(...)majd megtapasztaljátok, milyen érzés üldözöttnek és fenyegetettnek lenni. Mondom: már mi is nagyon dühösek vagyunk. Világos
? Most Gáti Oszkár, Jászai-díjas színművész válaszolt neki egy nyílt levélben:Nyílt levél Bayer Zsoltnak.
Nem tudom, van-e értelme elemezni egy temetőgondnoknak, másod-harmad vonalbeli színésznek az Ön osztályon felüli gondolatfolyamát? Annyian hozzászóltak már és mondtak mindenfélét, írtak, ötleteltek. Felmerült Önben, hogy lehet a Békemenetből, Háborúmenetet fabrikálni?
Elég egy ügyes szófordulat, kis pici fenyegetés?
Azt sugallja az írása, hogy háborút akar?
Azok ellen a magyarok ellen, akik nem úgy magyarok, ahogy Ön, hanem csak egyszerűen magyarok?
Polgárháború?
Az nekünk most jól állna?
Ön szerint hiányzik is?
Nosza, verekedjünk meg?
A Békemenet aktivistái az idősebb korosztály képviselői, megtapasztalták már, mi a háború?
Őket nehéz lesz rávenni, hogy fiatalokat gyilkoljanak?
Bár, ki tudja?
A teljes posztot IDE kattintva olvashatja el.
Gáti Oszkár nemrég a szombathelyi színház ügyéről is írt, azzal kapcsolatban ez volt a mondanivalója:
Hol vagytok, ti régi játszótársak, közületek csak egyet is lássak?
Éveim számát tekintve a 69. -ben vagyok, ez enged keményebben fogalmazni, mint szoktam, és bizony néhányatokkal morális konfliktusba is keveredtem, az érintetteknek nem engedélyezett a dohogás.
Drága Nemzet Színészei, tényleg nem értitek? Fordítva ültök a lovon? Ezzel a titulussal meg kéne tudni címezni egy levelet, nem érzitek, hogy rossz helyre írtátok, azt nem az önkormányzatnak kellett volna küldeni. A kollégáinknál van a kutya elásva, de a rohadás a képviselő testületig ér! Reménykedéssel és kérem szépenezéssel ebben az esetben nem lehet eljutni sehova. Persze értem én: esetleges jövőbeni társatoknak nem lehet a szemébe mondani az igazat, pláne a valódit, hisz akkor hogy ültök majd egy asztalhoz, ami lehet, hogy nem a legalacsonyabb.
A kollégáitoknak, a négyeknek, akik a bizottságban ültek, és nem bírtak kicsikarni magukból egy épkézláb mondatot, ne adj' isten véleményt, oda-oda kellett volna írni, videóüzenetet küldeni, de nem habos tortást, cukormázast, hanem Erős Pistást.
Kedves Szakmai Bizottság, melyik céh képviseletében ültetek össze? A színészekében, a színi igazgatókéban, dramaturg-, díszlet-, jelmez- vagy valami számunkra ismeretlen egylet nevében, gondolok a bicikliszelep-gyártók, írógépbillentyű-csiszoló, levéltrágya-formázók és kereskedők lelkes csapatára. Mert összeülni összeültetek, de hogy miért, az titok maradt.
A Kossuth-díjas színész úrnak csípte a szemét, hogy egy másik kiemelkedő művész, aki létrehozott ezt-azt, még mindig igazgatni akar, fel akarja nevelni a „gyerekét”? Ő hordta a szíve alatt, megszülte és neveli tíz éve. Még öt év és nagykorú lehet? Vagy el kell venni tőle, mert most gyömöszöli bele a rosszaságot?
Szami! A Kossuth-díjnak nemcsak színészileg kell megfelelni, hanem morálisan is, tükörbe nem csak akkor kell nézni, amikor felragasztjátok a bajuszt és a szemetek alá 100 éves ráncokat festetek, ne adj’ isten parókát húztok a fejetekre.
A minisztériumi puha székes adminisztrátorrá avanzsált színész kollégátoknak - akinek valahogy kényelmetlenné vált a „világot jelentő deszka” és keresett magának egy kényelmes ülőkét -, erkölcsi magaslatról nem lehet beszélnie, igen Ali, ne nézz hátra, jön a farkas, rólad van szó.
A harmadik, Józsi, akinek soha semmilyen szakmai és művészi célja nem tud megvalósulni és eltűnik, vagy már el is tűnt a halhatatlanság ködében. Soha nem fogsz látszani, mert most is csak egy tűnő árny vagy, mint mindannyian, de legalább kaptál egy lehetőséget, hogy dönthess, de nem döntesz.
A negyedikről semmit nem tudok, ez az ő szerencséje, így be kell érnie azzal, hogy saját magát állítja pellengérre és bújik ama vizes lepedő alá, ne aggódjon, előbb-utóbb az is lekerül, és láthatóvá válik az arctalan arc.
Ti lennétek a fénylő csillag, hogy utat mutassatok az eltévedt képviselőknek, akiket az utcán tolongó tömeg választott, bízva a jobb artikulációban, mint amire ő, a nép képes?
Ti azért lettetek delegálva, hogy adjatok egy szakmai ajánlást! Szakmait nem bírtatok, de morálisat sem. Bukta az egész.
Véleményformálónak szerződtettek és ti elvállaltátok. 40 éves pályafutásom alatt hallottalak mindannyiótokat keménykedni, okoskodni, kiemelni, bedarálni. És hova jutottatok? Tudjátok, mit csináltatok a hatalmatokkal? Kárt, mérhetetlen kárt, nem fizikait, nem egzisztenciálist, ezeket túl lehet élni, fel lehet állni. Bár nagyon nehéz lesz.
A teljes poszt ITT található.
