Pedig ekkor még egy hang sem szólalt meg az Ocho Macho lemezbemutató koncertjén, megint csak itt volt a Savaria moziban kötelező fegyelem: amíg odafönt megy a vetítés, idelent csöndben kell lenni. A közönség erre azért nem volt igazán tekintettel, a kilenc órára hirdetett kezdés előtt már zsúfolásig megtelt az aula.
Intimszféra
Az Ocho Macho nem először töltötte meg a mozialuát, március 8-án, egy nőnapi koncerten több mint 600 jegyet adtak el, és akkor nem beszéltünk az ilyen-olyan jogcímen potyázókról.
Nos, a létszám most is megközelítette a márciusit, a beállást már a nagyközönség előtt kellett megcsinálnia a zenekarnak, ami nem egy leányálom. Hiszen ki szereti, ha percekig csak a lábdob monoton puffogását hallja?
De aztán befejeződött ez is, és jóféle latin-amerikai muzsika hangjaira készülődhetett az ember a koncertélményre. Mi addig megcsodáltuk a világítócuccot a mozgóhidakkal, sztroboszkóppal, aztán felfedeztük a keverőpult mögötti kivetítőt, amelyre három kamera képét kevergették. Egy a színpad felett vette az első sorokat, egy a színpad környékén mozgott, egy pedig a küzdőtér szélén dolgozott egy állványon.
Kitűnő ötlet, később azon kaptuk magunkat, nem is a közönség feje felett próbálunk némi pillantást vetni a színpadra, hanem a kivetítő képét nézzük. Ahol még azt is láthattuk, ahogy a zenészek gyülekeznek a színpad mögött. Szinte bevezetve minket az intimszférájukba.
Nyolc hangszert kordában tartani
Ebbe egy kis baki is becsúszott, elindult az intró, aztán le is állt, kiderült, az egyik zenész elbóklászott valamerre. Gyorsan megkeresték, nem olyan nagy a mozi földszintje, aztán a lemez címadó számával: El mundo fantastico kezdett a nyolc macsó.
Elkönyveltük, nagyon profi volt az előkészítés, a közönség érdeklődésének felfelé való csigázása, az első pillanatban robbant a nézőtér. Némi irigységgel figyeltük a kivetítőt, a színpad előtt csinos, fiatal lányok voltak többségben. Mi inkább a keverőssel beszélgettünk, már amennyire ráért, nyolcféle hangszert, köztük két ütőskollekciót nem olyan egyszerű kordában tartani.
Jamatának sikerült, a zenészek pedig láthatóan lazán, de nagyon pontosan hozták a latin-amerikai fílinget. Amely akkor is sütött lefelé színpadról, amikor magyarul szóltak a dalok. Hiába, a jó hangszerelés meghozza gyümölcsét, dobos és a perkás ütembajnokságot játszott, a bőgős gyomorsimogatóan hozta a feszes, raggiealapú szólamát, a két trombitás pedig komolyan ércekedett.
A közönség az első pillanatban az övék volt. Ütemesen mozgó massza a küzdőtéren, szívvel-lélekkel dolgozó zenészek a színpadon. Kell ennél több?
Mozgásra késztető ritmusképletek
A lemezről most nem írnánk, tessék meghallgatni, akár többször is, megéri. Igaz, egyelőre nem könnyű hozzájutni (Gergőnek köszönet a tiszteletpéldányért), egyelőre 90 darab jelent meg, ami valószínűleg a koncert végére le is fogyott. Január végére várható az utánpótlás, hiába, a lemezcégeknél is karácsony, szilveszter, újév van. Lesz.
Talán csak annyit, hogy az izgalmas alapmotívumok, a láthatóan komolyan szerkesztett nóták miatt megelőlegezhető a siker, ami már a koncerten is jól látszott. Igaz, macsóék közönsége hálás, köszönhetően a lábizmokat mozgásra késztető ritmusképleteknek.
És még valami. Semmiféle kínlódás, izzadságszagú munka nem volt érezhető az előadáson. Úgy vélem, a zenészek semmivel sem élvezteék kevésbé a dolgot, mint az első sorokban csápoló fiatalok. És ez a lényeg, Ocho Macho koncertre bármikor, szívesen. És minél gyakrabban.
Ahol van 220 Volt, oda elmegyünk játszani
A koncert előtt némi melegszendvics és sör társaságában beszélgettünk Kirchknopf Gergő énekessel.
Lemezbemutató koncertre készültök. Ez az első lemezetek?
Igen, igaz, tavaly megjelent egy háromszámos maxi lemezünk, ami jó erőpróba volt, kipróbálhattuk a stúdiómunkát. A nyár folyamán álltak össze a közben íródott dalok, és gondoltuk, itt az ideje, hogy megjelenjenek.
Szerzői lemez?
Igen, abszolút.
Valamikor régen az Ocho Macho bulizenekarnak indult.
