá is támasztják azokat.
Miközben semmi gond nincs azzal az igénnyel, hogy ismerjük csak meg az ő gazdasági hátterüket - amiket egyébként nem titkolnak -, az eltakarítós megfogalmazásért kurva sürgősen oda kell cipőzni egyet a hatalom emberének tekintetes valagára. Mert nem engedhető meg az, hogy a hatalom embere akár csak elméletben is büntetlenül felkapaszkodjon ugyanarra a porondra, ahol Goering vagy Sztálin állt.
Van épp elég gondunk tisztogatások nélkül is, Furkó bácsi!
