Idén jubilál az Ocho Macho zenekar, tíz évvel ezelőtt egy kőszegi garázsban kezdtek el hobbiból zenélni, azóta pedig eljutottak minden jelentős hazai fesztivál színpadjára. Jövő héten turnéra indulnak, az első állomás Kőszeg, maxi és nagylemez is készül, egy kávé mellett Kirchknopf Gergőt kérdeztük egy kicsit a múltról, a jelenről és a tervekről.
Tízévesek vagytok, ennek apropóján tíz várost érintő turnéra indultok, Kőszegtől Szombathelyig. Merre visz az út? Hogy ünnepeltek?
Az eredeti terv az volt, hogy azokban a városokban lépünk fel, amelyekhez kötődünk, de sok helyen már fel vannak töltve az őszi programok, vagy játszunk egyéb rendezvényen ott, ezért lesz olyan város is, ahol még nem jártunk. Az biztos volt, hogy Kőszegről indulunk és Szombathelyre érkezünk. Készülünk még egy maxilemezzel is, a Maskaray, a Ki vagyok én, és a Képzeld el másképp lesz rajta. Jövő héten, október 12-én szombaton elvileg már kézbe vehetik a rajongók a turné első állomásán, a kőszegi Csótónál lépünk fel este nyolckor, utánunk Ganxsta Zolee és a Kartel lép színpadra.
Az új dalt hallani már a rádiókban, a gyors SKA ütemek közt felbukkan Krsa is a Pasoból, hogy született a dal? Egyáltalán mit jelenet a Maskaray?
Volt egy gitárdallamunk, és hozzá a trombitaszóló, illetve nekem ment rá a "mongol", azaz a halandzsa szöveg. A refrénnél azt énekeltem, hogy Maskaray, később rákerestem a neten, és akkor láttam ez egy város neve is, illetve azt is jelenti, hogy gazember, rosszaság, csibész. A fesztiválszezon előtt tudtuk, hogy kell kezdeni valamit ezzel a dallal, mert ez egy olyan zászlólengetős jó értelemben „mocskos“ dal, olyan színpad előtti porzós.
Egy-két fesztiválpacsi után elgondolkodtam, hogy mennyire jó lenne ebben a dalban Krsa, aztán meg is beszéltük, küldözgettük egymásnak a dallamokat, majd megírtuk a szöveget. Külön-külön írtuk a szöveget, mégis egybevág, miközben fogalmaztam, egy fesztiválromboló, aki szétpogózza magát, szétküld mindent, meghív mindenkit egy sörre és nem bánt senkit sem. Igazi punkos SKA. Ahhoz képest, hogy halandzsából indult, elég jól megtaláltuk a fonalat. És így van előfutára is a nagylemezünknek.
Visszatérve a tíz évhez, hogy érzed most, ott tart a zenekar, ahol mondjuk három-négy éve gondoltátok?
Amiben félénken hitem az elején, abban már erősen hiszek, így önmagam vagyok, a végererdmény tán nem is számít. Az a jó, amit és ahogy csináltunk, kezdve az El Mundo Fantastico lemezzel. Mindig azt mondtam, hogy széltében építkezünk, ettől vagyunk erősek, sosem kaptunk elsővonalas médiatámogatottságot, és azt érezzük, hogy brutál messze jutottunk.
Nem láttuk előre, még három-négy évvel ezelőtt sem. Bár azt sem tudom, hogy két év múlva mi lesz, azt sejtem, hogy a jövőhét hogyan alakul. Arra emlékszem, hogy betárcsázós nettel írtam a ZP-be, hogy szeretnénk ott játszani, és nem jött válasz. Most meg ők hívnak azzal, hogy mikor érünk rá és kit szeretnénk előzenekarnak. Néha bevillan egy-egy helyen járva, hogy: Ide is írtam anno.
"Brutál messze" – meddig akartok eljutni?
