Az Őrségnek úgy is érdemes nekivágni, hogy nincs éppen semmilyen extra program meghirdetve a környéken, hiszen önmagában is gyönyörű: sűrű erdők, jellegzetes falvak, féltve őrzött természet és épített örökség. Nem véletlen, hogy az elmúlt években rengeteg turista fedezte fel magának az egyedi kultúrájú tájegységet, köztük többen biciklivel. Sokan olyannyira megszerették, hogy házat is vásároltak, boldogan vállalták be, hogy ők lesznek azok, akiket a helyiek csak úgy emlegetnek: a "gyüttmentek".
De egyre több a szervezett program is. Az Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság is azon van, hogy bemutassa a tájegység páratlan élővilágát, kultúráját. Szombaton az Őrségi Népi Műemlékegyüttesnél volt pünkösdölés Szalafőn. A többi közt tökmagolajsajtolásssal, madármegfigyelő sétával, bakancsos erdőismereti túrával, bölénylessel, madárgyűrűzéssel.
Kézművásár, természetismereti játékok, agyagozás és egy szuper játszótér is várta a gyerekeket. Közben pedig megismerhettük, hogyan éltek korábban a helyiek.
Nemcsak fotók, épületek, hanem a használati tárgyak segítségével is megelevenedik a múlt.
A legnagyobb sikert kétségkívül az állatok aratták: kecske, nyúl, szamár, tehén, eurázsiai vadló, lepkék és persze a bölények.
Miután az ember ezt a nagy állatot, a bölényt a vadonból teljesen kipusztította, a múlt század első felében mégis össze tudtak szedni néhány példányt vadasparkokból és állatkertekből. A fajtamentésnek és visszatelepítésnek köszönhetően hazai parkokban is vannak már, igaz nem olyan egyediek, mint az Őrségben látható bölények. Az őrségi bölények attól nagyon különlegesek, hogy az egyetlen kaukázusi-hegyvidéki bika utódaitól származnak.
A pünkösdi program sok családot vonzott Szalafőre, onnan persze még másfelé is lehetett venni az irányt, például a Vadása-tóhoz, ahol már kinyitottak a vendéglátóhelyek. A jó időben többen sétáltak a tó körül, terítettek le egy plédet a partra és élvezték nagy víz látványát.
