Még 2020 tavaszán
mutattuk be
A szombathelyi gépipari egyik tanára megreformálja az online oktatást
2020.
April
24.
07:59
olvasóinknak Molnár Zoltánt, a Vas Megyei Szakképzési Centrum Gépipari és Informatikai Technikum matektanárát, aki úgy döntött, megreformálja az online oktatást. Létre is hozott egy saját weboldalt és egy YouTube-csatornát, hogy könnyebbé tegye a diákok életét a hirtelen jött távoktatás keszekuszaságában, mindezzel pedig óriási sikert aratott.
És bár az online oktatásnak azóta vége, Molnár Zoltán ugyanúgy folytatja a digitális anyagok gyártását és elindított egy matematikatörténeti videósorozatot is, amelyben a legmeghatározóbb tudósok életét mutatja be röviden. Ezek a videók mindig a matematikus születésnapján kerülnek fel a honlapjára, YouTube-csatornájára, valamint Facebook- és Instagram-oldalára.
De ez még nem minden. Közben részt vett egy kritikus gondolkodásról szóló online konferencián is, amelyet a gdanski egyetem szervezett, illetve nemrég egy másik nagy eseményen is. Szeptember végén rendezték meg a Nemzetközi Matematikai Unió (International Mathematical Union – IMU) által szervezett Mathematics without Borders, vagyis Matematika határok nélkül elnevezésű konferenciát Strasbourgban.
A konferenciát az 1920 óta működő szervezet létrejöttének századik évfordulója alkalmából rendezték meg, de a világjárvány miatt egy évvel később tudták csak megtartani – ugyanott, ahol a szakmai szervezetet alapították, azaz a strasbourgi egyetem központi épületében. Az Emmanuel Macron francia köztársasági elnök támogatásával rendezett konferencia eseményeit egyébként élőben közvetítették, most is bármikor visszanézhetők a felvételek itt.
És hogy miről is szólt, illetve milyen volt a centenáriumi konferencia? Erről mesél most Molnár Zoltán.
A rendezvényt az IMU elnöke, Carlos E. Kenig nyitotta meg. Először röviden ismertette a szervezet fejlődésének fontosabb állomásait (erről bővebben cikkünk végén – a szerk.), majd a Nemzetközi Matematikai Unió jövőjéről is beszélt. Bertrand Rémy, a francia matematikai társulat elnöke aztán kiemelte, hogy a matematikának és a tudományoknak fontos szerepe lesz a jövő kihívásaiban, így a klímaváltozás okozta feladatoknak a megoldásában is.
Michel Deneken, a strasbourgi egyetem rektora pedig arról szólt, mennyire fontos az oktatásban a tanári szabadság. A résztvevőket a francia kormány részéről Frédérique Vidal, a felsőoktatásért is felelős miniszter köszöntötte videóüzenetében.
A Nemzetközi Matematikai Unió különböző szervezeteinek vezetői is megszólaltak, és egy délutáni pódiumbeszélgetés során volt és jelenlegi vezetők, tisztségviselők értékelték a szervezet működését. Carlos E. Kenig regnáló elnök, Helge Holden jelenlegi titkár, Lovász László és John M. Ball korábbi elnökök, illetve Martin Grötschel korábbi titkár is jelen volt a rendezvényen, többen pedig online kapcsolódtak be a beszélgetésbe.
Több matematikai témájú előadást is hallhattunk. Jean-Luc Dorier, aki a genfi egyetemen tanít matematikát, ismertette azt a programot, amely a fejlődő országokban élő fiatalok matematikára való tanítását, a tehetségek megtalálását célozta meg. Norbert Schappacher, a strasbourgi egyetem professzora pedig a Nemzetközi Matematikai Unió történetéről szóló könyvének kéziratát mutatta be. (Az Olli Lehto által készített összefoglaló 1998-ban készült, így időszerűvé vált egy újabb kiadvány megjelentetése.)
A legfrissebb kutatási eredményekről is hallottunk, párnapos bizonyításokról is értesültünk. Volt szó többek között kódokról, információelméletről, okostelefonoknál alkalmazott új képtömörítési eljárásokról, fraktálokról, a tökéletes gázok dinamikájáról, statisztikai közelítő módszerekről, a zene, a gráfok és a geometria kapcsolatáról.
Nagy élmény volt számomra a világhírű matematikusokkal való találkozás. Günter M. Zeigler a konferencia szervezőbizottságának tagja volt. Ő Martin Aignerrel együtt készítette a Bizonyítások a Könyvből című kötetet, amelyet Erdős Pál nyolcvanötödik születésnapjára szántak 1998-ban. (A magyar matematikus 1996-ban meghalt, így nem láthatta a végeredményt.) Erdős azt vallotta, hogy létezik „A Könyv”, amely a legszebb bizonyításokat tartalmazza. Ennek a könyvnek a szerkesztésére vállalkoztak a német matematikusok.