A Földet megkerülve a Marsig meg vissza! Annak nagyon örülök, hogy az emberek választanak minket és azon más zenekarokat, akik dolgoztak azon, hogy eljussanak oda, ahol most tartanak. Ha figyeled a mai tévés trendeket, futószalagon érkeznek azok az előadók, akiknek a mi munkánkról fogalmuk sincs. Nekik mást jelent egy fellépés, amit ők alapból úgy hívnak, hogy mennek haknizni, ilyet mondani felháborító. Örülök, hogy azért sokan választják inkább az élőzenét.
Tehát a tehetségkutatók termékeivel küzdenetek kell?
Nem kell küzdeni, csak nehéz haladni úgy, hogy minden reklám, minden műsor s minden egyéb erről szól. A magyar mainstream zenekarok nagy része elég mélyről jön, ők tudják milyen a buszban aludni, vagy a munka mellett egyaltálan nem aludni. Olyanok, mint a Magna Cum Laude, a Tankcsapda, a Heavaen Street Seven stb. Kiss Tibi mondta egy koncertjükön, hogy tizenkét év kellett ahhoz, hogy egy nagy rádió játssza őket rendesen, ez nyugtat, nekünk még van két évünk.
Örülök, hogy sokan vannak, akik az élőzenét választják, akiknek még van igényük és nem elégszenek meg a feldolgozásokkal támadó "haknisokkal". Persze vannak köztük jó gyerekek, inkább a körítéssel van a baj, és azzal, hogy le akarják nyomni a torkodon, s végül azért veszed meg a lemezt, mert tetszett a döntős dal, és úgyis odacsapják a boltban a vaj meg a kifli mellé párszáz forintért.
Kolozsvárra mi is elkísértünk benneteket
Medvék tánca - fesztiválozás Romániában
2013.
July
24.
15:32
, jártatok mellette még sok más helyen is. Milyen volt az idei nyár?
Ez volt a zenekar történetében eddig a legerősebb nyár, de nem azért, több koncert lett volna, mint tavaly. Sőt, ha jól emlékszem 2012 nyarán több helyen jártunk. Ebben a fesztiválszezonban eljutottunk a már említett Kozsvár mellett például egy németországi fesztiválra, ahol Dog Eat Dog előtt játszottunk. A nyár elején féltem attól, hogy nincs új lemez és unni fognak-e minket. Bele sem gondoltam abba, hogy nekem is vannak kedvenc zenekaraim és a jól bevett négy-öt kedvenc dalért én is elmennék egy koncertre, ha van lemez, ha nincs.
Szegeden a SZIN-en példul beálláskor már a beszámolásnál sikítoztak az emberek, rottyon volt az egész hely, faltól-falig, bátran mentem le a viszkiért, mert tudtam, hogy ilyenkor mellényúlni már nem lehet, csak még szebben meghalni a színpadon. A SZIN-en aztán be is mondták, hogy a miénk volt a leghangosabban kiabáló közönség, mérték a decibelt.
Régen három koncert után nem volt hangom egy hétig, most meg akadt olyan hetünk, hogy öt koncertet adtunk. Ilyenkor a vége felé már azt sem tudod, hogy miből lesz erőd felmenni a színpadra, például voltunk egy abádszalóki bulin, akkora színpad volt, mint a Szigeten, este nyolckor még sehol senki, majd kilenc után azt láttuk, hogy másfél-kétezer ember vár ránk, ilyenkor persze megindul a zenész és „belehal“, azért ez lelkesít.
Idén találkoztál Manu Chaoval személyesen is, mit tudtál mondani annak az embernek, akinek a zenéje nagyban meghatározta, de legalább az első lökést megadta az egykori Ocho Macho zenekarnak ebbe az irányba?
