A mozgalmas múlt
Az 1960-as, '70-es években gyermekként és ifjúként sokat utaztam az Őrségbe. Naponta több vonatpár is közlekedett kora reggeltől késő estig. Volt olyan vonatpár is, amelyen átszállás nélkül lehetett eljutni Szombathelyről Bajánsenyéig. Dugig voltak az előbb fapados, majd már kényelmesebb ülésekkel ellátott kocsik, sokan vették elő útközben a sonkát, húsos kolbászt, kanyarítottak egy nagy szeletet a házi kenyérből. Gőzös és motorvonat is húzta a kocsikat. Volt, hogy füstfelhőben úsztunk, hiszen eleinte kályhákkal fűtöttek, de olyanra is emlékszem, amikor azért álltunk, mert valamelyik kocsi leugrott a meglehetősen megviselt pályáról.
A mai autós eljutáshoz képest az út hosszú ideig tartott, de élménygazdagok voltak ezek az utazások. Igaz, az nem tartozik kedves emlékeim közé, hogy a vasúti ellenőrző szolgálat, a határőrség minden szerelvényen potenciális disszidensnek nézett, igazoltattak, meg kellett adnom úti célom pontos helyét, célját, és ott tartózkodásom várható idejét.
A legtöbb szerelvényről Körmenden és Zalalövőn kellett átszállni, s elég sokáig tartott a várakozási idő a továbbindulásig. De sebaj, addig is be lehetett ugorni egy üdítőre, sörre, szendvicsre az akkor még működő, melegkonyhás körmendi restibe vagy a lövői büfébe.
A forgalmas vonal (köznéven az őrségi vasút) először az 1968-as közlekedéspolitikai koncepciónak esett áldozatul. 1980-as megszüntetése után még Szombathelyről körmendi átszállással Zalalövőig lehetett vonattal eljutni, majd – az akkor még a település központjában lévő vasútállomásnál – buszra kellett átszállni. Aztán a magyar-szlovén vasútépítés – igaz jelentősen megváltozott nyomvonalon – 2000-ban újból életre keltette a vasúti közlekedést az érintett őrségi településeken, és azok megközelíthetőek voltak vonattal Szombathelyről, illetve Körmendről is.
A Körmend-Zalalövő vasútvonal bezárása többször is felvetődött: 2006-ban benne volt a bezárandó 28 mellékvonal listájában, de aztán lekerült róla. 2007-ben is tervezték a bezárását, de még két évig ez nem valósult meg. Az életen tartásban nagy szerepe volt az érintett települések polgármesterei lobbizásának. Mi több, a MÁV komoly fejlesztéseket is tervezett ezen a pályaszakaszon, amelynek egy részét meg is valósították.
A 2008/2009-es menetrendben még nyolc vonatpár közlekedett hétköznaponként és vasárnaponként, hét pár pedig szombatonként. Aztán a felújítás helyett az utolsó BZ motorvonat 2009. december 12-én indult el Körmendről Zalalövőre, ezzel megszüntetve Vas megyéből – kis zalai kitéréssel - a vasúti eljutási lehetőséget az Őrségbe.
A nem éppen örvendetes jelen
Egy hetvenes éveiben járó szombathelyi nyugdíjas asszony évente többször is megfordul az Őrségben. Ottani ismerőseit, családtagjainak sírját látogatja. Rendre vonattal utazott. Mint mondta, igaz, hogy Körmenden és Zalalövőn át kellet szállnia, de ragaszkodott a vonathoz, amely zárt pályán halad, nincs kiszolgáltatva váratlan közlekedési helyzeteknek, nem áll meg olyan sok helyen, mint a busz, szabadon lehet a kocsikban mozogni, s testközelben lehet még a nagyobb csomag is.
Ami pedig egy idős ember számára különösen fontos, a vonaton bármikor lehet használni az illemhelyet, a busznál azonban igen komoly gondban van az, akinek ki kell elégíteni természetes szükségletét. De nemcsak ezek miatt okoz most problémát számára eljutni a magyar-szlovén vasútvonal mentén fekvő őrségi településre. Vonattal jelentős kerülővel – Boba, Zalaszentiván, Zalaegerszeg érintésével - két óra alatt lehet megtenni a Szombathelytől számított 50 kilométeres távolságot.
Meglehetősen macerás a buszos átszállás is, télvíz idején a szabadban kell várakozni, és nem mindig van Körmenden időben csatlakozás a Szombathelyre tartó szentgotthárdi vonathoz. Napjainkban egy őrségi kiruccanás tömegközlekedési eszközzel csaknem egy délelőttöt vagy délutánt vesz igénybe.
Több, vonattal az Őrségbe utazó arra is panaszkodik, hogy a kisebb települések megállóinál tetszetősen megépített, bizonyára sokba került állomásépületeknek az utazóközönség szempontjából semmiféle funkciója sincsen. Nem lehet menetjegyet vásárolni, nincs váróterem, mi több, nincs WC sem. Szabadtéren van némi ülőhely, ott lehet várakozni. Legfeljebb esőbeállónak alkalmasak ezek az épületek. A vasútvonal mentén lakó őrségiek pedig a sokmilliárdos vasútvonal kihasználatlanságát vetik fel.
A bizonytalan jövő
A Vas Megyei Kereskedelmi és Iparkamara 2006-ban egy megvalósíthatósági tanulmánytervet készíttetett a Körmend-Zalalövő vasútvonal megtartásáról és rehabilitációjáról. Ebben egyebek mellett a következők szerepelnek:
A nevezett vonalszakasz rehabilitációját nemcsak mint az É-D-i tengely része indokolja. E vonal az V. korridor szempontjából is fontos, mert a Boba-Zalaegerszeg-Zalalövő vonallal párhuzamos vonal (Boba-Szombathely-Körmend-Zalalövő) része.
A személyforgalmat a jelenlegi helyzetben is növelni lehetne jobb menetrenddel, igényesebb motorkocsi, motorvonat beállításával, a vonatok Hodos határátkelőhelyig történő közlekedtetésével. Közvetlen összeköttetés létrehozása Szombathely-Muraszombat között eurorégiós vonat formájában. Ezek a módszerek más vonalakon is növelték az utaslétszámot... A Zalalövő-Körmend szakasz kis kapacitása és terhelhetősége miatt szükséges a kerülő útirányok fenntartása és fejlesztése, amely gazdasági és környezetterhelési szempontból egyaránt hátrányos, és hosszú távon káros.
2011. decemberétől a 23 kilométeres vonalszakasz a GYSEV-hez került. Mint Bebes Istvántól, a Körmend és Zalalövő közötti vasúti összeköttetés megtartásáért évek óta harcoló körmendi polgármestertől megtudtuk, a GYSEV vezetése valóban kinyilvánította szándékát a vonalszakasz ismételt működtetésére, konkrét tárgyalások és lépések az ügyben azonban még nem történtek.
Mindehhez annyit tenné hozzá: csak remélni lehet, hogy a Körmend-Zalalövő vonalon a vasúti forgalom ideiglenes szüneteltetése nem addig fog tartani, mint a szovjet csapatok kivonulása Magyarországról.