A sors úgy hozta, hogy a gálavacsorán Guillermo P. Curberával, a sevillai egyetem matematikaprofesszorával közös asztalnál ültünk. Ő tett említést arról a nemrég megjelent könyvéről, amelyet Giovanni Battista Guccia munkásságának, tudományos szervezetépítő tevékenységének szentelt. Hamarosan hozzá is fogok a könyv elolvasásához, mert Guillermo visszajelzést vár róla. Olga Gil Medrano, a valenciai egyetem professzora, a Spanyol Királyi Matematikai Társaság egykori elnöke is az asztaltársaság tagja volt, és Carlos E. Keniggel is sikerült pár szót váltanom.
A legnagyobb élmény a Lovász Lászlóval való találkozás és beszélgetés volt. Az Abel-díjas és a Szent István-renddel kitüntetett matematikus, a Magyar Tudományos Akadémia és az IMU egykori elnöke feleségével, a szintén matematikus Vesztergombi Katalinnal érkezett a konferenciára. Tudomásom szerint Magyarországról így hárman vettünk részt ezen a rendezvényen.
„A matematikus is ember”
Egy-egy szakmai találkozó rengeteg élményt, ötletet ad. Engem is megerősített abban, hogy érdemes matematikával foglalkozni, és folytatnom kell annak népszerűsítését. Tervben van már egy-egy előadás, segítségükkel bemutathatom a felvilágosodás kora matematikáját, valamint – az általam nagyon tisztelt – G. H. Hardy munkásságát és kivételes személyiségét. Ő igazi művész volt. A matematika művésze.
Manapság nem érezhetjük mindig, hogy a tudás érték. Pedig nagyon fontos lenne annak tisztelete. Sokan úgy gondolják, hogy a matematikusok olyan csodabogarak, akik – ha találkoznak – kockás papíron kezdenek el feladatokat oldani. De ez a rendezvény megmutatta, hogy a matekozás mellett jó hangulatú, személyes beszélgetésekre is sor kerülhet.
Egy-egy ilyen találkozó számomra két állítást is bizonyít. Az egyik, hogy a matematika mindenhol ott van, a másik pedig az, hogy a matematikus is ember. Nekünk, akik matematikával foglalkozunk, feladatunk az, hogy ezt minél szélesebb körben megmutassuk.
A Nemzetközi Matematikai Unió alapítása
A felvilágosodás koráig, a XIX. századra jellemző társadalmi változások megjelenéséig a matematika művelése leginkább csak a kiváltságosok számára volt lehetőség. Sokan úgy tartották, hogy ez elég öncélú dolog, kevés hasznot hoz. Sokszor nem is értesültek a tudósok egymás eredményeiről, nem volt jellemző az együttműködés.
A XIX. század, különösen második fele változást hozott ebben a felfogásban. Egyre többen tanulhattak egyetemeken, fontossá vált a fiatal matematikusok képzése, az utánpótlásnevelés. Tudományos szervezeteket alapítottak, szakmai folyóiratokat indítottak. Az ipari forradalomnak és a műszaki tudományok fejlődésének köszönhetően egyre fontosabbá, nélkülözhetetlenné vált a matematika. Felgyorsult a fejlődés, fontossá vált a tudásmegosztás, az együttműködés.
A XIX. és a XX. század fordulóján német és francia matematikusok felvetették már egy nemzetközi szervezet megalapításának gondolatát. Nemzetközi matematikai kongresszust többet is tartottak, a legendás 1900-ast például Párizsban, a világkiállítás apropóján. Itt ismertette David Hilbert azt a 23 problémát, amelynek megoldását ő a XX. század legfontosabb feladatának tartotta.
Az angol és az amerikai matematikusok nem nagyon vettek részt ebben a folyamatban. Angliában még érződött a Newton és Leibniz közötti prioritási küzdelem hatása, amelyben arról vitatkoztak, hogy kinek az érdeme a kalkulus, az analízis alapjainak kidolgozása. Jellemző az angolok elszigetelődésére az is, hogy a Newton-féle bonyolult jelölést nem cserélték le a Leibniz-félére még a XX. század elején sem. G. H. Hardy volt az, aki kezdeményezte a nyitást.
Az I. világháború előtti években megszületett a szándék a Nemzetközi Matematikai Unió megalapítására, de végül erre csak 1920-ban kerülhetett sor. Sajnos az I. világháború vesztes országainak matematikusait nem hívták meg erre. A győztes országok politikusainak döntése a helyszín kiválasztásánál nem véletlenül esett Strasbourgra. Egyértelművé akarták tenni a németeknek, hogy az már francia város.
A Matematikai Unió megalapítása után, az 1920-as és 1930-as években javult a helyzet, de sajnos a II. világháború megakasztotta a folyamatot. Végül 1950-ben ismét összegyűltek a világ matematikusai, és felélesztették a Nemzetközi Matematikai Uniót. Így 1952-től folyamatosan működik. A szervezetnek az egyes országok matematikai egyesületei a tagjai, a magyarokat a Bolyai János Matematikai Társulat képviseli, melynek Molnár Zoltán is tagja.