Pontosan. Feldolgozásokat játszottunk, főként a magunk szórakoztatására, aztán kinőtte magát az egész. Ráharapva a jó hangulatra, elkezdtük a saját ötleteinket belevinni. Tudatos cél volt, hogy a feldolgozások közé beépítjük a saját dalokat, és aztán átforduljon az arány. Hogy több legyen a saját, és kevesebb a feldolgozás. A nagyobb zenekarok is beleszőnek a műsorba feldolgozásokat, a lényeg, hogy most már a saját szerzemények miatt jöjjenek el az emberek a koncertre.
A lemezre került számok mellett vannak további saját dalok?
Persze, de nem tudtuk még úgy kidolgozni őket, hogy fel is tudjuk venni. Hozzá kell tenni, mindenki dolgozik a zenekar mellett, nincs mindenre időnk. Csak teljesen kidolgozott dalokat akartunk feltenni, így alakult ki az a tíz szám, amely most megjelent.
Menjünk vissza kicsit a múltba. Mikor alakult meg az Ocho Macho?
Ha minden igaz, akkor az idén ötéves a zenekar. Mi is volt öt éve? 2003. Tompa Krisztiánnak, a perkásnak volt egy ötlete, hogy a Kőszegen szanaszét lévő zenészeket berángatja a lakásába, és elkezdenek csörömpölni. Én később kerültem bele, de előtte nem volt még fellépésük. Végül is egy baráti akármiből indult el az egész, főként azért, hogy jól érezzük magunkat.
A zenekarok többsége így indul…
Igen. Mindenkinek volt zenészmúltja, így könnyebben tudtunk elindulni vele. Most meg itt tartunk.
Úgy tudom, elég szép koncertmúlt van mögöttetek.
Hálaistennek. A bulis repertoár azért három, három és fél órás volt, ez nagyon kikészítette a zenekart, bele lehetett fáradni rendesen. Meg az az igazság, nem akartunk többet ebben a feldolgozás-zenekarban lenni, tudod. De most is az a mottónk, hogy ahol van 220 Volt, oda elmegyünk játszani. Az az érdekes, hogy az idei év eléggé erős volt, már nem csak itt játszottunk Kőszegen és Szombathelyen, de ha volt egy szabad hétvégénk, akkor már elvonási tüneteink voltak.
Merrefelé jártatok az idén?
Ami nagyon fontos, Bécsben, az első kerületben, a polgármesteri hivatal felkérésére. A parlament mögött, el tudod képzelni, a kormányőrség engedett be. Csak néztünk hülyén, odamentünk raggie-cuccban, meg kopogósban, csak néztük, te jó ég, mi lesz itt? Aztán hatalmas buli volt. Jól sültek el a budapesti koncertek, nagyon fontos volt a szombathelyi Főtér, azt nagyon élveztük. Persze, minden kocertet, de azért Bécsbe eljutni, ráadásul többszöri visszahívással…
De jártatok kisebb helyeken is, úgy tudom, például Szentgotthárdon is volt egy nagyon jó hangulatú koncertetek.
Így van, írtak is egy kedves, pozitív cikket, fel is raktuk a honlapunkra. Minél több helyre szeretnénk eljutni, azt érezzük, ennek a zenének van helye, jelene a magyar piacon. Úgy fogalmaztuk meg, ez a csürhefíling.
A nevetek arra kötelez, hogy spanyol, mexikói, dél-amerikai hangulatot csináljatok.
Így van, én ezt tovább bővíteném, a spanyol nyelvterület már a feldolgozásokban is benne volt. Például sok Santana-dalt játszottunk, a név ötlete pedig a régi basszusgitárosunk feleségéé volt. Ha már úgyis ilyen idióta mindenki, akkor legyen Ocho Macho, az ocho spanyolul nyolcat jelent. Igaz, nyelvtanilag macho’s lenne, de hogy az se stimmeljen, mert minek, így Ocho Macho maradt. De nem a név miatt játszunk spanyol dalokat, hanem azért, mert nekünk nagyon tetszik az a zenei világ.
Hogyan jellemeznéd a stílusotokat?
Hupogós. Abszolút ez a mi imídzsünk. Hupogós zenét játszunk, ami azt jelenti, hogy vidám, nem igazi raggie, igaz, vannak raggie elemek. Hupogjon, lazaság van, vidámság van. Nem is gondolkodtunk kategóriákban, mondtam, hogy ez hupogós és kész. Ezt még a cd-re is rányomtuk.
Tehát nincs az a nagy zenei fegyelem a színpadon?
A látszat az, hogy szét vagyunk esve, de azért zeneileg nagyon sokat dolgoztunk, hogy összeálljon az a 90 perc.
Most is kőszegi a zenekar?
A próbatermünk Gencsapátiban van, a zenekar fele kőszegi, fele szombathelyi, a billentyűsünk zalaegerszegi. Jól össze vagyunk gyúrva. Anno mindenki kőszegi volt, de aztán lemorzsolódtak., család, munka miatt. Most jól együtt van a banda.
Tervek?
Ahogy mondtam, minél több helyen zenélni, ez fontos. Kilátásban vannak nagyobb léptékű dolgok, de annyira levegős az egész, hogy inkább hagyjuk. Ha összejön úgyis jelentkezem majd. Minél több helyen bemutatkozni, fogyjon a lemez, és járjanak a koncertjeinkre az emberek. Kész.
