Még csak három éves, máris szakmai elismerésekkel öregbítette hírnevét a szombathelyi fiatalokból álló Nora's Garden. A zenekart három fiatal zenész – akik már korábban egy másik formációban együtt muzsikáltak - hívta életre. Tóth Nóra, Tóth András és Harsányi Levente 2009 nyarán döntött úgy, hogy egy akusztikus hangzást képviselő zenekarba állnak össze. A csapat két tagjával. Tóth Nórával és Tóth Andrással beszélgettünk.
Hárman kezdtétek, mostanra azonban bővült a csapat.
András: Igazából úgy vagyunk vele, hogy minél több zenész van benne a produkcióban, az annál jobb lesz. De alapjában véve a kemény mag az mindig mi vagyunk ketten a Nórival. Ő írja a szövegeket, én írom a zenéket. Az élő fellépéseknél azonban mindig jót tesz, ha sokan vagyunk.
Az, hogy Nóra lett a névadója a csapatnak, jelent valamit?
Nóra: Nem. Most mesélhetnék egy jó sztorit, hogy miért vagyunk mi Nora's Garden, de sajnos nincs mögöttes tartalom. Teljesen véletlenül lett ez a zenekar neve.
Képzett zenészek vagytok?
Nóra: A társaság fele-fele arányban az. Andris Skóciában tanult zenét. Én pedig autodidakta módon kezdtem énekelni.
Nem kell egy tanár, egy mentor? Működik ez, hogy saját magát képzi az ember?
Nóra: Azért nem teljesen. Először otthon énekelgettem, aztán persze elmentem énektanárhoz is, hogy ő is képezze a hangom. A sors fintora, hogy általános iskolában kidobtak az énekkarból, aztán középiskolában mondta az énektanárom, hogy a hangommal érdemes lenne foglalkozni.
Miket hallgattok, milyen zene inspirál titeket?
András: Elég sokan vannak. Rám például nagy hatással volt a Pearl Jam és a Radiohead, szólóelőadók körében pedig Ray Charles és Django Reinhardt.
Nóra: Én nagyon szeretem Alanis Morissette-et, Fiona Apple-t, Carmen Consoli-t vagy például, hogy egy kicsit más stílust mondjak, a Red Hot Chili Pepperst.
Ennyi hatást számba véve meg lehet határozni, hogy ti milyen műfajban utaztok?
András: Leginkább dalokban gondolkodunk. Adott a szöveg, amihez jön a zene. Egyébként már maga a szöveg sugall egy bizonyos hangulatot, amihez a zene is idomul, úgy alakítjuk, hogy a stílus független, de bizonyos stílusjegyeket természetesen hordoz. Nem úgy írunk dalt, hogy na akkor ez most legyen jazz vagy country vagy rock, hanem amit megkövetel a refrén vagy a versszak.
Akkor először nálatok mindig a szöveg van meg?
Nóra: Így van. Úgy gondolom, hogy a dalok szövegcentrikusak. Mindig megvan a szöveg és akkor arra igazítjuk a zenét. Nem mondom, hogy nem volt még olyan, hogy volt egy zenénk, amihez aztán szöveget írtunk, de az esetek meghatározó többségében ez fordítva van.
Andris, te Skóciában tanultál. Ez nem okozott nehézséget a zenekar életében?
András: Nóra és én is Edinburgh-ben tanultunk. Egy helyen voltunk, ugyanazok a dolgok történtek meg velünk. Ugyanolyan inspirációkat kaptunk, és szerintem ebből erős dalaink születtek. Ami pedig azért gyümölcsöző, mert erős zenei anyag birtokában könnyebb fellépési lehetőséget kapni.
2009-ben alakult a csapat, mennyi dal van, ami saját?
