Tisztelt Nyugat.hu szerkesztősége!
Az elmúlt hetekben a nyári uborkaszezon beköszöntével napi, héti rendszerességgel jelentek meg hajléktalanként definiált emberekkel kapcsolatos cikkeik. A írások fotókkal dokumentálva, a képen látható személyeket hajléktalanként aposztrofálva láthattunk különböző személyeket, akik méltatlan, felháborodást keltő helyzetben kerültek a sajtó nyilvánossága elé, a közösségi média felületeire.
A hajléktalan személyekhez köthető probléma jelenlétével teljes mértékben tisztában vagyunk, és az elmúlt évek pozitív együttműködését alapul véve még csak nem is feltételezzük, hogy a cikksorozat az említett személyek nehéz helyzetének további rontására irányul.
A mai cikk-ami lentebb olvasható-viszont meglátásom szerint túllépett egy határt. Ha az utcai szociális munkás kollégáimat illetve a közterület felügyelet munkatársait felszólítják, hogy vonuljanak többször a helyszínre ( hiszen ez megoldja a problémát) azt feltételezi, hogy a cikket jegyző személy még alapvetően sincs tisztában a szociális ellátórendszer működésével.
A hajléktalan, szereket használó, alkoholos állapotban levő, súlyos pszichiátriai beteg, gyakran kizáró, korlátozó gondnokság alatt lévő emberek okkal kerültek ebbe a helyzetbe (igen, gyakran saját hibájuk is közrejátszik), a hajléktalanság az egyik jellemzőjük - ami alkalmanként a legkevesebb.
A sajtó felelős munkatársaként uborkaszezon idején a kattintás számot megnövelő, lejárató cikkekkel elárasztani a közösségi médiát az empátia, az együttérzés, a segíteni akarás teljes hiányát feltételezi.
Az újságírónak felelőssége van akkor is, mikor a krízis számunk megosztására bíztatjuk és akkor is, amikor a gyűlölködő kommenteknek helyet adó, az életet semmiképpen előre nem vivő, a helyzet megoldását nem segítő cikkeket oszt meg a közösségi média felületein.
A szociális szférában dolgozó munkatársaim sokszor az ellátotti kör stigmáit magukon viselve dolgoznak akkor is, ha télen rettenetes hidegben órákig kérlelik a hajléktalan személyt, hogy fáradjon a szállóra, és akkor is, ha széklettel szennyezett, magatehetetlen állapotban kísérik a melegedőbe. A kollégáimnak sokszor az átlagember számára megdöbbentő, félelmetes helyzeteket kell kezelniük, értem ezalatt az agresszió, az erőszak előfordulását is. Munkájuk nem sok sikerélmény tartogat, mégis fáradhatatlanul teszik a dolgukat. A szociális szakma egy hivatás, a szociális munkás diploma megszerzéséhez négy év főiskolai, egyetemi oktatáson való részvétel szükséges.
Minden - nem csak hajléktalan-ellátásban - szociális területen dolgozó kolléga nevében, szociális szakemberként elutasítom a hatásvadász, lejárató, emberek méltóságát sértő sajtómegjelenést, és ezúton is szeretnem megköszönni minden szociális területen dolgozó kolléga lelkiismeretes munkáját.
Ahogy most, úgy a jövőben is mindent el fogunk követni annak érdekében, hogy a leghátrányosabb helyzetben levő hajléktalan embereknek kézzel fogható segítséget nyújtsunk úgy, ahogy erre a főiskolai tanulmányaink végén felesküdtünk.
Uborkaszezon idejére a szociális szféra bérhelyzetét, a kollégák besorolását, a szakemberhiányt, a pszichiátria betegek elhelyezése szolgáló ágyszámot, a mentális betegséggel, az alkohollal küzdők, a kábítószerek fogságában lévők, a szerhasználók részére nyújtott lehetőségek bemutatását javaslom.
A cikkek alatti hozzászólásokból - névtelenül - szeretnék megosztani néhányat.
A fenti gondolatok a saját álláspontomat és szakmai véleményemet tükrözik.
Németh Klára
A Fogyatékkal Élőket és Hajléktalanokat Ellátó Kh.Np. Kft. ügyvezető igazgatója
A Vas Vármegyei ÉFOÉSZ illetve a Forrásközpont Közhasznú Alapítvány elnöke
Általános szociális munkás, szociálpolitikus, mediátor
A szombathelyi Éhen Gyula tér állapotairól szóló cikksorozatunk olvasói levelek alapján készültek, mivel az ott élőket egyre jobban zavarja a kialakult helyzet. Meglátásunk szerint a probléma közérdeklődésre számot tartó, és nem tudjuk a hajléktalanság Annyira komfortos lett a szombathelyi Éhen Gyula tér, hogy egyre-másra pillednek el itt az emberek August 03. 06:29 , a mentális betegségekkel élők és a szerhasználók 
Elpilledt emberek hevertek a fűben a szombathelyi vasútállomásnál July 21. 22:09 helyzetét javítani, ha nem hívjuk fel az olvasóink figyelmét ezekre az emberekre.
Ha oka is van annak, hogy ilyen helyzetbe kerültek, hogy ilyen méltatlan állapotban 
Besz*rás, mi folyik a szombathelyi Éhen Gyula téren July 22. 20:14 tartózkodnak közterületen, nem lehet a szőnyeg alá söpörni a dolgot, nem lehet félrenézni, bár ez utóbbi valószínűleg sok ember számára sokkal kényelmesebb lenne.
Ezeket a szituációkat meg kell mutatni, fel kell hívni mindenki figyelmét, hogy a magyar állam nagyon sok polgártársunkat hagyta sorsára azzal, hogy a szociális szférát, az ellátórendszert, és a szociális háló intézményét az évek, évtizedek alatt leépítette, a forrásmegvonásokkal sok helyen ellehetetlenítette. És itt elsősorban nem a Fogyatékkal Élőket és Hajléktalanokat Ellátó Közhasznú Nonprofit Kft. munkáját, munkatársait kritizáltuk.
Ez utóbbi felvetés mindhárom cikkben megjelent, és nagyon sajnálom, hogy ez a lényegi rész elkerülte az igazgatóasszony figyelmét. Habár rendkívül népszerű álláspont lett mára a média felelőssé tétele a problémákért, amivel könnyen lehet lájkokat szerezni, az újságírás nem arról szól, hogy mindig a szépet és a jót mutassuk meg, miközben elkendőzzük a valóságot vagy legalábbis azt, ami valakinek nem teszik, hanem arról is, hogy megmutassuk azokat a dolgokat is, amiket valakik, vagy akár az emberek széles tömegei esetleg nem akarnak látni.
Ez a probléma amúgy sem lokális, nem csak Szombathelyt érinti, hanem globális. A szociális munkások nehéz helyzete, a szociális háló már-már teljes hiánya viszont Magyarországot jóval nagyobb mértékben érinti, mint a többi európai társadalmat, de az mindenképpen biztos, hogy ebben az összevetésben is Európa sereghajtói közé tartozunk. (Még ha Szombathelyen kiemelkedő is a szociállis ellátás.)
És - ami rendkívül - fontos, hogy nem a szektorban dolgozók miatt vagyunk sereghajtók, hanem azért, mert az állam nem biztosítja az alapvető jogokat egyes embercsoportoknak, és nem látja el az egyik alapvető feladatát. Mert a szociális háló létrehozása és fenntartása - amibe a mentális kezelés, a pszichológia ellátás is beletartozik - mindig, minden körülmények között az állam feladata kell legyen.
A témával hamarosan részletesen foglakozunk majd.
