Na, hogy ezt is megértem. Megyek vattának a Millába. Oké, volt idő, amikor a színpadon hergeltem a tömeget, de az idők változnak, most jó nekem, ha demokratikus elkötelezettségemet avval fejezem ki, hogy odaviszem zsírtestemet. Hadd lássa ez a huncut Orbán, hogy nem mindenki tartozik bele abba a nemzeti kiegyezésbe, amivel az ország közel felét kirekesztette. Feldarabolta fülkeforradalmárra és köztársaságpárti magyarokra, labancokra, kurucokra, abbahagyom, hisz naponta talál ki magának ellenségeket, most a sztár az IMF.
Már a buszon érződött, hogy színes a magyar szőttes. De először magamról, igaz nem vagyok egy stylist, de felruháztam magam a tükör előtt. Katona gatya, kapucnis, piros Tilos Rádiós dzseki, és az a Nyugat.hu póló volt rajtam, aminek a szövege zseniális, nem véletlenül lett kiválasztva a Csinibabából ( Helsinki az már nyugat?). Na, egy székely inget viselő, idős bácsi, aki a nácikhoz igyekezett, teljesen félreértette. Azt hitte, hogy utálom Európát, meg a Nyugatot, veregette a vállam, ezt ő is megjegyzi magának, 56-ban is cserbenhagytak minket az amerikaiak, a buszon persze a fiatalok röhögtek, ők értették, hogy az idős nácibarát úr összekeverte a hiphop kultúrát a Keleti Arcvonallal.
Próbáltam megmagyarázni neki, hogy ez egy filmidézet, de lényegében süket volt, annak örült, hogy egy elvbarátjával utazik egy irányba. És tényleg egy irányba, mert elmesélte ízesen, hogy megy Millásokat hergelni, ott jó sok zsidó, és cigány is van. Menjek én is. Mondom neki, oké, örül.
Persze, a Para-Kovács figyelmeztetett, a szélsőjobbal az a baj, hogy rettenetes a humorérzéke, semmit nem tudnak az iróniáról, a Belgát is beszopták, mert székely deszkásokról énekeltek. Nincs bajom a bácsival, egyszerűen hülye lett. Nem tudom mitől, illetve tudom, sok oka van, szegénység, média, tragédiák, de hát talán ez a baj az országgal is, hogy úgy elhagytuk magunkat kissé. Lelazultunk a pornóig. A kilencven évek végéig még ott voltunk az élbolyban, most minden statisztika szerint az alján. Ma hallottam, hogy fogy Budapest lakossága. Fantasztikus. A világon kialakulnak megapoliszok, nálunk meg felerősödik a tanyarendszer.
Amire odaérek a Felszab térre (Ferenciek tere), lehetünk úgy negyvenezren. Megmondom, nem tetszett, hiába jött még hozzá húszezer, kevés volt. Olvastam a hírportálok jelentését is, ott már ment a szokásos hazudozás a számokkal. A tömegben barátkozik az ember, így én is erről röhögcséltem, tizenöt ezret vallott be a Propaganda Minisztérium. Vagyis ezen felül mondom, lusta egy nép a magyar, és az jutott eszembe, kapjátok be, én meg Szerbiából utaztam fel azért, hogy soknak tűnjön az egy Milla.
A helyzet tovább romlott. Megjöttek a nácik, szép fekete egyenruhában, a nagy részük kopasz, és hozzá kezdtek a rigmusokhoz, amit elég profin nyomtak, persze, focimeccsen gyakorolnak. A tömeg visszaüvöltött, jönnek a TEK-esek is, mint fekete bogarak, de olyan szépen süt a nap, a Millások sem féltek, a nácik is belebambultak gyér dühükbe, csak a szónokok beszéltek. Hosszan és rosszul, talán TGM mutatott némi retorikai teljesítményt, minden érthető volt, hogy most aztán remény van, meg összefogás, rágyújtottam, no, nem idegességemben, és arra gondoltam, hazamegyek, és könyvet olvasok.
Nem mentem, és örülök, mert most is úgy van, mint a showban, a végén csattan az ostor. Bajnai. Jó volt. Vaú. Először is nem érzelmeskedett, de megokolta döntésének emocionális hátterét, amit értek, nekem is kedvem kerekedett volna kikelni a függőágyból a pálma árnyékában, hogy kiakolbólintsam ezt a huncut Vikit.
Orbán inspirálja az embert, lássuk be, így vagy úgy. Lehet ő messiás, meg más is, egy családi vállalkozás feje, egy szó, mint száz, tökös gyerek. Vele szemben olyan kell, aki legalább hisz abban, hogy le lehet őt győzni. Szemtől-szemben. Választáson. Utána az ő rezsimét felszámolni, és újra kezdeni a nemzeti kiegyezést. Ja. Egyetértek, és bár soha nem voltam egyetlen párt tagja sem, azt gondolom, megérett az idő a szövetségkötésre. Ha ezt nem látják be a pártok, a KDNP sorsára jutnak. Legfőbb érdemük az, hogy bent vannak a parlamentben.
A szövetség amúgy jó szó, higgyetek nekem, biblikus fogalom, sokszor változtatta meg a világot. A szőttes színes, mindegyik szála különbözik, de egy valamiben közös. Nem akar Orbán bocskora lenni. Hazafelé tesztelem a Gárdát, átmegyek közöttük, nem is fejelnek le, csak némi szalámizás folyik a szájukon.
Kellemes nap volt, szó se róla. A többit majd meglátjuk. Új pénzt nyomatunk, Omnia vincit Orbán felirattal, vagy mégis csak euróban fizetünk a boltban.