András: Nem szalagra gyártunk. Talán most pontosan meg sem tudom mondani, ugyanis nehéz a kérdés. Ráadásul a dalok egy része folyton változik. Van olyan szerzeményünk, amit időről időre átdolgozunk, mert azt érezzük, hogy a jelenlegi hangulatunkkal köszönőviszonyban sincs az akkor befejezett alkotás. A másik része pedig, hogy inkább foglalkozunk sokat egy dallal, hogy minőségi legyen, mintsem tömegtermelésbe kezdjünk.
Dalok vannak. Fellépések is?
Nóra: Azt kell mondjam, hogy igen. Meg tudjuk mutatni magunkat a közönségnek. A Magyar Dal napján énekeltem együtt Presser Gáborral. Egy kicsit ugyan lehet, hogy utána kell járni, de nem lehet azt mondani, hogy ne lennének lehetőségek.
András: Ami engem illet, még mindig szívesebben írok egy dalt és aztán lépek fel rá hét hónapra, mintsem hogy ne legyenek húzós alkotások.
Kiket szoktatok feldolgozni?
Nóra: Olyan zenészeket, akik inspirálnak minket, de olyanoktól is adunk elő dalokat, akiknek a szerzeményei illenek az aktuális fellépéshez. Így például Erik Truffazt, Norah Jonest, a Pearl Jamnek játsszuk nyugodtabb számait, és Alanis Morissette-et is.
Visszatérve a saját alkotásokra: a zenekar röpke három évében több elismerést is bezsebeltetek.
Nóra: A helyi zenekaroknak hirdettek egy versenyt, itt Szombathelyen a Star(t)-ot, ami szerintem egy kitűnő kezdeményezés volt. Az utolsó pillanatban döntöttük el, hogy nevezünk. Emiatt aztán csak duóban tudtunk elmenni. De így is nagyon élveztük, és nem csak mi, a közönség is, mert elég sokan eljöttek meghallgatni a helyi zenészeket. 40 percet kellett játszani és pluszban egy feldolgozást. Egy 30Y számot adtak meg, amihez hozzányúlhattunk. Miután a zenekarok lejátszották a műsort, a zsűri és a közönség is pontozott. Így aztán volt egy „szakmai” és egy közönségdíjas is.
Ezt megnyertétek. Mi volt a díj?
András: Sajtómegjelenések voltak, fellépési lehetőség a Savaria Karneválon és öt szám felvételéhez elegendő idő egy szombathelyi stúdióban.
Nemrég pedig egy másik első helyet mutató díjjal is gyarapodtatok.
Nóra: Ezt a sárvári Alternatív Zenei Klub hirdette meg és ez egy dalverseny volt. Itt az Azért jöttem című dalunk kapta a 2012 év dala címet. Aminek nagyon örülünk, a nyolc tagú zsűrit ugyanis neves zenészek alkották. Többek között a zsűri tagja volt: Katona László „Főnök” EMeRTon-díjas dalszövegíró, az Akela zenekar frontembere. Valamint a pécsi ZEN (Zenélő Akadémia) teljes tutori teamje, olyan zenész kulcsfigurákkal, mint Beck Zoli a 30Y-ból, Barabás Lőrinc, Takács Zoltán Jappán. Mellettük pedig a szakma menedzsment, technikai és kritikai oldaláról érkező személyiségek (újságírók, hangtechnikai szakemberek, cégtulajdonosok).
Mi a Nora's Garden legfőbb célja? Mindenképpen kell egy lemez, vagy bőven elég az nektek, ha tartalmas, jó dalokat írva megmaradtok egy hobbizenekarnak?
András: Ezt a kettőt vegyíteni. Egyfelől jó lenne feljebb jutni, Ez kimondott cél, nem is tagadjuk. Másfelől szeretnénk megmaradni egy jó dalokat szerző csapatnak, hiszen enélkül nem sok értelme van.
Nóra: Meg hát, hogy megmaradjon a zenélés öröme. De az sem lenne utolsó, hogyha jelenne meg lemezünk, a rádiók folyamatosan játszanák a dalainkat és koncertezhetnénk sokat. Valahol mégiscsak ezért csináljuk mindezt.