Semmit. Haladsz az utadon, elképzeled, hogy majd ha az MR2 játssza a dalaidat, akkor befutott leszel, és ha majd a Manuval találkozol, és majd ő tudja ki vagyok, na akkor.. ..és ott álltam Pesten, a Manu tudta, hogy ki vagyok, én pedig rádöbbentem, hogy nem tudok mit kérdezni, mert a saját utamon megtanultam mindent és megkaptam a válaszaimat. Mit tudnék mondani neki? Üljünk le zenélni!
Imádom a filozófiáját, hogy megáll a turnébusz és kiszállnak utcazenélni, képesek emberközeliek maradni, a világhírűség ellenére. Én is szeretek nyitott lenni a rajongók felé, és nem elzárkózni, így képzelem el a jövőt. Félreértés ne essék, én nem akarok Manu Chao lenni, én csak az Ocho Macho zenekar tagja akarok lenni.
Azt mondod Manu tudja, hogy kik vagytok, és tetszik neki az amit csináltok? Egyáltalán hol futottatok össze?
Manu Chao szeptember elején játszott Budapesten és olyan előzenekart akart, akin segíthet, megtolja kicsit a szekerét azzal, hogy előzenekarnak választja. A barcelonai menedzsment kiválasztott minket, erről kaptunk levelet is, majd Manu megnézte a kiküldött anyagot (El mundo klip, koncertfilmek, fotók), majd visszírt, hogy oké, erős Manu Chao fanok, de gyerekek ez a banda már tök rendben van, pályára álltak. Nem voltam szomorú, hogy nem mi játsszunk előtte, így legalább tudtam élvezni a koncertet rajongóként.
Úgy volt, hogy nem is találkozom vele, a szervezők szóltak, hogy csak három embert "fogad", persze szólt a színpadmester koncert közben, hogy készüljek, én pedig mondtam Marcinak, hogy tapadjon rám, bemegyünk. Ilyen elven becsempésztem még Andort és Kiss Tibit is, ja mert ugye ő is nagyon szereti. Nekem a Manu példakép, mert zenéjében van minden ami kell.
Odaléptem hozzá, nem tudtam hirtelen mit mondani, megöleltük egymást, majd összenyomott homlokkal állva elkezdtem neki mondani angolul és spanyolul, hogy mennyire hálás vagyok a zenéért, az őszinteségért, s köszönöm neki. Ő csak szorított és szintén két nyelven köszönte a mondatokat. A végén hozzátette: Már tudom kik vagytok, meghallgattalak titeket, jól csináljátok, így menjetek tovább! - Na nekem ez az egész olyan volt, mint amikor a tibeti kispapnak először sikerül lebegni, teljesen magam alatt-felett voltam a következő órákban. De erről órákig tudok beszélni, úgyhogy ha nincs pótkazetta a diktafonhoz, akkor inkább zárjuk le a témát.
Se kazetta, se kávé, akkor már csak arra lennék kíváncsi, hogy a már említett nagylemezzel mikor szeretnétek kijönni, és mit lehet róla tudni? Egy kis marketingszöveget légy szíves!
Na az még nincs. Ochós tempóban készül, kapkodunk és majd a decemberi koncert előtt egy héttel még azon fogunk aggódni, hogy sikerül-e legyártani. Reméljük, hogy sikerül addig felvenni. Viszont most koncepciót váltottunk, mi csak feljátsszuk a dalokat, a többi a zenei producer dolga lesz, ne szólunk bele, mint korábban, várjuk, hogy küldje a dalt. Deseő Bazsinak adtuk meg a bizalmat, ő már „nagy fül“ a szakmában, sok lemezen túl van, kevert PASO, Animal Cannibals, Majka és Ladánybene 27 lemezeket is.
Ő nem jön zavarba a szirénától, így a Ki vagyok énben lesz fütty, nevetés, "ottfelejtett" szöveg s miegymás. Jó értelemben véve, most akarunk egy mocskos lemezt. Szóval ezzel is ünnepeljük majd a tíz évet, de most ha nem haragszol rohannom kell próbaterembe, új dalokat próbálunk, ha kávézgatok nem lesz decemberre meg a lemez...
